Együttesével a Black Sabbathtal megteremtette a heavy metal műfaját a Led Zeppelinnel és a Deep Purple-lel egyetemben. A Black Sabbath sikerei után szóló munkába kezdett, ami szintén nagyon sikeresnek volt mondható. Sokan nevezik Őt a Heavy Metal keresztapjának.
Osbourne-t a Hit Parader magazin a 8. helyre rangsorolta a Minden idők legjobb metal énekesei listáján
Gyermekkora
Szegény, ötgyermekes családból származott. 15 évesen (1963) kirúgták az iskolából. Mivel családja szegény volt, így dolgoznia kellett. Először kihordófiúként dolgozott, majd egy hentes mellett, de innen eljött, ugyanis rosszul lett az állatok kibelezése miatt. Ezután a helyi autógyárban kezdett dolgozni, de nem elégedett meg bérével, ezért rossz útra tért és kisebb-nagyobb rablásokat, betöréseket követett el. A börtönben saját maga készített tetoválásokat magának, melyek közül a leghíresebb a bal keze ujjain található O-Z-Z-Y felirat. Itt döntötte el, hogy zenész lesz. Itt hirdetést adott fel egy banda megalapításáról.
Zenei karrierje
Az együttesében felállás a következő volt: Tony Iommi szólógitár, Geezer Butler basszusgitár, Bill Ward dob, Him Phillips gitár és "Acker" szaxofon. Néhány fellépés után Ozzy kirúgta Ackert és Phillipst. A csapat neve a kezdetekben Polka Tunk, majd Earth volt, de ezt a nevet le kellett cserélniük, mert már létezett együttes ilyen névvel. A Black Sabbath név az akkoriban vetített Boris-Karloff filmből, a Black Sabbath-ból (eredeti címén: Il tre volti della paura) ered, mert a film nagyon megtetszett a banda tagjainak. Azonos című debütáló albumukat 1970. február 13-án pénteken adták ki. Ez a lemez bejutott az angol toplistán a legjobb 10 közé. Az album belső borítójára egy fordított kereszt került a kiadó utasítására, és ezért a Sabbath-ot sátánistának könyvelte el a publikum. Következő lemezük a Paranoid volt. A csapat egyre közeledett a drogok felé, majd 1974-ben megváltozott az együttes hangzása, s a Sabbath Bloody Sabbath című lemezükön már sokkal energikusabb számok találhatók. Következő albumuk 1976-ban jelent meg Technical Ecstasy címmel, ezen a lemezen a csapat hajlott a punk irányába, ezért ez az album nem lett túl sikeres. Az ezt követő években Ozzy börtönbe került, majd szabadulása után 1978-ban adták ki legújabb anyagukat, a Never Say Die! című lemezt. A lemeznek gyenge visszajelzései voltak, ezért talán az egyik leggyengébb Black Sabbath lemez volt. A következő években Ozzy nélkül folytatódott a Black Sabbath története.
1980-as évek, Ozzy szólókarrierje
Menedzsere és egyben felesége, Sharon irányításával Osbourne megalapította saját zenekarát, a Blizzard of Ozz-t, Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos társaságában. Debütáló lemezük címe ugyancsak Blizzard of Ozz, és ez 1980-ban jelent meg, rajta olyan slágerekkel, mint a „Crazy Train" és a „Mr. Crowley".
1981-ben jelent meg második albuma Diary of a Madman címen, ezen az albumon szerepelt a drogozás gyönyöreit méltató Flying High Again. Ozzy nemcsak az utóbbi szerzemény, hanem a koncerteken tanúsított magatartásával is kivívta a közvélemény rosszallását: egy elhíresült fellépés alkalmával leharapta egy denevér fejét, ezért kórházba kellett szállítani, hogy megkapja a veszettség elleni oltást. Ekkoriban terjedt el róla és általában a heavy metal műfajról a sátánizmus rémképe.
1982-ben Randy Rhoads gitáros repülőgép-balesetet szenvedett, és Ozzy mély depresszióba zuhant barátja halála miatt. A „Speak Of The Devil" című koncertlemezen a tervezettől eltérően inkább Black Sabbath dalok szerepeltek, Brad Gillis gitáros közreműködésével. A korong után Osbourne szakított addigi kiadójával, és az Epic Records-nál kapott szerződést, annak ellenére, hogy a tárgyaláson illuminált állapotban jelent meg, és ezúttal egy galamb fejét harapta le.
