Török Ádám – varázsfuvola, ének, zeneszerző, szövegíró, producer, pocok (*1948. január 12., Bp.)
1968-ban a Dogs együttesben énekelt, majd rövidesen a Mini együttes vezetője lett.
1969-ben már nagysikerű koncerteket adtak a badacsonyi Tátika presszóban, majd a Radics Béla nevével fémjelzett Sakk-Matt együttessel a budapesti Ifjúsági Parkban. Már ekkor olyan „örökzöld” dalok fűződtek hozzájuk, mint a Gőzhajó, a Kereszteslovag, az Asztalhoz leültem .A zenekar először a rockblues vonalat képviselte,aztán progresszív rock vonalat követte, de a rhythm and blues jegyek is felfedezhetők kompozícióikban. 1972-73-ban kislemezeken jelentek meg dalaik, első nagylemezükre 1978-ig kellett várni. Török Ádám 1983-ban szüneteltette a Mini működését, előbb a Mini R.C.-vel az elektronikus zene irányában kacérkodott, majd 1985-86-ban a Tátrai-Török Tandem formációban játszott. A 80-90-es évek fordulóján divatba jött „blues boom” hatására megalakította a R.A.B.B. (Rhythm And Blues Branch) nevű zenekart neves muzsikusokkal (Závodi János, Muck Ferenc, Zsoldos Tamás, Köves Miklós). Hazánkon kívül Ausztriában, Svájcban és Törökországban léptek fel sikerrel. Ebben az időben született a Blues délben, a Lusta blues és a Blues balladák egyvelege. 1993-ban elindították a paksi nemzetközi bluesfesztiválok sorozatát, amely később Gastroblues Fesztivál néven lett Európa-szerte ismert. Török Ádám nevéhez fűzödik a Blues Café című televíziós műsor, amely a blues, rock és jazz zenét népszerűsítette előbb a BpTV-ben, majd több más csatornán. 1998-tól Török Ádám újra a Mini zenekarral lép fel. Török Ádám a Minivel, a R.A.B.B-bal illetve saját neve alatt 25 albumot jegyez. Jubileumi koncertjeiről DVD-k készültek!
.A hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji underground egyik fontos figurája volt az énekes, később fuvolista Török Ádám. Még a nyolcvanas évek végén is úgy emlegették, mint az utolsó mohikánt, aki megjelenésével még mindig a hatvanas éveket, a legendás zenészbarátokat, a felejthetetlen emlékű bulikat idézi. Elmaradhatatlan fuvolájával egyike azoknak a „kiveszőben lévő, bohém, nagy álmú, pesti Szinbád-embereknek”, akik a rockot nem csak a színpadon és jelszavakban éltetik, hanem gondolkodásukban, életformájukban is igyekeznek azonosulni vele.A balatoni nyarakat, az autóstoppokat, az első beatünnepeket, a korai Tabán-bulikat idézi meg, azokat a garabonciás időket, amikor nem csak Ő és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolatainak kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot. A magyar underground, a progresszív rock képviselői és hívei vágtak neki így a világnak, hogy aztán tíz, tizenöt év elteltével ezekből az álmokból csak emlékmorzsák maradjanak."
„az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább”. Fut bizony, méghozzá olyan tempóban, hogy a magyar beat-nemzedéket követően egy ideje már a rock generációján a sor, átlépni a bűvös 60. életév küszöbét. A hazai blues- és progresszív rock első számú fuvolistája, Török Ádám esetében most különösen aktuális a „bűvös” jelző, hiszen éppen kétszer annyi évet töltött a színpad vonzásában, mint amennyit annak előtte élt.
Az ok az ünneplésre tehát akkor sem kevés, ha tudjuk: Ádám ötévenként, egy-egy zenés „varázslatos éjszakával” teszi emlékezetessé a születésnapját. (Ilyenkor mindig megvendégeli zenésztársait, barátait, a Petőfi Csarnok belső termében.
