Én is. De ilyen nincs.
Egyrészt azt hiszem korai efajta regényem megjelenése, másrészt az én gyermekkorom szerintem nem volt egy honlapnyira feszülten elámító.
Szép volt. Ha gondolkodásra adom fejem egy-két furcsa pillanat bevillan(kvázi a most a felnőttkorom) akkor kvázi 12 év alatti gyermekkoromból arcok, szempárok, érzések, helyek,Törpilla és Sziporka,a szomszéd Skywalker család. Kvázi 12 fölött tinédzserként, (bár a pubertás szó olyan jópofa) szerelmek, horrorfilmek, az újságárus bódéján sex lapok, nem tehetek róla, de hát megint csak az éjjeli csatornák és nyári grundok.
Lakásunkban elég magas volt az egy négyzetméterre eső művészek száma. Ha nem számoljuk öcsémet meg engem, akkor - négy. Öcsémen és rajtam kivűl pedig pont négyen voltak a lakásban. Nem tudom mi lett volna meglepőbb, ha matematikus szerettem volna lenni vagy ha valami művész. De mindenképpen híres és gazdag.
Ha már egyébként itt tartunk valamerre, az én életem például nem változott a Megasztár óta. Jól éreztem magam előtte is: amikor gimnáziumba jártam,amikor bébiszitter /nem tudom mi a férfi megfelelője/ voltam félévig, amikor souvenir boltban dolgoztam, vagy amikor mondjuk könyvet árultam a Corvin moziban. Na, jó, nyilván voltak olyan időszakok, amiket azért annyira nem élveztem, de akkor is mindig ott voltak azok az apró pici apróságok aprajanagyja, amik mégis jóllakattak nap-nap után: anya, apa, öcsém, nővérem, további rokonság, a barátság az örök és változó, és már megint a szerelem az örökké változni akaró. És most is jól érzem magam.
Uh, a szerelem! Mindig elgyáváskodtam az összeset. De tényleg. Ezért énekelek. Az olyan egyszerre művészi és csajozós. Szeretem a meséket. Ezt valahogy fontos elmondanom. Úgy érzem. Mert attól függetlenül, hogy nem tartom leírásra érdemesnek egyelőre "nemhonlapnyirafeszültenelámitó" gyermekkorom,akkor is mese-mese-meskete.
Mezőn arcom fújdogáló nagy-egész, markomból kicsúszó, tengerparton homok, csak zúgás, tengert tükröző ég és az eget tükröző tenger...(ezt a mondatot raboltam,komolyan, Radnóti)
Egyébként ezt az életemre értettem. Talán a zsebemben lopom a tengert... (ezt is)
"S az ég a tengert tükrözi, a tenger az eget." Radnóti Miklós: Trisztánnal ültem...
Szólj hozzá!