Ádámmal – a színpadon kívül – egy éve dolgozunk együtt, így a dallamok iránti szenvedélyéről már több történetet hallottam, és nagy örömömre novemberben lehetőségem nyílt személyesen is meghallgatni őket Ma jól vagyok lemezük bemutatóján.
A fellépés után úgy éreztem, a duó történetét mindenképpen érdemes szélesebb közönséggel is megismertetni, mert zenéjük nemcsak tehetségről, alázatról és szorgalomról tanúskodik, hanem képes egészen egyedi atmoszférát teremtve mély érzelmi húrokat is megpendíteni.
Mióta zenéltek együtt, honnan indult a közös utatok?
2008-ban találkoztunk Anettal először egy kilenc tagú funky zenekarban, majd egy rockformációban is együtt dolgoztunk. 2011-ben váltunk le duóként, mely döntésünknek két fő motivációja volt: egyrészt terhessé váltak az állandó konfliktusok a nagyobb létszámú bandákban, másrészt rendkívül inspirálóan hatott ránk Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint együttese. Kezdetben még csak a saját magunk szórakoztatására készítettünk feldolgozásokat, illetve írtunk saját számokat. Rövid időn belül kaptunk egy lehetőséget, melynek keretein belül kimehettünk fél évre zenélni Ciprusra: itt főként populárisabb, széles körben ismert slágereket vártak el tőlünk. A kint töltött idő alatt kikristályosodott, hogy működik a felállás, van létjogosultsága a külföldi vendéglátóhelyeken. Online kerültünk kapcsolatba a későbbi ausztrál menedzserünkkel, akinek révén elhagytuk Európát és egy bahreini luxushotel állandó zenészei lettünk hét hónapig. Emlékszem, a promóciós videónkat egy ragasztószalaggal falra erősített iPhone 4-es telefonnal vettük fel neki...
Ezt követően indult a hajós karrieretek?
Így van. Bekerültünk a német AIDA hajóstársasághoz, ahol körülbelül négy évet töltöttünk. Nagyon jó időszak volt, szerettük őket és ők is minket. Volt egy kis kitekintésünk a DISNEY CRUISE LINE-nál, ahová óriási dolog volt szerződni magyar duóként. Oda főként a britek járnak zenélni, akik egyébként meg is próbáltak kifúrni bennünket, de szerencsére nem jártak sikerrel. Később visszatértünk az AIDA-hoz, ahol egészen 2016-ig dolgoztunk, amikor családalapítás céljából visszaköltöztünk Magyarországra. Féltünk, hogy itthon vajon hogyan fogjuk tudni folytatni a zenei karrierünket, de szerencsére megismertünk egy jó menedzsert, így egész sok rendezvényre eljuthatunk azóta is. Havonta átlagosan 2-6 fellépésünk van, amivel jelenleg tökéletesen elégedettek vagyunk.
Mik voltak a fő negatívumai és pozitívumai a külföldön töltött éveknek?
Bármennyire is idillinek tűnik, egy hajón élni és dolgozni nem mindig egyszerű. Egy apró kabinban élsz a pároddal, emeletes ágyakon alszotok, ahonnan nagyobb hullámok esetén még le is gurulsz... Amikor háborog a tenger napokig hányingered van, nem beszélve arról, hogy nem kellemes úgy zenélni, amikor a horizont el-eltűnik a látómeződből. A szárazföldön a kívülállósággal volt a legnehezebb megküzdeni: mindenhol éreztették velünk, hogy nem vagyunk helyiek, ami egy idő után már kifejezetten frusztrálóan hatott. Az összes kellemetlenség ellenére azonban azt mondom, megérte.
Világot láttunk, a zenélésből éltünk és sok új embert ismertünk meg. Akkor ez volt minden, amire vágytunk.
Imádtuk, mikor leraktuk a hangszereket és lementünk a hajó gyomrában helyet kapó bárba, ahol az éppen műszakon kívüli személyzet töltötte az idejét. Hivatalosan csak egy-egy sört lehetett inni, de utólag már bevallhatjuk, mindig több volt... Egy asztaltársaságot alkotott a New York-i Broadway-színész, a filippinó mosogató fiú, a szlovák DJ és még sokan mások. Hajnalig iszogattunk, beszélgettünk és világra szóló barátságokat kötöttünk. Többekkel a közösségi médián keresztül a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Milyen arányban játszotok saját dalokat?
A repertoárunk közel kettőszáz számból áll, amelyek szinte mind átdolgozások. Saját szerzeményünk mindösszesen 4-5 darab van: akkor foglalkoztunk velük komolyabban amikor kitört a koronavírusjárvány és nem tudtunk mit kezdeni a felszabadult időnkkel. Ekkora datálható az ismertségünk Vékony Zoltán Fonogram-díjas zenei producerrel, akivel két közös dalt is készítettünk; a Lapozz tovább-ot a rádiók is játszották.
