Őszintén mondom, egyáltalán nem érzem bajnak azt, ha az elején– akár mindenki - készít egy-egy fotót, hiszen életünk része, hogy fontos emlékeinket megörökítsük, nekem például kötelező is pár képet csinálnom, hiszen ez (is) a munkám, hogy a beszámolót utána tudjam illusztrálni, még akkor is, ha nem fotós passzal megyek be egy koncertre.
De az, hogy a mellettem álló pasi az egész buli alatt gyakorlatilag végig a telefonját izélgette (csúnyább szót nem szeretnék használni) – kifejezetten bosszantó volt. A Tony Hadley Dürer Kert-béli hangversenyén ezt kellett átélnem. Egy olyan figura, aki kb. velem egyidős, tehát ismeri a fellépő sztárt, még az is lehet, hogy ott volt '85-ben vagy '87-ben a Spandau Ballet budapesti fellépésein – azt gondolná az ember, hogy most is a zene élvezetéért jön a barátaival (tehát nem egyedül) koncertre. Az oké, hogy csinált pár fotót és még néhány videót is (bár ott már kezdett bennem felmenni a pumpa), de mivel magas volt, ezért bárhányszor felemelte a mobilját, könyökkel mindannyiszor fejbesomott. Jól van, oké, koncerten vagyunk, van ilyen. De hogy utána hosszú percekig a hátteret, a megfelelő betűtípust keresve kb. szemmagasságban, tehát, hogy jól belevilágítson a szemembe – szórakozott a készített képekkel, leválogatta stb. Nem tudtam és nem is akartam megállapítani, hogy feltöltötte közben ezeket valahová vagy esetleg valakinek élő adást próbált csinálni (hiszen én inkább a színpadon néztem a remekül éneklő Tony Hadley-t), de hogy baromira idegesítő volt, az biztos.
Két dal közötti szüneteknél gondolkodtam rajta, hogy rászólok, de nagyon türtőztettem magam (egyszer egy Kiscsillag koncerten két szőke, agyonsminkelt csajra rászóltam, akik előttem csinálták ezt – szelfiztek, videóztak, háttal álltak a koncertnek, hogy látszódjanak Lovasival vagy Erős "Hibátlan" Mártonnal, tudomisén –, majdnem megvertek, hogy mit képzelek én, hiszen ők is kifizették a jegyet, azt csinálnak, amit akarnak. De azért a Dürerben párszor jelentőségteljesen ránéztem a pasira, érzékeltetve, hogy vérciki, amit csinál, vissza is nézett rám, de láthatóan nem nagyon értette, hogy mi bajom van.
A bomba akkor robbant a fejemben, amikor másnap az eseménynél közzétették a közönségről és Tony Hadley-ről valamint zenekaráról készült szokásos csoportképet, és mit látok?! Ott áll az ember, akiről a fentiekben meséltem, és mit csinál? A mobiltelefonját buzerálja!!!!!! Nem belenéz a kamerába, hogy látszódjék, hogy ő is ott van (elég magas, látszódik), nem, ő akkor is a saját képét, videóját készíti vagy tölti éppen fel (biztosan fontos a háttal álló zenekart lefotózni).
Azt hiszem egyet kell értenem Jack White-tal, aki közelgő turnéján betiltotta az okostelefonokat a közönségnél a koncertjein és Marky Ramone-nal is, aki "feltalált" egy, a bulikon az emberek kezéből a mobilokat észrevétlenül kiverő kézikészüléket.
Bár alapvetően elítélem az erőszak mindenféle formáját, de kérdezem én, vajon az követ-e el erőszakot, aki megkéri a mellette állót, hogy fejezze be a mobilozást/kiveri a kezéből a készüléket, esetleg úgy ugrál, hogy közben jelzésértékkel meglökdösi a mellette álló mobilozót (én ezzel szoktam próbálkozni több-kevesebb sikerrel) vagy az, aki nem hagyja a többieket normálisan szórakozni, hanem világít és eltakarja a látványt a magasra emelt telefonjával. Ja, és a hülyéje azon keresztül nézi a koncertet – ezt tulajdonképpen otthon is megteheti a YouTube-on, és nem kell emberek közé mennie, nyomakodni a tömegben és szörnyülködni azokon, akik önfeledten buliznak, hanem a gép előtt csinálhat más hasznosat is.
Hogy mit? Például... – ezt mindenkinek a vérmérsékletére és fantáziájára bízom.
Szólj hozzá!