Hogy kezdődött a pályája?
1933-ban született Chicagóban. Tizenévesen trombitálni tanult a legendás Clark Terry mellett, zenei tanulmányait Bostonban a Berklee School of Music elődjében, a Schillinger House-ban folytatta, majd New Yorkba költözött, ahol kapcsolatba került többek között Count Basie-vel, Dinah Washingtonnal, Cannonball Adderley-vel. Húszévesen került trombitásként Lionel Hampton zenekarába, majd három év múlva Dizzy Gillespie hívta big bandjébe, ahol rövidesen az együttes vezetője lett. Első lemeze, a This Is How I Feel About Jazz 1956-ban jelent meg.
Ki volt a szomszédja Párizsban?
Párizsban Nadia Boulangernél zongorázni tanult, valamint zeneelmélettel és zeneszerzéssel foglalkozott. Itt ismerkedett meg Pablo Picassóval, akivel lakásszomszédok voltak. Munkát vállalt a Mercury lemezkiadó francia részlegénél, a Barclay-nál, ahol olyan zenészek albumait hangszerelte, mint Michel Legrand, Jacques Brel, Charles Aznavour, Billy Eckstine vagy Sarah Vaughan.
Hatalmas port kavart az az interjú, amelyet a Vulture magazinnak adott. Ebben többek között arról is beszélt, hogy Michael Jackson dalokat lopott, s azt is mondta, hogy a Beatles tagjai voltak a legrosszabb zenészek, akikkel valaha találkozott... A részletek itt. Később aztán – állítólag lányai tanácsára – bocsánatot kért minden érintettől, és beismerte, hogy hibázott.
Mit köszönhet neki a világ?
Felfedezte Michael Jacksont, majd producere és szerzője lett lemezeinek is. Az 1982-ben megjelent Thriller több mint 100 millió példányban kelt el, és szintén Jones volt a producere, karmestere és szervezője a We Are the World című dalnak, lemeznek, amelyet a USA for Africa nevű jótékonysági supergroup készített. A bevételből befolyó pénzt az etiópiai humanitárius katasztrófa áldozatainak segítésére fordították.
Miért hagyta abba a zenélést?
A hetvenes évek közepén átesett egy súlyos betegségen, aminek következtében fel kellett hagynia a hangszeres játékkal. Mindez csak átmenetileg vetette vissza, a nyolcvanas évekre ő lett a legsikeresebb crossover művész. A kilencvenes években megalapította a Vibe magazint, amely a fekete ifjúsági kultúrára fókuszál. Tavaly online dzsessztévét indított, ahol a világ legnagyobb dzsesszzenészeinek koncertfelvételei érhetőek el streamelve.
Milyen díjakkal ismérték el elképesztő tevékenységét?
Nevéhez hét Oscar-díj és 27 Grammy-díj (79 jelölésből) kapcsolódik, 2013-ban a rock and roll halhatatlanja lett. Kiérdemelte a George and Ira Gershwin életműdíjat, a Polar Music díjat (ezt idén a Metallica is megkapta), első amerikai zenészként megkapta a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatát.
Mivel foglalkozik?
Zenekarvezető, zeneszerző, lemezkiadó, magazinalapító, multimédia vállalkozó, humanitárius és szociális ügyek szervezője, sikeres üzletember, film- és TV producer, valamint fiatal tehetségek felfedezője.
Kit nem ismer...?
Ismert és ismer mindenkit, aki az elmúlt hét évtizedben bármilyen módon alakította a világ kulturális és társadalmi arculatát. A névsor Aretha Franklintől, Leni Riefenstahltól kezdve Charles Aznavourig, Bonóig, Jack Nicholsonig, Steven Spielbergig, Miles Davisig és Barack Obamáig tart.
Melyik műfajban nyomul?
Pályáját a bebop korszakban kezdte és az évtizedek során szinte minden zenei műfajt kipróbált, felhasznált.
Mi a titka a sikerének?
Az, hogy többek között olyan inspiratív zenei hibridek megalkotója, amelyekben a dzsessz, a pop, a soul, a hiphop, a funky, az R&B, a rock, a klasszikus, az afrikai vagy a brazíliai zene fuzionált.
Hányféle csatornán éri el a közönséget?
Az elmúlt évtizedek összes adathordozóján – beleértve a vinyl lemezt, a CD-t, a filmet, a videót, a DVD-t, a televíziót és a digitális platformokat – hozzáférhetővé tette a számait. Továbbá könyveket írt és számos mozifilm, valamint televíziós sorozat létrehozása fűződik a nevéhez.
Quincy Jones, koncert, külföldi fellépő, Papp László Budapest Sportaréna
Szólj hozzá!