Shake Stew

Aligha túlzás azt állítani, hogy az osztrák Shake Stew mára már jelenséggé vált. 2016-os bemutatkozásuk a saalfeldeni jazzfesztiválon, s az azt rövidesen követő The Golden Fang című debütáló albumuk látszólag a semmiből robbant bele az európai jazz-életbe. A hipnotikus afrobeat és a jazz-groove-ok hihetetlen energiájú elegyéből alkotott zenéjük nemcsak a hazai porondon, de Európa-szerte is azonnal ismertté tette őket. Az üstökösként felfelé ívelő pályájú fiatal bőgős, Lukas Kranzelbinder vezette csapat élő fellépései minden alkalommal tűzbe hozták közönségüket, amit tovább fokozott a karizmatikus londoni szaxofonos, Shabaka Hutchings vendégszereplésével készült Rise and Rise címmel 2018-ban kiadott második lemezük. Ennek eredményeként már Kanadában, Mexikóban, Marokkóban is turnéztak, s olyan rangos fesztiválok sztárjai lehettek, mint a Montreal, a Rochester vagy a North Sea Jazz Festival.

A zenekar az egyik vezető német újság, a Die Zeit figyelmét is felkeltette, akik egy szokatlan húzással elküldték egyik újságírójukat, hogy töltsön velük öt napot, amikor a müncheni Jazzclub Unterfahrt nyári rezidens zenekaraként működtek. Beszámolója nem mellőzte az eufórikus kitételeket sem: „Amit hallottam, attól egyszerűen elszálltam. Elbűvölő ritmusok, izzó rezesek, hipnotikus funk-beat-swing-afro-jazz-rock-ritmus-és-ki-tudja-még-mi. Mintha odaragadtam volna a székemhez, alig tudtam felkelni utána. […] Hamarosan megtudtam hogy a többi hallgató benyomásai is hasonlóak voltak: valami olyan árad ebből a zenekarból, ami teljesen új, különleges – és rendkívül vonzó.” Bárki, aki volt olyan szerencsés, hogy ott lehetett 2017 áprilisában az Opus Jazz Clubban a második albumuk felvételeit megelőző, Shabaka Hutchings részvételével bemutatott, mindössze négy koncertből álló exkluzív mini-turnéjuk első állomásán, megerősítheti a fentiek igazát.

Sikerüket meglovagolva a Shake Stew november elsején hozza ki harmadik, Gris Gris című stúdióalbumát a német Traumton Recordsnál. Mivel félmegoldásokkal sosem elégedtek meg (az album első kislemeze például 19 perces), a Gris Gris ezúttal dupla album lett abból, ami a legjobb bennük: tüzes jazz és transz-szerű groove-injekciók, misztikus hangok és spirituális jazz kitörések magas oktánszámú keveréke – vagy ahogy egy osztrák újság fogalmazott: „intergalaktikus road-movie füleinknek”.