Iskolánk története

Iskolánk az ország egyik legrégebbi alapfokú művészetoktatási intézménye. Ma már valóságos történelme van, mely több mint 100 évre nyúlik vissza.

Működésünk részletes története megtalálható a 100. tanévünk alkalmából kiadott JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV-ben (Barth Márta-Ispánki Ferenc szerk.: 100 éves a Tóth Aladár Zeneiskola, Budapest, 2003), mely iskolánkban folyamatosan megvásárolható. Könyvtárunkban a kutatók betekinthetnek az eredeti Fodor Évkönyvekbe is.

1. 1903-1945: A Fodor Zeneiskola

FODOR ERNŐ (Csabdi, 1878. április 25. – Budapest, 1944. október 15.) már zeneakadémista korában eltervezte, hogy zongoraművészi diplomájának megszerzése után saját zeneiskolát hoz létre. Célja az volt, hogy olyan iskolát alapítson, amelyben alap- és középfokú oktatás folyik, mely előkészíti a felsőfokú zenei tanulmányokat. Akkoriban ugyanis különösebb előképzettség nélkül be lehetett iratkozni a Zeneakadémiára, s ez jelentősen megnehezítette és lelassította az ott tanító nemzetközi hírű professzorok munkáját.

Fodor Ernő nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult Perotti Gyula tenoristával és FöldesyAndor gordonkaművésszel. Útközben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. Mivel a hangversenykörút nem hozott anyagi sikert, 1903 nyarán zenetanári állást vállalt egy vidéki földbirtokos családnál. 400 koronát tudott így összegyűjteni, amelyből kibérelt egy háromszobás lakást a Zeneakadémiához közel, az Andrássy út 40. számú házban. Zongorákat kölcsönzött és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította iskoláját. Vállalkozása olyan sikeres lett, hogy pár év alatt megsokszorozódott a jelentkezők száma, így a tantestület szigorúbb felvételi és tanulási követelményeket vezethetett be. A Fodor Zeneiskola hamarosan mintává vált a következő évtizedekben egyre szaporodó alapfokú zeneiskolák számára.

Az első években a következő tárgyakat tanították: zongora (mindig ez volt a legnépesebb szak), hegedű, gordonka, ének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás. Sok olyan újítást vezettek be, melyek ma már természetesek:

1.   Csak szakképzett, diplomás tanárok taníthattak az iskolában.

2.   Módszeresen kidolgozott tantervet vezettek be, amelyet a Zeneakadémia határozott meg

3.   A tanulóknak „ellenőrzési füzete” volt. Ezt a mainál is szigorúbban vezették: bele kellett írni a napi gyakorlás mennyiségét, melyet a szülő aláírásával igazolt.

A sok, akkoriban újdonságnak számító pedagógiai eszköz bevezetésével, a zseniális pedagógus megalapozta a világhírűvé vált magyar zeneoktatást.

Évről évre egyre többen tanultak az iskolában, ezért újabb és újabb helyiségeket kellett kibérelni. (Andrássy út 55., Andrássy út 56., Jókai tér 4.)

A Fodor Zeneiskola gyarapodása mellett újabb zeneiskolák nyíltak, ezért országszerte egyre több zenetanárra lett szükség. A Zeneakadémia ekkor még nem képzett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, melyre minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie.  A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne „A Fodor” lett.Senn Irént, az iskola kiváló zongoratanárát hamarosan meghívták a Zeneakadémiára a zongoratanár-képző szak vezetésére. Jól mutatja iskolánk szakmai rangját, hogy az 1918-25 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele, hosszabb vagy rövidebb ideig nálunk tanult.

A Fodor Zeneiskola legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Külön tagozatot indítottak a zenei pályára készülők és a kedvtelésből tanulók számára. Ez ma is így van: „A” és „B” tagozatnak hívjuk.

