A Kolorádó esetében a történet tavaly kezdődött, amikor a fesztivál elveszítette ikonikus nagykovácsi helyszínét. A szervezők hosszú keresés után Kálozon találták meg az új otthont, és a július 15-19. közé tervezett esemény programja már össze is állt. A fellépők között szerepelt volna többek között Andy Martin, David Löhlein, Luna Ludmila, System Olympia, Decoder, Quissam és számos hazai elektronikus zenei produkció.
A szervezők közleményükben azt írják, hogy a terület fejlesztésével kapcsolatos problémák, az új helyszín kialakításának váratlanul megugró költségei, valamint a teljes fesztiválipart érintő piaci nehézségek végül oda vezettek, hogy csak olyan kompromisszumok árán tudták volna megrendezni az eseményt, amelyek szerintük már nem lettek volna méltók a Kolorádó korábbi színvonalához.
„Inkább elhalasztjuk az idei fesztivált, hogy jövőre valami olyat hozhassunk létre, ami méltó hozzánk és hozzátok is” – fogalmaztak.
A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a 2027-es fesztiválra. A szervezők azt is bejelentették, hogy a Sziget támogatásának köszönhetően azok, akik nem kérik vissza a jegyük árát, egy csütörtöki Sziget-napijegyet kapnak ajándékba. nem ez az első, amikor a Sziget szolidaritást vállal, respect.
A Kolorádó egy év szünetet hirdetett, a Jazzfest Budapest ennél drámaibb hangvételű közleményben jelentette be a 2026-os fesztivál teljes lemondását.
A rendezvény az elmúlt négy évben a magyar jazzélet egyik legjelentősebb nemzetközi kirakatává vált. A szervezők adatai szerint 271 koncertet rendeztek, 39 ország közel 1000 művészét látták vendégül, miközben magyar előadókat is rendszeresen külföldi fesztiválokra juttattak el. Az idei jubileumi program különösen erősnek ígérkezett: a meghirdetett fellépők között szerepelt volna Pat Metheny, Al Di Meola, Ravi Coltrane, Avishai Cohen, John Scofield és számos további világsztár.
A fordulópontot az jelentette, hogy az Erkel Színház kikerült az Opera üzemeltetéséből, az új működtető pedig nem kívánta bérbe adni az épületet a fesztiválnak. (A fesztivál meghirdetett időpontja, június 27. és július 5. között az Erkelnek 2 db előadása van.) A szervezők ezért a Főváros segítségével a Városháza Parkba költöztették volna a központi helyszínt, ami azonban jelentős pluszköltségekkel járt volna: színpadot, nézőteret és teljes infrastruktúrát kellett volna felépíteni. A fesztiváligazgató, Kleb Attila szerint a támogatások gyakorlatilag megszűntek, miközben a jegyeladások messze elmaradtak a várakozásoktól: a teljes jegykészletnek mindössze 26-27 százaléka talált gazdára. (Az eddigi négy fesztivált 90-95%-ban a jegyeladásokból valósították meg. Sok európai jazzfesztivál ennél jóval nagyobb közpénz- vagy szponzortámogatással működik.)
„Be kellett lássuk, hogy a fesztivál finanszírozhatatlanná vált” – írta a szervező.
A jegyvásárlók kártalanítását mindkét fesztivál ígéri, bár a Jazzfest esetében a pontos részletek egyelőre nem ismertek.
A két bejelentés túlmutat önmagán. Nem csupán két népszerű rendezvény sorsáról szólnak, hanem arról is, hogy a magyar fesztiválszektor egyre nehezebben birkózik meg az elszálló költségekkel, a bizonytalan támogatási környezettel és a közönség megváltozott vásárlási szokásaival. A Kolorádó és a Jazzfest Budapest különböző világokat képviselnek, mégis ugyanarra a következtetésre jutottak: 2026-ban már nem tudják biztonságosan és fenntarthatóan megvalósítani azt a fesztivált, amelyet a közönségük joggal várna el tőlük.
Nagyon sajnáljuk. Nem egyetlen koncert vagy egyetlen hétvége marad el, hanem két olyan rendezvény kerül parkolópályára, amelyek az elmúlt években már bebizonyították, hogy a magyar zenei élet nemzetközi mércével mérve is képes különleges dolgokat létrehozni. A Magyar Fesztivál Szövetség az elmúlt időszakban többször is figyelmeztetett arra, hogy a növekvő rendezési költségek, a bizonytalan támogatási környezet és a megváltozott jegyvásárlási szokások miatt egyre nehezebb fenntartható módon fesztivált szervezni Magyarországon. Erre már nyilvánvalóan reagálni kell, és az lenne jó, ha ez a reakció nem a fesztiválok eltűnése lenne. A kultúrában ugyanis vannak olyan dolgok, amelyek társadalmi értéke nagyobb, mint a piaci értéke. Egy szimfonikus zenekar, egy művészmozi vagy egy jazzfesztivál ritkán fog úgy működni, mint egy stadionkoncert. Ezért a világ legtöbb országában valamilyen formában támogatják őket.
A két bejelentés nem egyszerűen két fesztivál története. Inkább egy egész ország kultúrájára vonatkozó tünet. A kérdés az, hogy elszigetel, vagy egy hosszabb folyamat első látványos jele. Az utóbbit most még senki sem tudja biztosan megmondani.
Szólj hozzá!