Munkásságuk pedig talán nem is kaphatna nagyobb elismerést, mint hogy a műfaj szülőhazájában, Texasban választották őket a legjobbnak. A zenekar tagjaival beszélgettünk az új klipjük megjelenése apropóján amerikai örökségről,bendzsólegendákról – és persze a dalok születése is szóba került.
Alig másfél éve alakultatok, de máris elnyertétek az év zenekara díjat Texasban. Hogyan találtatok egymásra?
A bluegrass az amerikai folk- és countryzene egyik legenergikusabb ága, amely az Egyesült Államok délkeleti régiójából indult, és elsősorban akusztikus hangszereken szólal meg. A műfaj védjegye a villámgyors hangszeres játék és a többszólamú ének. A stílus alapjait Bill Monroe fektette le, míg a későbbi generációk olyan előadókon keresztül vitték tovább és formálták újra, mint Alison Krauss & Union Station vagy a modernebb irányt képviselő Punch Brothers.
Kornél: Ha valaki ezt a zenét jól játssza, és úgy szól, ahogy annak szólnia kell, akkor óriási energiákat tud átadni vele. A jó bluegrass-nek számtalan összetevője van, de van két fontos szempont, amely a zenekar alakításában is nagy szerepet játszott. Az egyik a minimum három-, de inkább négyszólamú ének. Tehát olyan társakat kellett találnom, akik több szólamon is jól énekelnek, szeretik ezt a műfajt, és kimagaslóan játszanak a hangszereiken. Itt a kórus nem úgy szólal meg, mint máshol, hogy van egy főének és rajta a vokál, hanem az egész egyszerre, egy hangként működik. Nagyon különleges.
A másik, amit kiemelnék, az a dinamika. A bluegrassban nincs dob, nincs metronóm, mégis úgy kell szólnia élőben, mintha egy tűpontosra editált hangfelvételt hallgatnánk. Egy bluegrass zenekarban olyan akusztikus hangszerek vannak, mint a bendzsó, a mandolin, a nagybőgő, a hegedű vagy a dobró. Nem akartam, hogy sokan legyünk, de például trióban még nem tud megszólalni ez a zene.
Marci (Czudel Marcell) volt az első, aki belépett a The Riverside Soulba. A Nyughatatlan előtt léptek fel, nagybőgőzött, gitározott, énekelt és szájharmonikázott is. Nagyon tetszett, ahogy énekelt. Aztán megfordult két bendzsós is, mire Barnira (Turi Barni) rátaláltam. Ő formálta újra a vokálszólamokat. Egy bluegrass-workshopon ismertem meg a Fonóban, ahol az amerikai ösztöndíjáról mesélt az összegyűlteknek. Gábort (Kasza Gábor) pedig Marci ajánlotta be: ő több zenekarban is gitározik, énekel, nagyon jó dalszerző és mandolinos. És mint utólag kiderült, nagyon jó a humorérzéke is. Szóval így alakultunk meg.
Élőben amúgy nagyon erős és pörgős tud lenni ez a zene, mondhatjuk akár, hogy a bluegrass a country heavy metálja. Négy dal erejéig ezt meg tudtuk mutatni Marshallban, talán ezért kaptuk a Band of the Year díjat.
Barni, ráadásul te Kentuckyban tanultál bendzsózni, egy olyan tanártól, aki még az egykori bluegrasslegendától, Bill Monroe-tól (ld. keretes) vett leckéket. Mikor csöppentél ebbe a történetbe?
Barni: A bluegrassra közel hat éve találtam rá, YouTube-on hallottam először. A videó Annie Staninec-től az Orange Blossom Special volt. Ez annyira megtetszett már első hallásra, hogy elkezdtem keresni a hasonló zenéket. Nem sokkal ezután vettem is magamnak egy banjót. Ez volt a legkarakterisztikusabb eleme ennek a zenének, ez keltette fel leginkább a figyelmemet.
Később írtam egy e-mailt Annie-nek, aki elküldte azokat az előadókat, akiket érdemes meghallgatni a témában. Az amerikai utat Ferenczi Gyuri és Pintér Zsolti segítségével sikerült megvalósítani, az ő ötletük volt az ösztöndíj, amely arról szólt, hogy magyar népzenészeket visznek ki az USA-ba, hogy megtanulják az ottani folkmuzsikát, vagyis a bluegrasst.
