Erik Truffaz, a francia-svájci trombitás immár tíz éve a nu jazz emblematikus alakja. Korai, erős Miles Davis-hatásokat mutató lemezei mgalapozták hírnevét és stílusát: Truffaz sokáig maga volt a megtestesült kortárs cool. Finom balladák, laza blues-alapok, felettük a jellegzetes hangszínű trombita visszafogott és ökonomikus futamai - hogy aztán később Truffaz kacérkodjon a lassú hiphoppal és a spoken worddel is. A dzsesszvilág egyik legnagyobb kiadójához, a Blue Note-hoz szerződve aztán Truffaz-t szárnyára kapta a világhír. Legutóbbi lemezein már erőteljesebben távolodik a Davis-hagyományoktól, egyre több elektromos-elektronikus elemet illesztve muzsikájába, d'n'b-, hiphop- és keleti zenei motívumokat használ, sőt, legújabb, frissen megjelent lemezén kifejezetten popos irányba indult el.
Bár Truffaz jellegzetes dzsessz-stílusa, játéka ezer közül felismerhető, rendkívül tág látókörű és sokoldalú művész. Repertoárján megtalálhatók klasszikus darabok (például Mozart művei), egy ideig a világhírű Orchestre de la Suisse Romande tagja is volt. 1990-től érdeklődése folyamatosan fordult a dzsessz felé, mindenekelőtt a már említett Miles Davis hatására. A kilencvenes évek első felében intenzíven turnézott, Montreaux-ben is többször lépett fel. Mint a nu jazz egyik emblematikus figurája, egyáltalán nem zárkózott el az oly divatos elektronikus hatásoktól sem, így alakulhatott ki évek során együttműködő partnereinek meglehetősen eklektikus névsora: Pierre Henrytól Alex Gopherig, Bugge Wesseltofttól a St. Germainig, Ed Harcourttól DJ Camig és Amon Tobinig.
Lemezek
Mexico, 2008
Paris, 2008
Benares, 2008
Arkhangelsk, 2007
Face à face, 2005
Saloua, 2005
The Walk of the Giant Turtle, 2003
Mantis, 2002
Bending New Corners, 1999
The Dawn, 1998
Out of a Dream, 1997
Szólj hozzá!