A Minden nap nyár is erre a nyomvonalra helyezkedik. Egyfajta all star klip, középen egy nagyszínpaddal, ahol a felsorakozott színészek hakniznak a meglehetősen műszálként ható közönségük előtt, köztes időben pedig a filmből összevágott jelenetcsokor látható.
De nem hiszem, hogy itt a látvány lenne a legfontosabb. Mert ha a látottak alapján ítéljük meg, akkor a dal egész jól teljesít. Az eleje még pöfögősen erőltetetten hangzik, ahogy Stohl Andás mint egy kriptonkori jólfésült harcos, a kamerába dörmögi: ”Én vagyok itt az egyetlen alfahím!”. Aztán Szabó Kimmel Tamás a húrok közé csap, és kezdetét veszi a kissé melankolikusra sikerült első szakasz, amit ha rádióban hallok, inkább gondolok a rádiócsatorna vezetőjének unokatestvérére – aki betört a stúdióba egy hangpróbára-, mint egy csúcs magyar film főcímzenéjére. De ez nem is biztos, hogy Tamás hibájaként róható fel, szimplán így építették fel, hogy az egész harmonizálható legyen a jelenetekkel. A folytatás viszont hozza a bulihimnusz elvárt gondolatvilágát. Egyszerű üzenetek, jól megjegyezhető dallam. Én nem tartozom a kocsiban hangosan éneklők közé, de valljuk be, ennek a műfajnak külön kasztja van az utakon. És már magam előtt is látom a dugóban veszteglő autósokat, akik hangosan követik a „Légy szabad!”, „Énekeld jó hangosan!” koncertszagú üzeneteit. Mert ebben a Minden nap nyár tényleg jól teljesít.
És már rá is tértünk a lényegre. A 80-as és 90-es évek slágereiből újrahangszerelt dallamok nem csak ismeretségük okán ütnek nagyot az érdeklődő nagyközönségen, hanem azért is, mert minden képkocka szinte tökéletesen illik bevágott filmbéli jelenettársához. Mert amikor nyár van és egymást érik a porban hempergő bulik és fényűző fesztiválok, az egyetlen dolog, ami trendi és fokozza a fiatalos lendületet, ha húgyszagmentesen hallunk és érzünk, valamint, ha a dolog nem kívánja magát ránk erőltetni. Véleményem szerint az ilyen típusú klipeknek külön-külön is meg kell állniuk a helyüket. Aki a metrón egy fülessel nézné-hallgatná, az is jól szórakozzon, és a már említett nagykörúti veszteglők vagy a Balatonra tartó haver-konvojok is megkapják a maguk zeneértékét. Mire eljutunk erre a pontra, a képi világ is eléri a dal színvonalát. Jók a háttértáncosok és a közönség is láthatóan elkezdi élvezni, hogy előtte egy koncert zajlik, amire nem csak egymást nézve kell tátogni, hanem ugrálni is lehet, ameddig a lábuk felér, és torkaszakadtukból énekelni, hogy nem hagyjuk abba egészen hajnalig. Valahogy ilyennek kell lennie egy jó magyar bulihimnusznak.
A Minden nap nyár pedig kellően hagyja a távolságot a néző és a hallgató között. A Miller Dávid által összehozott rap-betétek ugyan némileg negatívan hatnak, de ennyi talán még belefér. A Minden nap nyár nagy sláger lehet, és mivel még bő egy hónap van a film premierjéig, így már jó előre felkészíti a nézőt, hogy nagy vonalakban mire számíthat a légkondis mozitermekben.
Szólj hozzá!