Egy osztrák, cseh és svéd kutatókból álló csoport eredményeit tették közzé egy logopédiai szaklapban. Bár nem tudták alátámasztani, hogy Mercury hangja négy teljes oktávot ért át, tettek néhány érdekes felfedezést a hangterjedelméről. Az egyik az, hogy annak ellenére, hogy nagyrészt tenorként ismerjük, inkább baritonhangja volt. Hat interjút elemeztek, ezekből megállapították, hogy a beszélő alapfrekvenciájának középértéke 117,3 Hz.
Ez egybevág azzal az anekdotával, hogy Mercury egyszer visszautasított egy operaduettet, mert félt, hogy a rajongók nem ismerik majd fel a baritonját. A kutatók így arra a következtetésre jutottak, hogy az énekes képes volt arra, hogy kilépjen a hangjának alaptartományából.
Tekintettel arra, hogy tesztalany nem élő személy, a kutatók nem lehettek biztosak abban, hogy a megállapításaik helytállóak. Hogy közelebb kerüljenek a valósághoz, a megkérték Daniel Zangger-Borch rockénekest (+ vocal coach és énektanár), hogy imitálja Mercury hangját. A gégéjéről készült filmfelvételekből megállapították, hogy átlagosan 4000 képkockát rögzítettek másodpercenként, így pontosan látták, hogy a Queen frontembere hogyan képezte az ikonikus vibrátókat a hangjával. A felfedezés lényege az volt, hogy az énekes előszeretettel alkalmazta a felhangéneklést a stílusában, amelyben a kamrai redők együtt rezegnek az énekredőkkel. A legtöbb ember soha nem beszél, vagy énekel a kamrai redőkkel, hacsak nem "tuvai torokénekes" (Ez Észak-Ázsia népeinek jellegzetes éneklési stílusa, más néven felhangéneklés. A lényege, hogy az előadó úgy manipulálja hangképző szerveit, hogy a tipikusan mély dallam hangjai felhangokkal együtt szólaljanak meg). Így nagyon is meglepő az a tény, hogy a népszerű rockénekes minden bizonnyal használta ezeket a felhangokat.
Mi több, Mercury hangszálai gyorsabban mozogtak, mint más emberek hangszálai. Míg a tipikus vibrato 5,4 Hz és 6,9 Hz között ingadozik, Mercury-é 7,04 Hz volt. Tudományos szempontból a vibrato tökéletes szinusz hulláma feltételezi az 1-es értéket, ez pedig elég közel vana híres operaénekes, Luciano Pavarotti által használthoz. Másrészt Mercurynál az átlagolt érték 0,57, ez azt jelenti, hogy vibrált valami a torkában, amit még Pavarotti sem tudott mozgatni.
Sok tudományos elemzés készült zenei témában a tudománytörténetben, de a végeredmény kezdettől fogva egyértelmű volt: Freddie Mercury hangja senki máséhoz nem hasonlítható a rock 'n' roll történetében, eszerint Mercury minden idők egyik legegyedibb énekese és színpadi előadója volt.
Szólj hozzá!