Nemrég mi is eljutottunk a Vörös Neonba – a Harmadik Figyelmeztetés elnevezésű színészzenekar koncertjét ugráltuk végig. Szerintük tök jó helyen van a hely ahhoz, hogy a boomerek ne bolyongjanak a romkocsma-negyedben elveszetten, mert szinte rögtön a Körútról nyílik. Ez a jóhelység persze bizonyára komoly anyagi megterheléssel is járhat (vö. bérleti dj), így sok csodálkoznivaló nem volt azon, a pesti éjszaka ezen mulatójában egy vodka-tonikért pár száz forint híján annyit fizettünk, mint amennyibe a Budapest-Bari akciós repjegyünk került (poggyász nélkül). Viszont mindenki kedves, a design is tetszik, az elrendezés is jó, bár az a lépcső komoly kihívást jelentett – kicsit több fény nem ártana a lépcsőfokokra este 10 után.
A Vörös Neon mellett szól viszont azonban valami, amihez már sem a pénztárcánknak, sem a lépcsőnek nincs köze: a programkínálata. Aki megnézi a műsort, hamar rájön, hogy itt meglehetősen tágan értelmezik a szórakoztatást. Egyik este rockabilly vagy blues szól, másnap kabaré, színház vagy stand-up következik, aztán jöhet egy dragshow, egy kvízest, egy közös karaoke vagy éppen Alföldi Róbert, aki az Isteni végjátékban magát a Jóistent alakítja. A kínálatban az ingyenes programoktól a különleges színházi produkciókig sok minden elfér, és láthatóan nem ragaszkodnak egyetlen korosztályhoz vagy műfajhoz. Október 22-én például két zenekar kapja meg a színpadot, amelyek több évtizednyi zenei emléket hoznak magukkal. Az egyikük történetében ráadásul akad egy olyan csavar, amelyre még mi sem számítottunk: a rock and roll ezúttal emberi jogi kérdéssé válik.
A Midlife Crisis története egyetlen koncerttel kezdődött. Legalábbis eredetileg ennyit terveztek: összeálltak egy munkahelyi bulira, aztán az első fellépés után úgy döntöttek, kár lenne abbahagyni. A történetben azonban nem ez a legszokatlanabb, hanem az, hogy a zenekar tagjai civilben jogvédőként dolgoznak. A repertoárjuk a bluestól és a rock and rolltól a nyolcvanas–kilencvenes évek magyar és külföldi slágereiig terjed. A zenekar nem akarja újra feltalálni a rockzenét: inkább azt a hangulatot igyekszik megteremteni, amikor egy koncertből közös házibuli lesz, a közönség pedig nemcsak hallgatja, hanem énekli és táncolja is a dalokat.
Az október 22-i este azonban nem velük kezdődik. A Vörös Neon színpadán először a Bad Birds lép fel, amely egy korábbi zenei korszakba kalauzolja a közönséget. A hatvanas évek végének és a hetvenes évek elejének rockzenéje, a pszichedélia, a soul és a bluesrock adja a műsor gerincét. Ez az az időszak, amikor a rockzene már messze nem pusztán szórakoztatás volt: a fiatalok számára életformát, közösségi élményt és sok esetben társadalmi állásfoglalást is jelentett. A Bad Birds Woodstock zenei örökségéből válogat, a korszak gitárközpontú, bluesos és pszichedelikus hangzását állítva a középpontba.
Az A oldalon tehát a Bad Birds idézi majd meg a woodstocki időket, a B oldalon pedig a Midlife Crisis érkezik a nyolcvanas–kilencvenes évek slágereivel. Aki annak idején valóban kazettákra másolta kedvenc dalait, annak ez a hasonlat alighanem ismerős lesz: a zenei ízlésünk ritkán igazodott szigorúan a műfaji vagy évtizedes határokhoz...
Két zenekar, egy név – ne keverjük össze őket!
A Midlife Crisis név ismerősen csenghet azoknak is, akik rendszeresen járnak hazai koncertekre. Radnai Péter televíziós producer ugyanis 2014-ben ugyanezen a néven alapított zenekart, eredetileg egyetlen születésnapi fellépésre. A buliból végül tartós zenei vállalkozás lett: a Midlife Crisis Showband azóta fesztiválokon és nagyszínpadokon is rendszeresen fellép, repertoárjában ismert hazai és külföldi slágerekkel. 2026 áprilisában a legendás liverpooli Cavern Clubban is koncerteztek. Az október 22-én a Vörös Neonban fellépő Midlife Crisis azonban nem ez a formáció, hanem egy másik, a civil és jogvédő szférából érkező zenekar. A két együttesnek a neve mellett a feldolgozások szeretete is közös, de eltérő háttérrel és tagokkal működnek.
Vörös Neon, Bad Birds, Midlife Crisis
Szólj hozzá!