Négyen mentünk Kentuckyba, ahol a Morehead State University népzene tanszakának hallgatói lettünk két félévre. A tanáraink között olyanok is voltak, akik még a legendás Bill Monroe-val is zenéltek együtt. Emlékszem, mutatták a képeket, ahogy egymás mellett állnak a „bluegrass atyjával”. Mondanom sem kell, nagyon sokat tanultam ezalatt a kilenc hónap alatt. Nagy hangsúlyt fektettünk többek között a szólamozásra, a zene színpadra állítására és persze a hangszeres tudásra is.
Bekerültünk az egyetem bluegrass zenekarába is, amellyel rendszeresen koncerteztünk szerte az államokban. Velük tanultam meg a különleges „kirakunk középre egy mikrofont, és abba muzsikálunk” technikát is.
Már maga a műfaj is rendkívüli ritkaság Európában, de nektek egy magyar nyelvű bluegrass-nótátok is van, az Árnyak a múltból. Hogyan született ez a dal?
Gábor: Kezdjük ott, hogy nálam a bluegrass, a country és a rockabilly kéz a kézben járnak, hiszen ezek közül két műfajban is aktív zenekarom van: a rockabilly csapatom a Duckers nevet viseli. De nem volt ez nagyon máshogy az amerikai zene történetében sem. Egészen gyerekkorom óta kedvenc előadóm és fő inspirációm Elvis Presley, aki hatalmas countryörökséget hagyott az utókorra. Már a legelső kislemezére is felkerült Bill Monroe – a bluegrass többször is emlegetett atyjának – egyik dala.
Innen eredeztethető a rockabilly is, sőt számos előadó dolgozott fel ilyen stílusban bluegrass-dalokat az ötvenes-hatvanas években. A dalszerzés terén Hank Williams és Johnny Cash volt rám nagy hatással, talán ez a vonal ismerhető fel leginkább az Árnyak a múltból című dalomban. Sok szerzeményem jellemzően személyes élményekből táplálkozik, ez a dal is egy réges-régi szakítás után született, dalszerzőtársam egy pohár bor volt. Azt az élményt próbálja megfogalmazni, amikor valakinek a hiánya már-már elvonási tüneteket okoz, amiből hosszú és nehéz a kigyógyulás. Az Árnyak a múltból egy egyszerű country-szerzeményként született, majd egy szuper gitárszólóval és a kitűnő vokálokkal nyerte el végső, igazi bluegrassverzióját – magyarul.
A napokban megjelent a legújabb klipetek, amely még a texasi úton forgott – a dalt Marci szerezte.
Marci: Sőt! Ennek a dalnak az az érdekessége, hogy álmomban írtam... Miután felkeltem, gyorsan feldünnyögtem a dallamot a telefonomba, majd később erre építettem a nótát. Korábban sokat zenéltem rockabilly stílusban, még Gáborral együtt, ami erősen táplálkozik a country- és a bluegrasshagyományokból, így valószínűleg ösztönösen is ebben a szöveg- és hangulatvilágban gondolkodom, de szeretek egy kis csavart beletenni.
A Sweet Money dalszövege kétértelmű: párhuzamot von egy toxikus szerelmi kapcsolat és a pénzzel való viszonyunk között. Mielőtt Amerikába utaztunk, három klipforgatást terveztünk. Volt több elképzelés is a Sweet Money-hoz, amit végül félretettünk, és csak spontán készítettük a videókat. Szóval nem volt a kliphez semmiféle forgatókönyv, de ha az ember a 66-os úton jár, nem kell sokat kutatni a hangulatos helyek után. Így találtunk rá teljesen véletlenül arra a kedves hölgyre is, aki végül a Sweet Money főszereplője lett.
A legközelebbi The Riverside Soul koncertek:
Január 29. – Budaörs, Steak Trezor
Február 20. – Budapest, Fat Mo’s
Március 18. – Budapest, Renegade Blues Bar
Szólj hozzá!