Isabelle Geffroy rég nem egyszerűen énekesnő a hazájában: valahol félúton van a nemzeti kincs, a popsztár és a modern sanzon örököse között. Az az előadó, akit azok is szeretnek, akik Édith Piaf vagy Jacques Brel hagyományát keresik, de azok is, akik a mai francia popot követik. A Je veux óta gyakorlatilag ő lett a francia zene egyik legismertebb exportcikke, miközben végig megőrizte azt a kissé rekedt, utcazenész-attitűdöt, amitől nem tekintenek rá elérhetetlen sztárként. A sikerét jól mutatja, hogy első albuma csaknem tíz hétig vezette a francia listákat, Németországban platina-, hazájában dupla platinalemez lett.
Az összes franciatudásom ebben a dalban van (aszerk.) :)
De nem kell érteni minden szót ahhoz, hogy működjön – éppen ezért Franciaországon kívül is komoly rajongótábora van, mert dalai ugyanúgy építenek a sanzonra, a jazzre, a cigányzenére és a világzenére, mint a popra. A hangja pedig olyan, amit egyetlen másodperc alatt fel lehet ismerni. És most végre Budapesten is kiengedi a kéziféket.
A 2010-es évek elképesztő pörgése után ugyanis egy időre eltűnt a reflektorfényből. Miután a Je veux-val és a világkörüli turnékkal gyakorlatilag bejárta a bolygót, tudatosan hátrébb lépett. Saját bevallása szerint is szüksége volt arra, hogy eltávolodjon a „Zaz-gépezettől”, és újra csak Isabelle legyen. A 2021-es Isa album már ennek a folyamatnak volt a lenyomata: nem véletlen, hogy a lemez a polgári nevét viselte – személyesebb, sebezhetőbb és jóval befelé fordulóbb anyag volt, mint bármi korábban. Az ezt követő években inkább a belső egyensúlyára, civil projektjeire és saját életére figyelt, mintsem arra, hogy állandó szereplője legyen a francia lapoknak.
Ugyanezen francia sajtó szerint azonban véget ért ez a csendesebb korszak.
Az egyik bizonyíték erre a The Voice francia kiadása. Zaz korábban kifejezetten idegenkedett a tehetségkutatóktól és a nagy kereskedelmi televíziós produkcióktól, ezért sokakat meglepett, amikor elfogadta a franchise tizennegyedik évadának felkérését. Olyan nevekkel ült egy zsűripultban, mint Patricia Kaas és Florent Pagny*, és a műsor nézői pedig pontosan azt kapták tőle, amit a rajongók már régóta ismernek: nyers őszinteséget, spontaneitást és azt az érzést, hogy nem egy kiporciózott médiaszemélyiséget, hanem egy hús-vér embert látnak.
A másik bizonyíték, tisztelt bíróság, az új album. A 2025. szeptemberében megjelent Sains et Saufs című lemez új fejezetet nyitott a pályáján, ráadásul idén tavasszal megjelent egy hét extra dalt tartalmazó kiadása is. A kritikák szerint az anyag egyszerre őrzi a klasszikus Zaz-világot és engedi be a modernebb pophangzásokat. A központi témák a megbocsátás, a gyógyulás, a belső béke és az önelfogadás. Az album nyitódala, a zongorára épülő Je pardonne már a címével is jelzi az irányt (édesapja elvesztése és a vele való viharos kapcsolata ihlette), a Mon Sourire pedig az elmúlt hónapok egyik kiemelt dala lett.
A turné szintén arról árulkodik, hogy újra teljes fordulatszámon működik. Az arénakoncertek mellett színházi előadásokat is vállal, hogy közvetlenebb kapcsolatba kerülhessen a közönséggel. Közben Európa-szerte sorra telnek meg a koncerthelyszínek, és a nyári körút egyik állomása június 29-én a Budapest Park lesz.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
*Patricia Kaas több mint harminc éve a francia könnyűzene egyik legismertebb női hangja, lemezei világszerte több millió példányban fogytak. Magyarországon is többször koncertezett, és sokaknak ő jelenti a „modern francia sanzon” fogalmát.
Florent Pagny űFranciaország egyik legnépszerűbb férfi előadója. Az 1988-as N'importe quoi című slágerrel lett országosan ismert, azóta pedig több generáció nőtt fel a dalain. A franciák számára nemcsak énekes, hanem televíziós személyiség is: hosszú éveken át a The Voice egyik meghatározó mentora volt. Az utóbbi években a rákkal vívott küzdelme miatt is sokat szerepelt a hírekben, ezért a visszatérése különösen nagy figyelmet kapott.
ZAZ, Budapest Park
Szólj hozzá!