A 2010-es évek elején volt néhány előadó, akikről szinte minden zenei lap ugyanazt írta: „ő lehet a következő nagy dobás”. Közéjük tartozott Jamie Woon is, aki a dubstep, az elektronika és a soul különös metszetében talált saját hangot – méghozzá jóval azelőtt, hogy ez a világ mainstreammé vált volna. Aztán, amikor már tényleg minden adott volt egy komoly nemzetközi karrierhez, egyszerűen eltűnt.
Woon története még a 2000-es évek közepén indult Londonban. Maláj-kínai és skót-ír családi háttérből érkezett, édesanyja, Mae McKenna sessionénekesként dolgozott, ő maga pedig a legendás BRIT School növendéke volt – ugyanabban az intézményben tanult, ahol korábban többek között Amy Winehouse is. Az első komoly figyelmet a 2007-es a fenti Wayfaring Stranger EP hozta meg számára, de az igazi áttörést a Night Air jelentette 2010-ben.
Sokáig senki sem tudta, ki áll a név mögött. Nem adott interjúkat, évekig egyetlen hivatalos fotó sem létezett róla. Végül 2008-ban derült ki, hogy William Bevan az.
A dal társproducere nem más volt, mint Burial, aki akkoriban a brit elektronikus zene egyik legrejtélyesebb és legfontosabb alakjának számított. A szám körül pillanatok alatt kultikus hype alakult ki: a BBC Sound of 2011 listáján Jamie Woon a negyedik helyen végzett, miközben sokan már a dubstep és az alternatív soul új arcát látták benne.
2011-es bemutatkozó albuma, a Mirrorwriting egyszerre szólt a klubkultúrából és a klasszikus soulból. Nem véletlen, hogy a korszak olyan előadói mellé kezdték emlegetni, mint James Blake vagy The xx. A kritikusok azt emelték ki, hogy Woon zenéje egyszerre intim és futurisztikus: hagyományos dalszerzői érzékenységet kötött össze hideg elektronikus textúrákkal. A magyar közönség számára külön érdekesség, hogy a Lady Luck klipjét Budapesten forgatta, és már első hazai koncertje idején is erős kapcsolat alakult ki közte és a város között. A Recordernek adott 2011-es interjúban maga is beszélt arról, mennyire megfogta Budapest atmoszférája.
A nagy áttörés után azonban valami megtört benne. Bár 2015-ben megjelent a második albuma, a Making Time, amely Mercury-díj-jelölést is kapott, Woon fokozatosan eltűnt a reflektorfényből. Közben persze dolgozott: együttműködött a Disclosureval, producerként és dalszerzőként más előadók mellett is feltűnt, de saját projektje szinte teljes csendbe burkolózott.
Nem mindenki bírja a reflektorfényt
A popkultúra hajlamos sikertörténetként mesélni a hirtelen berobbanó előadók pályáját, a valóság azonban sokszor jóval összetettebb. A folyamatos nyilvánosság, az állandó online jelenlét, a turnézás, az iparági nyomás és az „örökké következő nagy dobásnak” lenni komoly mentális terhet jelenthet – különösen azoknak az alkotóknak, akik eleve introvertáltabb személyiségek. Az elmúlt években több világsztár is nyíltan beszélt erről. Lewis Capaldi 2023-ban mentális egészsége miatt szüneteltette a turnézást, miután a Glastonbury fesztiválon láthatóan nehezen tudta végigénekelni koncertjét. Aztán egyszer csak visszatért oda, és befejezte a dalt, sőt: idén nyáron a Szigeten is láthatjuk őt.
Adele is beszélt korábban a szorongásáról, míg Billie Eilish és Shawn Mendes is többször félbeszakította a koncertjétt mentális kisülés miatt. De nem csak a mai generáció érintett. Amy Winehouse története tragikus példája lett annak, milyen pusztító lehet, amikor a hirtelen világhírhez nem társul megfelelő kapaszkodó. És sokan máig úgy gondolják, hogy Lauryn Hill vagy akár D'Angelo hosszú visszavonulása mögött is részben a hírnévvel való konfliktus állt.
Jamie Woon esete persze más: nála nem beszélhetünk látványos összeomlásról vagy botrányról. Inkább egy olyan alkotóról, aki a nagy áttörés után egyszerűen elvesztette a kapcsolatot azzal, miért is csinál zenét – és csak évekkel később találta meg újra ezt az érzést.
A mostani visszatérés ezért is számít különlegesnek.
A tavaly megjelent 3,10, Why, When című lemezről maga is úgy beszélt, mint egy albumról, amelynek talán meg sem kellett volna születnie... A források szerint hosszú ideig az a kérdés kísértette: „van-e bármi, amit érdemes kimondani?” A fordulatot a svéd producerrel, Martin Terefével közös munka hozta el: "Tulajdonképpen rászedett, hogy albumot készítsek" – nyilatkozta a közös munkáról.
Az új dalok már kevésbé akarnak trendeket követni vagy generációs manifesztumként működni. Inkább egy olyan zenész visszatérését dokumentálják, aki hosszú idő után újra kedvet érzett ahhoz, hogy megszólaljon. Talán ezért hatnak személyesebbnek és nyersebbnek is, mint korábbi anyagai.
Jamie Woon szeptember 13-án tér vissza Budapestre, tíz évvel legutóbbi hazai fellépése után. A koncertet az Live Nation szervezi, a jegyértékesítés május 15-én indul.
Szólj hozzá!