Világhírű muzsikusok egész sora tanított itt, mint pl. dr. Kovács Sándor,Prahács Margit, Rados Dezső, Reiner Frigyes, Siklós Albert, Varró Margit,Waldbauer Imre, Weiner Leó.

A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról.  Évről évre újdonságokkal gazdagodott az intézet: énekkar és zenekar alakult, a legkülönbözőbb kamaraegyüttesek, szavalókórus kezdte meg munkáját, de lehetett itt mozgásművészetet is tanulni. Az énekesek számára tartott színpadi gyakorlatot a jelenlegi Operastúdióban folyó munka elődjének tekinthetjük.

Az 1920-as évek koncertműsorai és a folyóiratokban rendszeresen megjelenő kritikák tanúsága szerint a zongora tanszak mellett egyre nagyobb rangja lett a vonóstanszaknak. Ez  többek között Waldbauer Imrének ésRados Dezsőnek köszönhető. Rados - aki 1920-tól tanított nálunk - számos kitűnő hegedűst és hegedűtanárt nevelt. Az 1945 után megújuló magyar zeneoktatásban részt vállaló hegedűtanárok valósággal zarándokoltak hozzá módszertani segítségért.

Az első világháború idején kezdődött iskolánkban a kortárs magyar zene támogatásának máig tartó programja. Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó cég vezetője a 25. Jubileumi Évkönyvben úgy vélekedik, hogy a Fodor iskola ezzel a programmal több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozata) megszületéséhez is hozzájárult.

Az 1929/30-ban megalakult, főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével foglalkozó diák-önképzőkör tagjai közül több jeles zenetörténész került ki.

2. 1945-1952 Zeneoktató Munkaközösség

1952-1968 I. számú Körzeti Zeneiskola

1968-1986 VI. kerületi Állami Zeneiskola

A II. világháború kezdetétől – ahogyan az egész országban mindenütt – nehéz korszak kezdődött. A növendékek létszáma drámai gyorsasággal csökkent. 1945-re kevesebben tanultak itt, mint az első években. Mégis, a Fodor Zeneiskola – s benne azon értékek, melyeket képviselt – egyfajta mentsvár lett azok számára, akik még bíztak a művészet humanista erejében. Fodor Ernő egészen a náci megszállásig el tudta érni, hogy azok a tanárok, akik az életbe léptetett zsidótörvények miatt nem taníthattak a Zeneakadémián, itt folytathatták munkájukat. Egészsége azonban ekkorra megrendült. 1944-ben bekövetkezett halála után rövid ideig özvegye vezette az iskolát. Az 1945 utáni átmeneti években az intézmény munkaközösségként működött igen szerény körülmények között, a régi hírnévre támaszkodva.

1952-ben – miután szinte az összes korábban működő zeneiskolát államosították – megalakult Fővárosi Zeneiskola Szervezet. Központja a Fodor Zeneiskola első helye, a mai Andrássy út 40. számú épület lett. Főigazgatójává az intézet egykori neveltjét, Irsai Verát nevezték ki, s iskolánk  I. számú Körzeti Zeneiskola néven működött tovább. Igazgatója,Czövek Erna, a magyar zongoraoktatás egyik legjelesebb tanáregyénisége, a kodályi gondolatot tette működésének vezérfonalává, azaz a zenét minden társadalmi réteghez, minden zene iránt érdeklődő gyerekhez közel szerette volna juttatni. Az elődök teljes körű elismerése, minden új dolog felkarolása, ösztönzése jellemezte tevékenységét. Újjá éledt keze alatt a kamarazenélés nemes iskolai hagyománya. Kiváló érzékkel válogatta munkatársait. Tantestületéhez tartoztak többek között: Dénes László, Dobszay László,Kertész Ottó, Nógrádi László, Pálfalvi József,  Papp Lajos, Szokolay Sándor, Tarjáni Tóth Ida, Wilheim Ferenc. Szívén viselte kollégái továbbképzését. A szolfézs tanárok szakmai összejövetelinek és tanácskozásainak végeredménye nem kisebb dolog lett, mint a Dobszay László által formába öntött tankönyv-sorozat, A hangok világa c. kiadvány keletkezése, mely máig a szolfézs-oktatás alapját képezi.

