Théo Ceccaldi Trio

Ha jazz zenészek vonós triót alakítanak, pláne ha ráadásul még franciák is az illetők, aligha kerülhetik ki Django Reinhardt hatását. A rendkívül tehetséges és dinamikus Théo Ceccaldi Trio is így volt ezzel, dacára annak, hogy zenéjükben a legradikálisabb módon szokták kiaknázni a szabad improvizációk adta lehetőségeket.

A triót a francia szabad zene királynője, Joëlle Léandre fedezte fel és támogatta, miután teljesen lenyűgözte őt fiatalos energiájuk – olyannyira, hogy néhány éve még szerepelt is a trió második albumán. A hegedűs Théo Ceccaldi, és csellista testvére Valentin – mindketten jól ismert fellépői a Budapesti Opus Jazz Klubbnak – Guillaume Aknine gitárossal nem éppen hagyoményos triót alkotnak, amely repertoártól függetlenül ötvözi folyton megújuló, szigorú zenei koncepcióit vad és kreatív szabadsággal.

A trió Django című, most megjelenő új lemezén a nagy cigány gitáros személyéhez kötődő klasszikus darabok újraértelmezései és Django zenéje által inspirált saját darabok egyaránt találhatók. Ortodoxnak aligha nevezhető hangszereléseikkel (erősített gitár, cselló…) az együttes a kamara-jazz egy új formája felé tolódott el: gyakorlottan kalandoznak a kaotikus líraiságtól a kifejező energiákig, miközben a gipsy jazztől elvárt valamennyi jellemző vonást (ritmikus energia, melodikus fenség) felhasználják arra, hogy a műfaj erényeit hangsúlyozzák és zenei szabályait mai formára alakítsák. Mi sem bizonyítja jobban a Théo Ceccaldi Trio kiválóságának mértékét és inspirációinak abszolút szabadságát, mint az, ahogy kortárs kifejezési módot találva hozzá, új perspektívákat nyitnak erre a repertoárra.