Az utcafesztivál egyik legnagyobb előnye, hogy lebontja a kulturális programok megszokott határait. Nem kell belépőjegyet venni, ajtón bemenni, előre elhatározni, hogy koncertre vagy kiállításra mész: elég arra járni. A város egy darabja néhány órára közös térré változik, ahol ugyanúgy egymásba lehet botlani egy zenekarral, egy civil szervezettel vagy egy ismeretlen történettel, mint egy régen látott ismerőssel. Ettől demokratikus műfaj: azokhoz is eljut, akik talán soha nem indulnának el célzottan egy fesztiválra. És van még egy fontos tulajdonsága: megállít. Egy olyan városban, amelyen többnyire keresztülhaladunk, egyszer csak okot ad arra, hogy körülnézzünk, meghallgassunk valamit, szóba elegyedjünk valakivel – vagy észrevegyük azt, ami mellett máskor simán továbbmennénk.
Egy dalhoz nem feltétlenül kell arc, történet vagy magyarázat ahhoz, hogy elérjen hozzánk, és olyasmire is ráirányíthatja a figyelmet, ami mellett egyébként naponta elmennénk. Hangot adhat egy érzésnek, egy generációnak, egy közösségnek – vagy egyszerűen annak, amit addig nem tudtunk megfogalmazni.
Ezért is érdekes az idei Bartók Feszt’ központi témája. A szervezők ezúttal arra kérdeznek rá, kik, mik és milyen munkák maradnak láthatatlanok a hétköznapokban: a szociális ágazat dolgozóitól az otthon elvégzett, magától értetődőnek tekintett feladatokon át azokig a társadalmi csoportokig, amelyek ritkán kerülnek a figyelem középpontjába. A láthatatlanságot azonban nem egyszerűen hiányként kezelik, hanem felfedezésre váró területként: mi történik körülöttünk úgy, hogy közben észre sem vesszük?
Erre a kérdésre a fesztivál több mint nyolcvan programmal keresi a választ, de a Bartók Feszt’ számunkra legizgalmasabb eszköze természetesen maga a zene lesz. A koncertek délben kezdődnek, és egészen késő estig követik egymást a Műegyetem rakparton.
Pozsár Máté és Ajtai Péter duója délben lép színpadra. Délután Für Anikó és Hrutka Róbert közös műsora következik, majd Csinszka és a WAVY viszi tovább a programot.
Fél héttől aztán egyre inkább koncertüzemmódba kapcsol a rakpart. Érkezik a Csaknekedkislány, utánuk a BLUSTER játszik, este kilenckor pedig a 30Y lép színpadra. Beck Zoliék esetében különösen jól működik az idei fesztiváltéma és a zene találkozása: a zenekar dalai több mint két évtizede tudnak megszólaltatni olyan hétköznapi helyzeteket, emberi viszonyokat, apró veszteségeket és félmondatokban maradó érzéseket, amelyek mellett egyébként könnyű lenne elmenni.
Az estét 22:30-tól az Orkestar Budimpešta zárja – vagyis a fesztivál a nap végére oda jut el, ahol a láthatatlanság fogalma már végképp értelmét veszti: közös zenéhez, mozgáshoz és egy rakpartnyi emberhez.
A koncertek azonban ezúttal sem különálló fesztivált alkotnak a fesztiválon belül. A Bartók Feszt’ egyik sajátossága éppen az, hogy egy városrész kulturális életét próbálja egyetlen napra összesűríteni. Több mint negyven civil szervezet és helyi kezdeményezés települ ki a Budafoki útra és a BME kertjébe, a programok között pedig a digitális detox saroktól és az Élő Könyvtártól a várostörténeti sétán és a second hand vásáron át egészen a szemlélődésversenyig meglehetősen széles a választék.
A fesztivál láthatatlanságkampányához több mint negyven közéleti szereplő és alkotó is csatlakozott. Saját nyilvánosságukat arra használják, hogy olyan emberekre, munkákra és társadalmi jelenségekre irányítsák a figyelmet, amelyek rendszerint nem kerülnek reflektorfénybe. A kérdés ugyanis nemcsak az, mit nem látunk, hanem az is, miért nem látjuk: megszokásból, figyelmetlenségből, kényelmi okokból – vagy azért, mert bizonyos működések eleve a háttérbe szorítják őket.
És ezen a ponton megint vissza lehet jutni a zenéhez. Mert a láthatóságért sokszor meg kell küzdeni, a hang viszont utat találhat magának. Egy városi fesztivál pedig néhány órára legalább összeeresztheti a kettőt.
A Bartók Feszt’-et augusztus 29-én, szombaton 9 órától éjfélig rendezik meg a Szent Gellért tér–Műegyetem rakpart–BME-kert–Budafoki út területén.
A programok ingyenesek.
Bartók Feszt’, láthatatlan, utcafesztivál
Szólj hozzá!