Cserháti Zsuzsa balerinának készült, mégis énekesnő lett belőle. 10 évig tanult klasszikus balettet, ám nem sikerült a felvételi a Balettintézetbe. Ezután a Divatcsarnokba került mint tanuló, később eladóként dolgozott itt. 1965-ben kezdett el énekelni. Amikor Szécsi Pál nővére egy bárban meghallotta különleges hangját, azonnal szólt az öccsének, aki rögtön le is szerződtette vokalistának a turnéjára. A nagyközönség az 1972-es Táncdalfesztiválon ismerhette meg, ahol a Nem volt ő festő című dalt énekelte, és előadói díjat kapott.
1981-es, Többé nincs megállás című lemeze után Cserhátival másfél évtizedig csak a rádió készített felvételeket. Ugyanis karakán, elvhű énekesnőként nemet mondott a hanglemezgyár nagyhatalmú urának, Erdős Péternek, amikor az arra kérte, legyen a Neoton Família háttérénekesnője.
Cserháti Zsuzsa korának meghatározó énekesnője volt, mindenki elismerte hangi kvalitását, tehetségét, mégsem tartozhatott a kor legtámogatottabb művészei közé. Az őt megillető helyre csak a tizenöt éves számkivetettség után kerülhetett, az 1996-os nagy visszatérésekor.
Történetét a dokumentarista színház és a koncert eszközeivel mutatja be Horányi Juli énekesnő és zenekara, fiatal, tehetséges színészek; Märcz Fruzsina és Ágoston Péter közreműködésével. Emlékét ápolni kell, mint minden olyan művészét, aki nyomott hagyott az emberek lelkében.
A színészek által játszott szituációk nem megírt fikciók: a szövegkönyv valós interjúk, dokumentumok felhasználásával készült. A jelenetek között élő, zenekari kísérettel hallhatjuk a dalokat.
Szereplők: Horányi Juli, Ágoston Péter, Märcz Fruzsina
Zenekar: Kovács Felícián, Miklós Milán, Szakonyi Milán, Nagy Nándor
Látványtervező: Horányi Juli
Rendező: Dénes Viktor
Szólj hozzá!