Szerdán viszonylag korán terveztük a kiérkezést, mivel a nagyszínpadosok közül minden előadóra kíváncsiak voltunk. Ebből annyi sikerült, hogy az ifjú titán Jake Bugg koncertjének az utolsó 10 percét sikerült elkapni, így erről túl sokat nem tudnék mondani, de a jelenlévők úgy tűnik élvezték a dolgot, úgyhogy ezek szerint nem lehetett rossz a buli.
Nagyon nem mentünk messzire a színpadtól, mert ezután következett az aznapi felhozatal egyik
gyöngyszeme az Imagine Dragons. Amikor annak idején a Radioactiv című dalukkal berobbantak a köztudatba, azonnal megkedveltem őket. A jó hír az, hogy nem csak a dalaikkal könnyű azonosulni, de a zenekar tagjai is rendkívül szimpatikusan viselkedtek az egész buli alatt. A színpadra lépéskor úgy tűnt, az énekes frontember Dan Reynolds csak le akarja tudni a fellépést, és aztán irány a hűtött backstage, ahol várja a külön neki készített koktél, de nem kellett sok idő hozzá, hogy észrevegye, ezt a közönséget érdemes "kiszolgálni". Innentől kezdve folyamatosan kommunikált a rajongókkal, és még néhány mosolyra is futotta az erejéből. Imádom látni a nálunk először koncertező külföldi sztárok arcát, amikor rádöbbennek, hogy itt is élnek/vannak rajongók, akik ráadásul minden egyes mosolyért vagy kedves szóért igen hálásak tudnak lenni. Bár a zenekari tagokat saját bevallásuk szerint is kimerítette ez a párás meleg, ami aznap várta őket, de én úgy gondolom, egy életre megjegyezték melyik országban jártak és milyen fesztiválon léptek fel. Valószínűleg nem kell sokat könyörögni, ha újból kíváncsiak lennénk rájuk. És mi azok vagyunk, szóval remélem ezt a szervezők is olvassák, ha már úgyis hamar elkezdik az egyeztetéseket a jövőre vonatkozóan. ;)
A sárkányok után jött a zászlóparti, ami számomra nem annyira jó buli, mint például a colorparty, de szereztünk magunknak, és lengettük is egy kicsit. Nem sokkal később régi kedves ismerősként üdvözöltük újra a Sziget színpadán személyes kedvencem a Placebo tagjait. Igyekeztünk minél előrébb kerülni a tömegben, mert tudtam jól, hogy ez a buli nálam mindent
vinni fog. Nem először láttam őket élőben, de minden egyes alkalommal megállapítom, hogy
zseniális, amit csinálnak. Igaz, ehhez kell egy olyan karizmatikus énekes, mint Brian Molko, aki ezúttal visszatért régi fodrászához, és így ismét lányos frizurát kapott, de nem ezért szeretjük. Annyira különleges hangszínnel rendelkezik, ami összetéveszthetetlen, és olyan kisugárzása van, amit még a Sziget túlfelén is érzékelni lehetett. A repertoárban akadtak régi nagy slágerek kicsit frissített változatban, és az "új" album dalai is vegyesen, de amiért örök hálám üldözni fogja őket, az Kate Bush slágerének a Running Up That Hill-nek zseniális feldlgozása. Az eredeti dalt is imádom, de amint annak idején meghallottam Placebo átiratban, azonnal rákattantam. Köszönöm, hogy ezt élőben is meghallgathattam! De tényleg!
Az az igazság, hogy Placebo ügyben elfogult vagyok. Nekem akkor is tökéletes, ha hamis a gitár vagy az ének. Bár ilyen még sosem fordult elő, amikor én hallottam őket, de egy ilyen koncerten semmi nem tud kizökkenteni az elvarázsolt állapotomból. Ezt jól tükrözi az a tény is, hogy a buli után gyakorlatilag minden egyes testrészemen és a ruhámból is folyt a víz. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy pont a frissítő permet alatt álltunk a színpadnál, másrészt az ugrálásnak, ami által szépen leizzadtam, harmadrészt annak a néhány liter ismeretlen eredetű folyadéknak, amit ilyenkor az ember lánya kérés nélkül is a nyakába kap. De ezért szép a fesztivállét. :)
Megpróbáltunk megszárítkozni, nap híjján az erősödő szélben, de esélytelen vállalkozásnak tűnt. Viszont, ha már eddig kibírtuk, nem akartam úgy elhagyni a Nagyszínpadot, hogy ne lássam az egyetlen híres dj-t, akit el tudok viselni hosszabb távon. Skrillex-hez egyszer már "Volt" szerencsém, és akkor megtetszett, amit élőben produkált, így kíváncsian vártam milyen hatással lesz rám két év távlatában. Jelentem, szerintem ő még mindig kimagaslóan jól csinálja, amit csinál. A tavalyi szörnyű David Guetta-élmény után már óvatosan közelítek a "sztárdídzsékhez", de Skrillex más. Azont túl, hogy természetesen a színpadi show itt is tökéletesen felépített a fényekkel és a füsttel együtt, de valahogy a zene is olyan, amire megmozdul az ember lába. És az ő szájából, azon a cuki kisfiús hangján még a "pucsuhendzápindiér" is hitelesen hangzik. Az más kérdés, hogy az én lelkem több órán keresztül nem bírja ezt a fajta zenét, de még így is tovább húztam, mint bármelyik kolléga műsoránál.
Levezetésként úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Recirquel társulat kifejezetten a Szigetre
komponált műsorát, ami tekintettel a tavalyi óriási sikerre, az idén is jónak ígérkezett. Hál' Istennek, nem kellett csalódnunk. Vági Bence csapata megint nagyon odatette magát, és ezúttal a párizsi éjszakai életet megelevenítve varázsoltak el minket lélegzetelállító mutatványaikkal. Aki még nem látta, mindenképpen nézze meg őket, akár a Szigeten, akár a későbbiek folyamán, a MÜPA színpadán, hisz most már egy éve, hogy ott is helyet kaptak, és folyamatos telt házzal mennek az előadásaik.
Ezek után még kóvályogtunk egy sort, de éreztük, hogy ennyi bőven elég volt a testünknek arra a napra, úgyhogy jobbnak láttuk a távozás mezejére lépni. És még csak most jönnek a durva napok...
Sziget 2014
Szólj hozzá!