The Dillinger Escape Plan

A zenekar alapvetõen azon az ötleten alapult, hogy mi lenne akkor, ha vegyítenék a hardcore zenét free jazz beütésekkel és néhol a 70'-es évek progresszív rockjával.A banda 1997 márciusában alakult Ben (gitár), Adam Doll (basszus) és Chris (dobok) által. Ezután Dimitri Minakakis énekes csatlakozott hozzájuk - így adták ki as 6 számos bemutatkozó kislemezt, a The Dillinger Escape Plant. Az kiadvány már akkor is felmutatta azt a katarzist, ami miatt ma mindenki omlik értük, tehát kiszámíthatatlan, tördelt tempók, helyenként grindokkal, elmebeteg üvöltés/hörgés néhol egy-két "dallammal".Ezzel az anyaggal turnéztak és adtak sok-sok energiagazdag bulikat szerte Amerikában. A turné után csatlakozott hozzájuk John Fulton másodgitáros, így már öten vették fel az Under the Running Board-ot, ami tovább népszerûsítette õket nem mindennapi zenéjükkel.A korongot a kritikusok is jól fogadták, a The Mullet Burden dal pedig máig a koncertprogram része. 1998-ban már kisebb fesztiválok kiemelt elõadóiként is megjelenhettek (Milwaukee...), majd minimális csapatbeli változtatásokkal aláírtak a Relapsehoz.Így 1999-ben kiadhatták világszerte a Calcualting Infinity anyagot, ami máig a metal/hardcore világ egyik legkomplexebb, "leggyomormegfekvõbb" alkotása. Végighallgatsása csak erõs idegzetûeknek, egyedül ajánlott:)!Az ezt követõ év világkörüli turnézással telt, 2001-ben pedig a FACE TO FACE turnéba igazoltak az alábbi headlinerekhez: PANTERA, SLAYER, STATIC-X.Az év végén az énekes kilépett, helyére egy EP feléneklés erejéig Mike Patton, a FAITH NO MORE legendája érkezett, majd helyére Greg Puciato került. 2002-ben a SYSTEM OF A DOWN elõzenekara volt a megújult DEP az amerikai turnén.2003-ban a Relapse kiadó fesztiváljának fõzenekara voltak, ahol már játszottak olyan új dalokat, mint a Panasonic Youth és a Sunshine the Werewolf.2004-ben megjelent máig legeredetibb, legváltozatosabb és legzeneibb albumuk, a Miss Machine. A lemez ugyanúgy megtartotta a TDEP stílusjegyeket, csak kiegészítette azokat más elemekkel: elõtérbe kerültek a nagyívû, fejbõl kiverhetetlen refréndallamok, a progosabb elszállások, és a NIN vonalú, elektronikus effektek. Az anyag megunhatatlan, és az olyan klipeket mint a Setting Fire to Sleeping Giants, vagy az Unretrofied, szerencsére elõszeretettel játszák a zenei mûsorok (kétségtelen hogy ezek a legpopulárisabb DEP dalok:)).