1984-ben már egy új gitáros, Jake E. Lee közreműködésével jelent meg a Bark at the Moon című stúdiólemez, ami gyengébbre sikeredett az első két albumnál, mégis sikeres lett. Ebben az időszakban Osbourne és bandája a Mötley Crüe-vel turnézott együtt. Az 1986-os „Ultimate Sin" a kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott, a „Shot In The Dark" című dal a szakértők szerint Ozzy addigi legrosszabb munkája volt.
Osbourne 1986-ban újabb botrányba keveredett: azzal vádolták, hogy a Suicide Solution című dalban öngyilkosságra buzdítja a fiatalokat. Bár a pert megúszta, megítélése egyre rosszabb lett. A róla kialakult képen javított az 1987-ben megjelent Tribute című koncertalbum, amivel egykori barátja emléke előtt tisztelgett.
1988-ban megtalálta Rhoads ezidáig legstabilabbnak tűnő utódját Zakk Wylde gitáros személyében.
1989-ben Gary Moore gitáros felkérte, hogy zenéljenek együtt After The War című lemezén. Közreműködésük a lemez egyik legerősebb dalát eredményezte, melynek címe: Led Clones.
1990-es évek
Újabb tagcserék és lemezek után az 1990-es évek elején Ozzy bejelentette, hogy visszavonul, és az 1991-es No More Tears című albumot követő turnét az utolsónak hirdette meg. Szintén a visszavonulás tényét erősítette meg az 1993-ban kiadott dupla koncertlemez.
Két évvel később, 1995-ben mégis új stúdióalbummal lepte meg rajongóit, Ozzmosis címmel. Zenei berkekben ugyan vegyes fogadtatása volt, de egy évvel a megjelenése után már több, mint 3 millió példány kelt el belőle. A korong és az azt követő turné hatalmas sikere láttán Osbourne megalapította az Ozzfest koncertsorozatot, ahol a hasonszőrű metálbandákat gyűjtötte maga köré, mint a Pantera vagy Marilyn Manson.
1997-ben a turné nagy durranása a Black Sabbath összeállása volt, a csapatból egyedül Bill Ward hiányzott. Egy évvel később Ozzynak sikerült a teljes bandát összeszednie, így jelent meg a Reunion című koncertlemez. Az 1990-es évek 2. felében Ozzy reneszánszát élte: Busta Rhymes-szal közösen felvett egy dalt, a boltokban megjelent a róla mintázott akciófigura (denevérrel) és a Black Sabbath turné mellett újabb szólólemezt rögzített.
XXI. századi Ozzy
2001-ben a metálvilág lelkesen üdvözölte a hírt, hogy a Black Sabbath újra stúdióba vonult, de a kiadó addig nem engedte Ozzy-t régi csapatával dolgozni, amíg nem jelentetett meg egy újabb Ozzfest-válogatást és egy szólólemezt, Down to Earth címmel.
A 21. században a fiatalok már egy teljesen új Ozzy Osbourne-t ismertek meg az MTV zenecsatornán futó The Osbourne's sorozatban, ahol Ozzy nem mint a sátán földi helytartója, hanem a vagány és ultraliberális családapa bőrébe bújik. Lánya, Kelly Osbourne is apja nyomdokaiba lépett, és a 2003-ban közösen elénekelt „Changes" című dal révén Ozzy 33 év után végre elérte, hogy az angol toplista első helyére kerüljön.
2005-ben Ozzy egy feldolgozáslemezzel rukkolt elő „Under Cover" címen. Volt itt szerzemény John Lennontól és a Beatlestől, a Rolling Stonestól, a King Crimsontól, a Buffalo Springfieldtől, a Creamtől, David Bowie-tól és más hírességektől. A lemezt egy önfeldolgozás zárja: a „Changes" című Black Sabbath-dal lányával, Kellyvel duettben előadott érzelmes-ábrándozós verziója (mely eredetileg a Kelly 2002-es „Shut Up" albumának 2003-as bővített - és épp „Changes" címre átkeresztelt - újrakiadásán jelent meg).
2007 májusában a Black Rain című lemezzel tért vissza Ozzy, amelyben ismét Zakk Wylde riffjei hallhatóak, bár a kritikák szerint Zakk elég sokat spórolt a gitárjátékából, ennek ellenére egy egész dögös albumot sikerült összehozniuk.
Szólj hozzá!