Anja Plaschg zenéje leginkább sötét zongorafutamok soraként jellemezhető, síron túli énekhanggal és elektronikus IDM-zörejekkel gazdagítva. A dalszerző-énekesnő hangja a mai mezőnyből néhol a rekedtesebb Chan Marshall (Cat Power), néhol a nyávogósabb Bianca Leilani (CocoRosie) orgánumára emlékeztet, de dalaival felidézi huszonvalahány évvel ezelőttről Sinéad O'Connor erőteljességét, Enya éteriségét, a Dead Can Dance gótikus hangzásvilágát és Kate Bush morbid gyereklány-fantáziáit is, még régebbről pedig Nico sötét árnya is felsejlik nála - a szövegei pedig akár egy dark metal albumon is elférnének.
Anja egy délkelet-stájerországi falucskában született, ahol szülei egy disznófarmot vezettek. Zongorázni és hegedülni a zeneiskolában, laptoppal 'játszani' a bátyjától tanult. Első szerzeményeit a MySpace-en tette közzé, ahol elsők közt a német techno-punk DJ-producer, T. Raumschmiere figyelt föl rá, és adta ki a Mr. Gaunt Pt 1000 című számot a Shitkatapult Strike 75 válogatás-EP-jének végére csapva 2006-ban. A 2007-es év már számos európai fellépést és elragadtatott sajtóreakciókat hozott magával, majd 2008 őszén megjelent Anja első saját EP-je, mely többek között már tartalmazta a The Sun című számot, valamint egy 1970-es Nico-szerzemény, a Janitor Of Lunacy feldolgozását (az ifjú osztrák lánykát és a Velvet Underground néhai német dizőzét nem csak ez köti össze: Anja Plaschg 2008 folyamán egy színdarabban is megjelenítette Christa Päffgent). A külső produceri segítség nélkül született első Soap&Skin-album 2009 tavaszán látott napvilágot Lovetune For Vacuum címmel, teli szuggesztív, hátborzongató atmoszférát teremtő dalokkal.
Az énekesnő elképesztő módon tud játszani hangával: annak hol parancsoló erejével, hol törékeny fátyolosságával, hol gregoriánszerű énekével teremt nagyon erős atmoszférákat. A zongora-, hegedű- és géphangok fúziója erős alapokat nyújt, amelynek hallatán könnyen egy elhagyatott, gyönyörű, szellemjárta kísértetvárosba képzelhetjük magunkat.
Anja szívesen fotóztatja magát ördögűzős és egyéb horrorfilmekbe illő pózokban, és ez csak erősíti az imidzsének goth vonulatát, amiben leginkább különbözik a manapság nem ritka laptop- vagy klasszikus zenével, vagy ezek különféle keverékével kísérletező művészektől. De Anja koncertjein és lemezein nem csak a sötét oldalát mutatja meg: az elszállósabb, könnyebb darabok nem csak lazítják a sötét hangulatot, hanem igencsak árnyalják, színesítik is a művészetét.
Szólj hozzá!