Ha egybegyúrjuk a videójátékok és a popkultúra elemeit és több kontinensről szedünk össze hozzá zenészeket, abból csak olyan vibráló végeredmény születhet, mint a Superorganism zenei és vizuális világa. A nyolctagú artpop-formációnak legalább annyira izgalmas a története, mint a zenéje: a japán, angol, ausztrál és új-zélandi tagokból verbuválódott, jelenleg Londonban székelő zenekar egy Amerikában tanuló japán diáklányt talált a frontember szerepére. Így hozták létre azt a DIY-alapokra helyezett kézműves artpop-projektet, amelynek látszólagos odavetettsége azért nagyon kidolgozott produkciót eredményez, mintha egy csapat diákot látnánk, akiknek Beck az osztályfőnöke..
Saját gyártású klipjeikben és vizuáljaikban tűzokádó delfinektől animált macskafejeken át a űrbe kilőtt szabadságszoborig számos pop art elem díszíti a feelgood popdalokat, amelyeket természetesen elsősorban számítógépeken írnak meg. Első megjelenéseik már lemezszerződést és teltházas koncerteket hoztak számukra, felfigyelt rájuk Frank Ocean és a Vampire Weekend is, alakulásuk után egy évvel, idén márciusban pedig megjött a debütalbum is. Eközben pedig a popkultusz olyna megszentelt helyein vendégeskedtek, mint a KEXP stúdiója, az NPR Tiny Desk koncertsorozata vagy a Blogothéque videóetűdjei. A cím nélküli lemez turnéján az animgif-űrhajó Budapestre is elhozza a Superorganism szivárványos világát.
A zenekar tagjai
Orono Noguchi: ének
Mark David Turner (Emily): billentyűsök
Christopher Young (Harry): gitár
Timothy Shann (Tucan): programozás, dob
Blair Everson (Robert Strange): díszlet, látvány
Ruby: ének
B: ének
Soul: ének
Superorganism, A38 Hajó, koncert, pop
Szólj hozzá!