Czövek Ernautóda 1962-ben Horváth Károlyné lett, akinek múlhatatlan érdeme a fúvós tanszak létrehozása, a szimfonikus zenekar fúvós hangszereinek szinte teljes választékával. Legjobb zenekaraink szólistáit nyerte meg Ő a tanításnak: Bántai Vilmos, ifj.Hara László, Béres János, Friedrich Ádám. Nagy találékonysággal oldotta meg a hangszerek beszerzésének feladatát azzal, hogy első időkben különböző zenekaroktól, felsőbb iskoláktól kérték el az ottani munkához már alkalmatlan(!) hangszereket. A növendékek verbuválása sem volt egyszerű, hiszen előzmények nélkül kellett megkedveltetni az alapfokon tanulók számára többnyire ismeretlen hangszereket. A kezdők tanításához szükséges kottakiadványok jelentős részét iskolánk tanárai írták, vagy állították össze. Hangszeriskoláikat a mai napig használják a zeneoktatásban. A közelmúltban nyugállományba vonult hegedűtanárunk, Dénes László volt egyik társszerzője az évtizedek óta használt  Dénes-Lányi-Kállay-Mező: Hegedűiskola c. kottának, melyből napjainkban is tanulnak a hegedűs növendékek.

Az iskola továbbra is aktív szerepet vállalt a tanárképzésben. Az itt tanító tanárok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének gyakorlatvezetőiként irányították a zongora-, a cselló-, a gitár-, a hegedű-, a fúvós- majd később a szolfézs szakos tanárjelöltek szakmai gyakorlatát.

1968-ban megváltoztatták a fővárosi zeneiskolák szervezeti formáját,Kerületi Állami Zeneiskolákat hoztak létre. Fenntartónk a VI. kerületiTanács lett. Az állami gondoskodás anyagilag biztonságosabbá tette működésünket, melynek köszönhetően jelentősen javultak az itt folyó munka tárgyi feltételei. Az oktatás az Andrássy úti központi épületben és a kerület általános iskoláiban folyt, kihelyezett tagozatokon. 1975-ben az Andrássy úti házat életveszélyesnek minősítették, ekkor helyezték át a központot „ideiglenesen” jelenlegi helyünkre, a Városligeti fasorba.

3. 1986-tól: Tóth Aladár Zeneiskola

Fehér Lászlóné (1975-1982), Kovács Kálmánné (1982-1984) és Wambach Ferencné (1985-2005 ) igazgatóságának évei alatt a zenei tanulmányaikat nálunk kezdő gyerekek közül is sokan váltak a mai hazai és nemzetközi zenei élet elismert szereplőivé. S bár a rendszerváltás óta jelentősen átalakult az alsó- és középfokú zeneoktatás szervezeti rendje, működésének gazdasági és szakmai háttere, az elmúlt húsz évben alig volt olyan zenei verseny, ahol tanítványaink ne arattak volna díjakat jelentő sikereket. Együtteseink járják a világot, emellett társaik, szüleik és tanáraik számára is sok örömöt szereznek muzsikálásukkal, akár a zenekarok, akár a kórus, az operastúdió, vagy a rendszeres növendékhangversenyek szereplői.

Az 1980-as években lett szokássá az iskolák névfelvétele. A tantestület számára egyértelmű volt, hogy újra Fodor Ernő nevét viseljük. Az akkori politikai vezetés azonban ezt nem hagyta jóvá. Olyan névadót kerestünk, aki kötődik a kerülethez és az iskola szellemiségéhez, így 1986-ban Tóth Aladárnevét vettük fel. Ő neves zenekritikusként, és az Operaház igazgatójaként a XX. század zenei életének kiemelkedő alakja volt.

2005. szeptemberétől az iskola igazgatója Magyar Margit.