A 35. évfordulóra időzített újrabemutatónak ráadásul van egy kis terminátoros csavarja: a film világában augusztus 29. az „ítélet napja”, ezért a felújított változatot világszerte ehhez az időponthoz igazítva kezdik újra vetíteni. Magyarországon kis csúszással, szeptember 3-tól – mindössze két héten át – lesz látható, az eredeti magyar szinkron mellett angolul, magyar felirattal is.
A restaurálás során Cameron és az eredeti stáb több tagja a nyers CGI-fájlokhoz és filmkópiákhoz nyúlt vissza, és az Avatar-filmeknél alkalmazott technológiát is felhasználta. Néhány régi bakit is kijavítottak: így például az üldözés egyik pillanatában már nem egy Schwarzeneggerre csak mérsékelten hasonlító kaszkadőrt látunk a motoron, és a Terminátornak sem kell kétszer kitörnie ugyanazt a kamionablakot. A látvány tehát kapott némi 21. századi segítséget, a hangzásnak azonban erre jóval kevésbé van szüksége.
Ember, kalapács, serpenyő
Brad Fiedel már az 1984-es Terminátorral létrehozta azt a hangot, amely nélkül ma nehéz elképzelni Cameron világát. A főtéma súlyos, fémes lüktetése egyszerre hasonlít menetelésre, gépzajra és valamiféle mechanikus szívverésre, és részben meglepően hétköznapi forrásból született. Fiedel később elmesélte, hogy fogott egy nagy öntöttvas serpenyőt és egy kalapácsot, a serpenyőt egy régi mikrofon elé tartotta, majd egyszerűen ráütött. A felvett csattanásból mintát készített, és ezt építette bele az elektronikus hangzásba. A nyolcvanas évek elején ráadásul a szintetizátorok és szekvenszerek együttműködése sem volt éppen problémamentes, így a Terminátor zenéjének kissé botladozó, nyugtalanító ritmikájához maga a technika is hozzátette a magáét. Az egyik legismertebb filmes „géphang” mögött tehát ott volt egy ember, egy kalapács és egy serpenyő.
A Terminátor 2.-nél Fiedelnek már más problémát kellett megoldania. Schwarzenegger T-800-asa ezúttal nem egyszerűen a fenyegetést jelentette: John Connor védelmezőjévé vált, ezért a zenei világnak is valamivel emberibbnek kellett lennie. Közben viszont megérkezett a T-1000-es, a folyékony fémből álló új ellenfél, akinek nem lehetett ugyanazt a súlyos, mechanikus hangot adni. Fiedel ezért zenészeket vett fel, miközben azok fúvós hangszereiken hangoltak és szándékosan kaotikus hangokat játszottak. A felvételt lelassította és mélyebbre transzponálta, így született meg az a különös, alig evilági morajlás, amely végigkíséri Robert Patrick figuráját.
Aztán berobbant a Guns...
Fiedel zenéje megteremtette a film saját hangját, de a Terminátor 2. 1991-ben nem maradhatott meg pusztán a mozivásznon. Az év egyik legnagyobb popkulturális eseményének készült, ehhez pedig kellett egy zenekar is, amely ugyanakkora zajt csapott a rockzenében, mint Cameron filmje a mozikban. A Guns N’ Rosesnál alkalmasabbat nehéz lett volna találni. Az Appetite for Destruction addigra világsikerré tette őket, 1991-ben pedig már mindenki a két Use Your Illusion albumra várt. A You Could Be Mine júniusban, még az albumok szeptemberi megjelenése előtt érkezett meg kislemezként. Bár a Terminátor 2. mára szinte leválaszthatatlan róla, a számot nem a filmhez írták: Slash később elmondta, hogy a dal alapjai már az Appetite for Destruction előkészítésének idején léteztek.
Cameron elrejtett egy vizuális poént is a filmben a betétdal tiszteletére. Amikor a plázában a T-800-as először veszi elő a fegyverét, az egy vörös rózsákkal teli dobozból kerül elő, amelyeket eltapos a lábával...
A házasság tehát nem úgy született, hogy Hollywood rendelt egy rockslágert. A TriStar viszont nagyon is akart egy nagy zenei kapcsolódást a filmhez, és Schwarzeneggert kérték meg, hogy segítsen tető alá hozni. Ő a Guns N’ Rosest választotta. A magyarázata állítólag meglehetősen arnoldos volt: a zenekar népszerű, a filmben van rózsa – és vannak benne fegyverek is. A Guns N’ Roses pedig felajánlotta a You Could Be Mine-t, amelynél jobb dalt aligha találhattak volna. A megegyezés módja is arnoldos volt: mivel a zenekar az 1990-es évek elején a világ legnépszerűbb és leginkább lázadó rockbandája volt, a hagyományos stúdiós felkérések helyett Arnold a közvetlen, személyes meggyőzés mellett döntött: meghívta a bandát a házába egy vacsorára. Mire mindent megettek, a deal is megszületett.
