Mindig is a zsebkendőnkre utaztak ezek a kisfilmek, de most valahogy még borúsabbnak érezzük a forgatókönyveket, mint az előző években. Igyekszünk nem lelőni a poénokat.
A Coca Cola filmjében nagyon szomorú a kislány, mert az apukája egy fúrótornyon dolgozik és karácsonykor nem kapott szabit:
A Disney egy ijesztően nagy fejű kislánnyal és Mickey-vel indítja a kisfilmet – és úgy árad belőle a melankólia, mint dementorokból a fagyos lehelet. Zene hozzá: Love Is A Compass (Griff).
Amikor a McDonald's kisfilmjének első zongorafutamait meghallja az ember, már tudja, hogy ez sem lesz móka és kacagás... Jön is a depis kissrác és a feltehetően egyedülálló anyukája – és minden az előzetes elvárásoknak megfelelően alakul. Az aláfestő zene az Alphaville örökzödje, ezúttal Becky Hill (rímel) egy szál zongorás, szomorkás a hangulata-előadásában.
Ezekhez képest felüdülés a bevezetőben is említett áruházlánc, a John Lewis karácsonyi kisfilmje, amely a ♥-re épül, és bár ennek sem pattogós és vidám a zenéje – A Little Love című dal a Brit Award győztes Celeste-tel –, a sztori és az animációs technikák váltogatása eggyel ♥derítőbb képet fest, mint a többieké – a galambokat például nagyon bírtuk :)
karácsony, kisfilm, John Lewis, Coca Cola, Disney, McDonald's, imázsfilm
Szólj hozzá!