Emelianov Anatolij Oroszországban született. 1991-ben végzett a Permi Állami Koreográfia Egyetemen, és karrierjét a Nyizsnyij Novgorodi Opera és Balett Színházban kezdte. Vezető táncosként dolgozott Natalia Sats moszkvai gyermekkori színházában, Szergej Radchenko moszkvai fesztivál balettjében, Victor Smirnov-Golovanov moszkvai városi balettjában, Paul Mejia és Alekszandr Vetrov Metropolitan klasszikus balettjében az Egyesült Államokban. 2001-ben végzett az Orosz Színházi Akadémia (GITIS) koreográfia karán. Jelenleg a Moszkvai Királyi Balett Színház művészi rendezője és koreográfusa, az "Orosz balett korona", valamint az egész orosz balettfesztivál igazgatója, "Oroszország csillagképe". Anatolij saját produkciói között szerepel a „Rómeó és Júlia”, a „Diótörő” és a „Hamupipőke”, a „Carmen” (Biset), az „Alvó szépség” és „A hattyúk tava” (Csajkovszkij).
Ki vagy mi inspirálta pályája során?
A zene, a költészet, a történelem, a csend mind inspirál, amikor dolgozom. Természetesen más koreográfusok produkciói is inspiráltak, de csak akiket igazán szeretek. Nekem nem a konkrét balett, hanem az ebből fakadó ötletek tetszenek; ahogy nem a koreográfia, hanem a szerző szándékainak megnyilvánulásai fognak meg igazán. Minél többet látok és minél jobban elmélyülök ezekben, annál gazdagabbak a koreográfusi ötleteim. A koreográfus a tánc nyelvével fejezi ki gondolatait. A koreográfus produkciója olyan, akárcsak egy író könyve.
Mindig ezzel akart foglalkozni?
Nem. A balettiskola befejezése után balett-táncos voltam, és nem gondolkodtam a koreográfus szakmában. Ám ahogy idősödtem, láttam, ahogyan halad el előttem az élet. Rájöttem, hogy ki akarom fejezni az élet értelmét! A koreográfus szakma erre ad lehetőséget. Teljes mértékben megtaláltam azt az utat, amit Isten kijelölt a számomra. Nekem ez a boldogság: a színpadon viszontlátni lelkem legmélyét.
Mi a legnagyobb kihívás a koreográfus szakmában?
Az a periódus, amikor mélységében még nem értem úgy igazán a darabot.
Mi ösztönzi leginkább a munkája során?
Személy szerint sok tényező ösztönöz. Néha elég egy rövid kávészünet is ahhoz, hogy új műremek születhessen. Furcsa módon a politika, az országom története és az élet szellemi értékei is megihletnek, de főként a zene. Úgy vélem, minden abból származik. Munkám lényege a hosszú távú értékek és az örök emlékek műbe foglalása. Szellemi gyógyítóként méltóságteljesnek kell lennem a közönséghez, akik azért jönnek el, hogy minket lássanak. Időnként a „szünetek” gyönyörű balettekké érik ki magukat.
Min dolgozik éppen?
Sok projektem van, és gyakran születnek újak is. Kár, hogy nincs elég időm arra, hogy mindegyiket végre tudjam hajtani.
Milyen tanácsot adna azoknak a fiatal táncosoknak/előadóművészeknek, akik szakemberekké akarnak válni?
Legyenek nagyon céltudatosak. A balettben csak a kemény munka számít. Ez különbözteti meg a művészetben a sima táncost a profitól. Emellett fejlesszék magukat lelkileg is. Fontos, hogy inspirálódjanak a tánc által.
***
A tavalyi hatalmas sikerre való tekintettel idén újra Budapestre látogat a Moszkvai Balett, hogy – kétszer is – bemutassák a klasszikus tánchagyományok legszebb gyöngyszemét.
Royal Moscow Balett, Emelianov Anatolij, Hattyúk tava, intrjú
Szólj hozzá!