A speciális alkalomhoz különleges buli dukál, vendégekkel és jóízű, megismételhetetlen jamelésekkel. Így is történt, mint a mesében, bár először a Mini megszokott kvartettjét pillanthattuk meg a színpadon. A „bemelegítő” szám azonban eltért a korábbiaktól: „A zene él tovább”! Lehetetlen volt nem átérezni a dal üzenetét, és lehetetlen vitatkozni vele. Kár is lenne, hiszen olyan (lezáratlan) életmű részét képezi, amelynek minden hangja vállalható, ráadásul olyan személyiségről beszélhetünk Török Ádámról szólva, akit negyven év alatt sem zavartak meg a magyar rockot sem kímélő politikai csapdák és gazdasági nehézségek épp úgy, mint a jövő-menő trendek, divatirányzatok. Mindenkor következetes, hiteles figura tudott maradni.
A gitáros Závodi Janó és a basszeres Németh Lojzi személye a régi Minit idézte. Az „Asztalhoz leültem” sokáig csak koncerteken volt hallható, hiszen a megírásakor nem kerülhetett lemezre. (Az italozás feszültségoldó kábulata valahogy nem volt nyerő téma a virágzó szocializmus idején.) Ez a mai „Körbe-körbe” pedig, akár a régi szép időkben, Lojzi kristályfinomságú basszusszólójára tekeredett fel. Változott a színpadkép, hiszen „körbezárt a dzsungel”.
A „Gőzhajó” ezúttal Ádám másik híres formációját, a RABB-ot idézte meg, a gitáros Mohai Tomival és a szaxis Muck Ferivel kiegészülve. Úgy is szólalt meg a minden Mini-bulin felhangzó dal, ahogyan az elmúlt 10 évben soha, sőt egyáltalán!
Némi pihenő-regeneráló szünet után a „Kolduskirály” olyan fokú empátiával, kiállással és tartással szólalt meg, hogy az a mai, elkeserítő állapotokat idézte meg bennem. „A kolduskirályt követve megérkezett, sőt beindult a „Fekete gép”, majd nemzetközivé teljesedett a produkció! A herflis Horváth Misivel együtt két fantasztikus svájci (pontosabban: egy svájci, és egy Svájcban élő angol) muzsikus lépett a PeCsa színpadának deszkáira: a régi barát dobos, Tom Beck, és a fiatal, európai blues-gitáros nemzedék egyik legjelesebb képviselője, Paul Camilleri. Az itthoni turnék közös darabjait szólaltatták meg. A „Lusta blues” és a „Hívj fel” hangzott fel, mégpedig annyi tűzzel, annyi érzéssel, olyan összeszedetten, és olyan szólókkal, hogy csak ámultam, pedig nem először láttam és hallottam Ádámot a svájciak társaságában!
Majd, a Závodival kiegészült Mini tisztelgett egy óriásit a Cream előtt, felragyogtatva a „Sunshine Of Your Love”-ot! Aztán, a saját repertoárból varázsoltak extatikus perceket: a „Vissza a városba” által, amiből ennek az estnek a címadó sora való: „Messze visz az út”. A másik híres balladára, a „Kereszteslovag”-ra elfogytak a jelzőim. Egész egyszerűen, fokozhatatlan pillanatokat élhettünk át! És, eljöttek még egyszer a tempós kis „blues idők”. A „Kell a barátság” jelszavára pedig újra színpadra lépett az összes, jelen lévő közreműködő. Mit mondjak, négy gitáros egyszerre, nem sűrűn fordul elő Mini-koncerten!
Végezetül, illik szólni külön is az est főhőséről. Nos, Török Ádám olyat tett, amit ember ritkán tehet: kiiktatta az idő-tényezőt! Annyira fitt volt, annyira tökéletes testi és szellemi kondícióban működött a színpadon, mintha csak tegnap kezdte volna ezt az egészet.
