Ha valaki csak a fotóját látja ennek a srácnak, azt gondolhatja, tuti rocksztár. Ám a dolog nem ilyen egyértelmű. Tudjunk meg róla többet.
Német és amerikai szülők gyermeke, aki csodagyerekként indult, négyévesen bátyja hatására kezdett hegedülni, és hamar kiderült, hogy nagyon tehetséges, sorra nyerte a versenyeket. 15 éves korában jelent meg első CD-je Mozart hegedűdarabjaiból. Aztán amikor megállapodott a következő lemezkiadásáról a kiadóval (Paganini 24 etűdjét kellett feljátszania), akkor kiderült, hogy még csak hármat tud belőle és a többi 21-re két hónapot kapott. Emberfeletti teljesítménnyel éjjel-nappal gyakorolt és erre rá is ment az egészsége. A lemez ugyan megjelent, de fél évig nem tudott koncertezni.
Magántanulóként kezdte az iskolai tanulmányait, de állami gimnáziumban folytatta. Mivel a kezei kímélése miatt a számítógépezésből, gameboyozásból kimaradt, nehezen alakított ki kapcsolatot az osztálytársaival. Egy előnye azonban mégiscsak volt ennek a pár évnek: osztálytársai megismertették a rockzenével, első ilyen CD-je egy ajándékba kapott Queen-album volt, amelyben felfedezte a klasszikus zenei megoldásokat és nagyon megkedvelte.
A kötelező iskolák elvégzése után el kellett döntenie, hogy továbbra is profi zenész akar-e lenni, vagy inkább valami mással foglalkozna. Ebben Itzhak Perlman, világhírű hegedűművész volt a segítségére, aki egyszer megadta neki az e-mail-címét azzal, hogy ha bármikor tanácsra van szüksége, akkor keresse meg. Így aztán – szüleivel szembeszállva – beiratkozott New York-ban a Julliard-ra (a felvételire bemelegítés nélkül esett be, mert hatalmas hóvihar volt a városban és az utolsó pillanatban szállt le a buszról). De így is azonnal bekerült Perlman mesterosztályába. Itt zeneszerzést és zeneelméletet tanult, és bár lemondta a koncertjeit és a lemezszerződéseket is a tanulmányai miatt, cserébe meggyógyult a rossz testtartás miatt kialakult porckorongsérve és kézfájdalmai is enyhültek. Éjszakánként keményen dolgozott, hogy ki tudja fizetni a tandíjat és a lakhatást, de legalább szabad volt és azt tanulta, amit szeretett volna.
A new york-i évek a zenei ízlését is tovább formálták, a klasszikus művek mellé bekerültek pop- és rockslágerek és saját szerzemények is a repertoárjába, imidzsét pedig az öltöny-nyakkendőről szakadt farmerre, tornacipőre cserélte – így vált crossover-zenésszé.
Több különböző díjban és elnevezésben is részesült: nemcsak a világ legszebb hegedűseként tartják számon, de bekerült a Guinnes-rekordok könyvébe a leggyorsabb hegedűsként, hiszen egy másodperc alatt 16 hangot játszott le egy koncerten a Dongó előadása közben.
Szóval a csinos hegedűs fiút – aki virtuóz módon játszik el bármit – várjuk októberben Budapestre, a Papp László Budapest Sportarénába. Jegyek már kaphatók.
Szólj hozzá!