Bad Boys: ez egyik árialemezének címe. Nem véletlenül: a baritonok az operákban többnyire „rossz fiúk”, intrikusként ők állnak a szoprán és a tenor szerelmének útjába. De a „rosszaság” mást is jelenthet: vagányságot, lázadó jellemet és provokatív személyiséget. 193 centijével, daliás termetével és hatalmas hangjával az énekes hitelesen jeleníti meg az operairodalom bármely fenegyerekét.
Mindezek után kissé talán ellentmondásos elismerni, hogy szűkebb és tágabb hazája - Wales és Nagy-Britannia - büszkesége, a 2017 óta a „Sir” titulussal megbecsült Bryn Terfel bizonyos szempontból nagyon is „jó fiú”: harminc éve, tanulmányainak befejezésekor például aranydiplomával a zsebében lépett ki a londoni Guildhall School of Music falai közül. 1993 óta köti exkluzív szerződés a világ egyik legjelentősebb hanglemezcégéhez, a Deutsche Grammophonhoz, és otthonos a világ minden jelentős operaházában, sőt a musicalek játszóhelyein is.
Salzburgi Ünnepi Játékok, londoni Covent Garden, bécsi Staatsoper, New York-i Metropolitan, milanói Scala - ahol fellép, elsöprő sikert arat, mert a közönség mindenütt értékeli kivételes, igényesen megmunkált orgánumát, ellenállhatatlan muzikalitását - nem utolsósorban pedig a temperamentumot és az erőt, amely alakításaiból árad. Emlékezetes Peter Grimes, magnetikus Mephistopheles, felejthetetlen Leporello, a forradalom tüzét szító Figaro, démoni Scarpia és epikureus Falstaff - hogy csak néhányat emeljünk ki alakításainak gazdag tárházából, Donizetti, Offenbach, Wagner, Stravinsky figuráit nem is említve. Bryn Terfel, miközben művészi portréja ma is folyvást új színekkel gazdagodik, már sok éve az operavilág élő legendája.
Szólj hozzá!