Ő és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolatainak kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot. A magyar underground, a progresszív rock képviselői és hívei vágtak neki így a világnak, hogy aztán tíz, tizenöt év elteltével ezekből az álmokból csak emlékmorzsák maradjanak a jeles évforduló visszanyúlik a hatvanas évek végéhez,ami jelentősen meghatározta és meghatározza ennek a kultúrának a gyökereit és talán még napjainkban is ezek az évtizedek adnak erőt a megújuláshoz.
Török Ádám a motorja az együttesnek, aki napjainkban is azon dolgozik, hogy lehetne frissíteni, és a jelen fiatal generációval megszerettetni ezt a zenét és továbbadni ennek hagyományát, értékeit.
A MINI első formációja (Török- Závodi- Czipó- Dobos ) tette híressé a badacsonyi Tátika eszpresszót, ahol a szokásos vendéglátós zene helyett az akkor még Magyarországon ritka progresszív rockzenét hallgathatta a közönség. A a Balatonnál zenélő barátok összefutottak, és hamarosan országos híre lett a helynek.A fiatalok autóstoppal, hátizsákkal érkeztek ezekre a bulikra az ország minden részéből.
A MINI Budapesten 1969. augusztus 6.-án a Sakk-Matt törzsközönsége előtt mutatkozott be az Ifjúsági Parkban, ahol a Troggs, Jimmy Hendrix és a Cream dalait, illetve saját szerzeményeiket játszották és viharos sikert arattak.
Néhány hét alatt elismert zenekarrá váltak, és még 1969-ben megnyitották a Mini klubbot a Bem rakparton. Az akkor még I. kerületi Tanács Művelődési Háza névre hallgató intézmény a hippik, a beatnikek egyik törzshelye lett és a rock blues korszak után megismerkedhettek a jazz-rockkal is.
Elbeszélések szerint a Lánchídig állt a sor hogy bejussanak egy-egy bulira a fiatalok, sokan kint is rekedtek, hiszen maga a hely nem túl nagy, de zene iránti szeretetük, a muzsikára való áhítozásuk kényszeríti kígyózó sorokban türelmes várakozásra őket, a bejutás reményében, hogy részeseivé váljanak és átélhessék zenetörténelmi események életképeit.
A Mini klub immáron 40 esztendeje alatt, sok minden változott, a zenekaron belül cserélődtek a tagok, de az értékek nem, változott világunk is, valamint a művelődési ház neve is, egy dolog nem változott: a zene ma is ugyanúgy elbűvöli és elvarázsolja a jelenlévőket, mint akkoriban 1969-ben.
Elsődlegesen egy hagyományokkal, értékekkel rendelkező együttest hallhattunk, akiknek sikerül visszaadni ezen a háromórás koncerten a 60-as évek hangulatát, és mi, a fiatalabb generáció tagjai is átérezhetjük ezen ódon falak között, hogy mekkora csoda lehetett ez a zene az akkori fiatalok számára, mi foghatta és varázsolhatta el Őket a zene hullámvasútján utazva.
Másrészről észlelhető volt a folytonos útkeresés és megújhodás utáni vágyakozás is. . Ezenkívül a szerzemények hangszerelése, dallamvilága is kicsit modernebb fiatalosabb hangzásvilágot mutatnak be.
Összegezve, ezen a koncerten megkaphatjuk a nosztalgikus élményeket, körbenézve és látva az ott jelenlévő közönséget, akik kinézetükben már kicsit őszesen, talán már unokákkal is körbevéve a családban, de a szívükben még mindig igazi fiatalos, az életet szerető és élvező hippik, rockerek vagy csak zeneszerető örök tinédzserek maradnak.
Török Ádámnak is ez volt a célja, egy új generáció bevonása ebbe a közösségbe, ami egyszerre inspiráló és újjáélesztheti a bevezetőmben írt sorokat, amikor még Ők kezdték pályájukat, és ahogy gondolkodtak egymásról, a zenéről, ennek összekötő erejéről.
Szólj hozzá!