Melankólikus, szomorú, fátyolos, merengő. Súlyos jelzők! Mégis mindig ezt kapjuk, amikor jellemezni kívánnak bennünket. A zene legyen olyan, amilyen mi magunk vagyunk. Akkor biztosan megérinti a hallgatót.
2016 decemberében jelent meg legújabb, Mégsem múlik el című EP-nk. A jazzma.hu zenei szakportál a következőket írta erről:
"Váczi Eszter költeményei mély érzelmekről, fanyar humorról, a pillanat megragadásának élményéről tanúskodnak. Vagy éppen egy költözés bánatairól szólnak.
"Hogyha engeded szökni az illékony időt...ha már fel tudod adni az őrült keresést..." "Mégsem múlik el" - a címadó bölcselet, komoly és (kicsit) komolytalan gondolatokkal.
Aztán "most leülök itt egy percre" - (és mi, hallgatók is elmélkedünk) - mert: "...zavaros deja vu utakon repít a tudatom..." Csak "Egy perc" a címe - de sokat mond.
Az "Őszi dal" - "...ravasz tavaszi tréfa a tél előtt..." - egy kellemes, enyhe novemberi "látomás" emléke.
Végül az énekesnő életéből kiragadott történés: egy költözéssel járó "bonyodalmak". Szép emlékek és fájó búcsúzás.
Összeszokottság, élettel teli megszólalás, és Eszter senkiéhez sem hasonlítható hangja - remek kísérettel." (Dr. Nagy Sándor)
Szólj hozzá!