Frenk & Robi

A legtöbben talán még mindig a Hiperkarma dobosaként emlékeznek rá. Torma Gábor, vagyis Frenk tizenöt éven át zenélt együtt Bérczesi Róberttel a kétezres évek egyik legfontosabb alternatív zenekarában, miközben párhuzamosan építette saját világát is. A szakma régóta a magyar könnyűzene egyik legsokoldalúbb figurájaként tartja számon: dobosként indult, de ugyanilyen természetességgel ül zongorához vagy vesz gitárt a kezébe, dalszerzőként és előadóként pedig mára teljesen önálló karakterré vált.

A Frenk X ennek a pályának a tizedik állomása. A lemez csak szeptemberben jelenik meg, de a Müpa közönsége június 9-én már ízelítőt kapott belőle egy nagyszabású koncerten, amelynek egyik legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy megmutatta, milyen zenészek veszik körül. A zenekarban Vastag Gábor gitározik és vokálozik, Giret Gábor basszusgitározik és vokálozik, Vízvárdi András felel a billentyűs hangszerekért, Bátor Bence dobol, az ütőhangszeres pultnál pedig Gábor Andor „Ufo” szolgálja ki a zenekart. Egytől egyig olyan muzsikusok, akik önmagukban is garanciát jelentenének egy erős koncertre.

A Müpa-estnek volt egy másik tanulsága is. Egy lemezbemutató nem csupán arról szól, hogy az előadó megmutatja, min dolgozott az elmúlt években. Arról is, hogy megmutassa, kicsoda ő valójában. Frenk ebből adott ízelítőt, amikor pl. két dal erejéig hangszert váltott, leült a hangverseny-zongorához és felvillantotta azt a sokoldalúságot, amelyről a kritikusok évek óta beszélnek vele kapcsolatban. (Sajnáljuk, hogy a koncerten néhol erősen gyengélkedő hangosítás pont ennél a résznél érte el a mélypontját: a dallamot alig lehetett hallani a húrok zengésétől.)

Talán ezért is tapad hozzá régóta az „underground úriember” jelző. Nem a ruhák vagy a pózok miatt. Ahogy egy friss Müpa-interjúban fogalmazott:

„Az eleganciát nem lehet tanulni. Ha belül nem vagy elegáns, ruhában sem leszel az, bármit veszel is fel.”

Ez a mondat valahogy a zenéjére is igaz. Frenk dalaiban – és előadásában – egyszerre van jelen a pesti éjszakák laza hangulata, az underground szabadsága és valami nehezen meghatározható, régimódi elegancia, mintha egy harmincas évekbeli pesti lokál vagy revüműsor világából lépett volna át a jelenbe.

A budakalászi koncert persze egészen másról szól majd. Itt újra összeáll a régi páros: Frenk és Bérczesi Róbert. Két zenész, akik több száz koncertet játszottak együtt, beutazták az országot, és akiknek közös történetéből ma már egy egész generáció őriz emlékeket. A műsorban Frenk szólódalai és Hiperkarma-klasszikusok is elhangzanak akusztikus hangszerelésben, de a szervezők szerint feldolgozásokra is érdemes számítani. 

A Müpában a koncert elején Frenk megjegyezte, hogy ő nem igazán egy afféle konferálós srác, aztán persze szinte végigkommentálta az estét :)  Talán azért is, mert a Müpa olyan hely, ahol nem csak a színpad és a nézőtér, de a csend is nagyobbnak tűnik. A budakalászi színpad viszont valószínűleg közelebb engedi majd a dalokat és az emlékeket. 

A kalászi est ráadásul egy különleges év közepére esik Bérczesi Róbert számára. A Hiperkarma, a BlaBla és a BioRoBoT dalszerző-énekese szeptemberben tölti be az ötvenet, amelyet a Magyar Zene Házában szerzői esttel ünnepel majd. Az elmúlt három évtizedben több száz dalt írt, miközben életének nemcsak a sikerei, hanem a mélypontjai is nyilvánosság előtt zajlottak. Hosszú drogfüggőségből való felépülése ma már ugyanúgy része a történetének, mint azok a dalok, amelyek több generáció számára váltak meghatározóvá. Bérczesi ma gyakran beszél arról, hogy a legfontosabb fordulatot nem egy új zenekar vagy egy sikeres album, hanem a józanság hozta el az életében.

A lemezbemutató koncert után még napokig a Frenk dalait hallgattam. Ha nem ígérkeztünk volna el máshová, valószínűleg ott lennénk Budakalászon is, hogy kiegészítsük a hiperkarma és Robi-dalokkal, úgyhogy menjetek el helyettünk!