"Képzeld el, hogy Django kecskét áldoz egy oltáron, míg a háttérben megláncolt rabszolgák kántálnak, a hangjuk pedig összemosódik a láncfűrésszerű gitárriffekkel. Aztán a sátánista szertartásokat idéző ritmikus lánccsörgetés valahogy átúszik egy hátborzongatóan ismerős norvég black metál dalba" – indulásakor így szólt a svájci one-man-project, a Zeal & Ardor bemutatkozása, és ennél azóta sem tudunk találóbbat. Manuel Gagneux zenéje ugyanis valóban megidézi a Mississippi-delta beborult blues-zait és az amerikai rabszolgák gospeljét, miközben érezhetően merít az első generációs black metál zenekarok zsigeri sötétségéből is.
Az egész projekt szinte véletlenül indult: A frontember a 4chankommentelőit kérte meg, hogy mondjanak két eltérő műfajt, ő pedig megpróbálja összerakni őket egy számmá. Az egyikük a black metált mondta, - és bár elsőre furcsának találta az ötletet, minél jobban belemélyedt a dalírásba, annál inkább kiforrta magát a koncepció. Olyannyira, hogy sokan még azzal is megvádolták őt, hogy egyes részeknél nem őt hallani, hanem Alan Lomax amerikai népzenekutató és -gyűjtő valamelyik elfeledett felvételét.
Nem csoda, hogy az első lemez óriási hájpot gerjesztett, a szólóprojektből meg Időközben teljes értékű zenekar lett, amely megalakulása után egy évvel már a Psycho Las Vegas-on, a Roadburnön, a Great Escape-en vagy a Le Guess Who?-n játszott. A közönséget pedig meggyőzte a produkciót átható okkult-spirituális hangulat: akárcsak az A38-on nemrég fellépett 5, a Zeal & Ardor műfaji kereteket szétfeszítő, új utakat kereső zenéje.
A svájci metálgospel-produkció új lemeze, a Stranger Fruit (a cím eleve utalás az egyik leghíresebb blues-spirituáléra, Billie Holiday Strange Fruitjára) alig pár napja, június 8-án jelent meg, és most itt van hozzá az európai turné is. A koncertkörút során a Zeal & Ardor visszatér Budapestre is, ezúttal az A38 Hajó szervezésében az Akvárium Klub KisHalljában lép fel november 13-án.
Zeal & Ardor, metál, koncert, A38 Hajó
Szólj hozzá!