A Matt Sorum dobjaival induló, majd Slash gitárjával nekirugaszkodó számnak eleve van valami üldözésszerű lendülete. Nem filmzenének készült, mégis úgy működik a T2 világában, mintha mindig is oda szánták volna. John Connor a filmben is Guns N’ Roses-pólót visel, a dal pedig megszólal, miközben motorozik – a kilencvenes évek elejének rockkultúrája így nem egyszerűen rákerült a filmre, hanem John karakterének részévé vált.
Amikor a Terminátor elment egy Guns N’ Roses-koncertre
Az együttműködés igazi telitalálata azonban a videoklip lett. A You Could Be Mine klipjében a film jelenetei Guns N’ Roses-koncertfelvételekkel keverednek, de Schwarzenegger sem elégedett meg néhány bevágott mozifilmjelenettel: T-800-asként jelenik meg, és azt a feladatot kapja, hogy kutassa fel Axl Rose-t. A Terminátor beszkenneli a zenekar tagjait, majd amikor eljut Axlhez, meghozza az ítéletet: „Waste of ammo.” (Kár lenne rá a lőszer). A poén azért működött ennyire jól, mert nem egyszerű reklámklip készült: a Guns N’ Roses belépett a Terminátor világába, Schwarzenegger pedig a Guns N’ Roseséba. A film nézői kaptak egy rockvideót, az MTV közönsége pedig egy hatperces Terminátor-minifilmet. A klipet ráadásul Stan Winston – a film legendás speciáliseffektus-szakembere –, Andrew Morahan és Jeffrey Abelson rendezte.
Az ember, aki végül nem volt ott
A Guns N’ Roses alapító ritmusgitárosa, Izzy Stradlin kimaradt a klip híres befejezéséből, mert ekkor már teljesen elhidegült a zenekartól és nem akart részt venni a forgatásokon. Bár Izzy volt a „You Could Be Mine” egyik szerzője, a videóklip készítésekor a háttérben már komoly feszültségek húzódtak, amelyek a távolmaradásához vezettek. A hivatalos videóklip koncertjeleneteiben Izzy még felbukkan (mivel ott archív fellépések képeit is használták), de amikor a dal végén a zenekar kisétál a koncertterem hátsó ajtaján, és szembetalálkozik a rájuk vadászó Arnold Schwarzeneggerrel, Izzy már nincs ott. A klipet 1991 nyarán sugározták először hatalmas sikerrel. Izzy Stradlin alig pár hónappal később, 1991 novemberében hivatalosan is bejelentette, hogy elhagyja a Guns N’ Rosest (a turné közepén). A Terminátor 2. klipje így tökéletes kordokumentuma lett annak a pillanatnak, amikor az alapító gitáros már lélekben teljesen kiszállt a rocktörténelem legnagyobb bandájából
De mit adtak egymásnak az amerikaiak?
A Guns N’ Roses a Terminátor 2.-nek olyasmit adott, amit Brad Fiedel zenéje szándékosan nem tudott és nem is akart megadni: a jelent. Fiedel zenéje a jövőről szólt, a hideg fémről, a gépekről, a nukleáris rémálomról és a könyörtelenül közeledő T-1000-esről. A You Could Be Mine viszont 1991 hangja volt: a motoroké, a bőrdzsekiké, az MTV-é, Axl Rose-é és Slashé, egy olyan zenekaré, amely akkoriban maga is kiszámíthatatlan, veszélyes és megállíthatatlan jelenségnek tűnt.
A film pedig valami legalább ilyen fontosat adott a Guns N’ Rosesnak. A You Could Be Mine önmagában is nagy dal lett volna, de a T2 olyan képi világot ragasztott hozzá, amelyet harmincöt év sem tudott levakarni róla. A motoron száguldó John Connor, Schwarzenegger napszemüvege, a T-1000-es és a Guns N’ Roses ugyanannak a kulturális pillanatnak a részei lettek. A szám a Use Your Illusion II nyitó kislemezeként az Egyesült Királyságban a harmadik helyig jutott és világszerte hatalmas publicitást kapott.
A kapcsolat pedig túlélte magát a filmet is. Amikor 2009-ben a Terminátor – Megváltásban John Connornak egy Moto-Terminatort kell magához csalogatnia, ismét megszólal a You Could Be Mine...
A James Cameron által készített 3D-s verziót a budapesti Lurdy moziban egy 60 négyzetméteres Samsung Onyx LED-falon is vetítik.
Terminátor 2., Guns N’ Roses, Schwarzenegger
Szólj hozzá!