Timbuktu (S)

Timbuktu, azaz polgári nevén Jason Diakité (egy nigériai származású, az USA-ban született, de Svédországban élő jogász-emberjogi harcos-dokumentumfilmes-akadémikus fia) Svédország kétségkívül legjobb és legismertebb rappere, akinek kedvéért még az Ace of Base-t és az Alcazart is megbocsátjuk a svédeknek. Az 1975-ben született fáradhatatlan dumagép immár nyolcadik sorlemezén van túl, számtalan Grammit nyert (ez a legrangosabb svéd popzenei elismerés, a Grammy megfelelője), és megbízhatóan szállítja a jobbnál jobb hiphop-himnuszokat. Timbuktu persze svédül reppel, de az előadás intenzitása, a zseniális flow, a magával ragadó lendület elmossa a nyelvi határokat. Annál is inkább, mivel Timbuktu muzsikája igazán nem a minimalista-samplinges vonalat követi, épp ellenkezőleg: a leggazdagabb, dúsan hangszerelt, páratlanul változatos, kicsit jazzes, atomcsapásszerű funk azonnal letaglózza a közönséget. Nem véletlen, hogy Timbuktu egy interrjújában Prince-t emlegeti példaképként: hasonlóan gazdag, táncolható, de mégsem komolytalan, fúvósokkal, szintikkel, ütőhangszerekkel jócskán kibélelt funk az övé is.

Timbuktu nem csak zenész, hanem apjához (és minden rendes rapperhez) méltón politikailag is elkötelezett, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként sokat tesz a rasszizmus és a szegénység elleni harcban, nem mellékesen pedig szövegével intenzíven műveli nyelvét, amit nemrég elnyert Északi anyanyelvi díja is bizonyít. Egy izgalmas, szókimondó, őszinte és közvetlen előadó, valamint zseniális rapper első magyarországi koncertje.

A zenekar tagjai
Jason Diakité: rap
Erik Hjärpe: billentyűsök
Svante Lodén: gitár, ütősök
Gustav Lindroth: basszusgitár
Måns Mernstein: billentyűsök
Måns Block: dob
Jens Lindgård: fúvósok
Petter Lindgård: fúvósok
Sven Andersson: fúvósok

Szólólemezek
Kontrakultur, 2000
Wått's Dö Madderfakking Diil, 2002
The Botten Is Nådd, 2003
Alla Vill Till HimmelenMen Ingeen Vill Dö, 2005
Oberoendeframkallande, 2007
En High 5 & 1 Falafel, 2008
Sagolandet, 2011
Pusselbitar, 2012