Daniel Harding pályáját csodagyerekként kezdte: tinédzserkorában készített felvétele alapján Simon Rattle meghívta asszisztensnek a Birminghami Szimfonikus Zenekarhoz, akiket tizenkilenc éves korában vezényelt először.
Intézményi keretek között Harding mindössze egy évig folytatott karmesteri tanulmányokat (habár emlékei szerint hat hétnél tovább nem járt be a Cambridge-i Egyetemre), ekkor ugyanis páratlan lehetőség adódott a számára: a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere, Claudio Abbado asszisztense lett. A briliáns olasz dirigens csak „az én kis zsenim” néven hivatkozott fiatal kollégájára, aki egy beugrásnak köszönhetően huszonegy évesen dirigálta először a világ talán legnevesebb zenekarát.
Ő volt az első brit karmester, aki szezonnyitó előadást vezényelt a milánói Scalában (2005-ben, harmincéves korában, Mozart Idomeneóját), ahol azóta is szívesen látott vendég.
Negyvenhez közeledve Harding úgy érezte, ideje másképp is megdolgoztatni az agytekervényeit. Először azt tervezte, valamilyen egyetemi képzésre iratkozik be, de aztán meggondolta magát, és inkább régi szenvedélye, a repülés felé fordult. Pilótaképzésen vett részt, még az utasszállító gépek vezetéséhez szükséges tanulmányokat is elvégezte, majd – a zenetörténetben alighanem egyedülálló módon – karmesteri karrierjével párhuzamosan az Air France kötelékében is munkát vállalt. 2020-ban egy év szünetet akart tartani a koncertezésben, hogy teljes egészében a repülésnek szentelhesse magát, ám ezt a pandémia megakadályozta. Így maradt a kettős élet: a levegőben másodpilótaként Harding a biztonság és a kiszámíthatóság embere, míg a földön karmesterként szívesen merészkedik ismeretlen utakra.
Most éppen Budapesten fog landolni.
Forrás: Müpa
Szólj hozzá!