A pandémia után visszatértünk az élő zenéléshez. Nagyon szeretünk tematikus eseményeken játszani, például a Balaton-környéki borfesztiválokat kifejezetten kedveljük. A tendencia az, hogy szó szoros értelemben vett koncertekre inkább vidékre hívnak bennünket, míg Pest környékén túlnyomórészt rendezvényeken – gálákon, céges esteken, esküvőkön stb. – szoktunk szerepelni.
A ’Lapozz tovább’ hatására nem fogalmazódott meg bennetek, hogy még több saját dalt készítsetek?
Beszélgettünk róla sokat. Igazából ez javarészt Anetten múlik, nem rajtam. Foglalkozott egy ideig dalszövegekkel, több ismert magyar előadónak is írt, amikre akkor sok jó visszajelzést kapott, utána azonban nem jöttek úgy a megkeresések, ahogy szerette volna. Van egy civil munkája, ami mellett gyereket nevel, háztartást vezet, fellépéseken vesz részt, ennélfogva nagyon nehéz motivációt, energiát, kreativitást találnia magában az alkotásra. Nem mondtunk le róla, de a jelenlegi élethelyzetünkben nem ez az elsődleges prioritás. Mindkettőnknek sok-sok jegyzete, félbehagyott terve van – ezekről gyakran a másik nem is tud – amiket lehet, hogy egyszer előveszünk és befejezünk közösen.
Mi az a piaci rész pontosan, amit ti és a hozzátok hasonló formációk be tudnak tölteni?
Ahová bennünket hívnak, ott főként háttérzenét szeretnének, ami mellett lehet beszélgetni, vacsorázni. Ezekben a szituációkban senki nem kíváncsi saját számokra, inkább valamilyen ismerős dallamot szeretnének hallani. Természetesen ahogy a helyzet megkívánja – például nagyszínpadon - tudunk hangoskodni is. Emlékszem, évekkel ezelőtt Vácon jártam a Back II Black koncertjén, ahol a saját slágerek mellett nagy arányban játszottak feldolgozásokat is, mivel tudták, azok biztosan be fogják indítani az embereket. Az a meglátásom, hogy az átdolgozásoknak mindig van létjogosultságuk, már csak olyan téren is, hogy könnyebb általuk kapcsolatot kialakítani a közönséggel. Felismerik, elkezdik énekelni velünk – és máris megvan egy alaphangulat.
Milyen műfajokban, stílusokban mozogtok a legszívesebben?
A sok éves tapasztalt nyomán képessé váltunk arra, hogy a hallgatóság reakciói alapján állítsuk össze az aktuális setlistet. Nincs két ugyanolyan fellépés. Amennyiben úgy érezzük, hogy dzsessz-sztenderdre van szükség, akkor azt játszunk, ha Bruno Marsra, akkor azt. Mi alapvetően az alternatív irányvonalat kedveljük, de arra kevesebben nyitottak... Személy szerint azt gondolom, hogyha kellő zenei alázattal fog neki valaki egy átdolgozásnak, akkor mindenhez szívesen nyúl akkor is, ha alapvetően nem képezi részét az ízlésvilágának.
A Ma jól vagyok lemezre tíz magyar nyelvű szám is felkerült...
Külföldön nem volt rájuk igény, viszont mióta hazajöttünk, kezdett egyre kellemetlenebbé válni számunkra, hogy nincsenek magyar dalaink. Ennélfogva kiválasztottunk tíz olyan zenét, amikről úgy éreztünk, a közönségünk szeretné, mi tudunk azonosulni velük és át is lehet hangszerelni egy gitárra. Amikor megvoltak, bevonultunk a Pannónia Stúdióba és rögzítettük őket. Ez kivéltképpen azért volt nagy élmény, mert több számról kiderült, hogy az eredetit is ott rögzítették az előadók. Ilyen volt Koncz Zsuzsától Az első villamos, vagy a Bagossy Brothers Company Olyan Ő-je.
Hogy éltétek meg a lemezbemutatót?
Nem vagyunk hozzászokva, hogy teljes csöndben játszunk, miközben mindenki bennünket figyel, így az elején kicsit megszeppentünk. A második-harmadik szám környékére aztán feloldódtunk, és elkezdtük nagyon élvezni. Ott voltak a nézőtéren a barátaink, ismerőseink, ami adott egy extra löketet.
Támogatnátok a fiatokat, ha úgy döntene, a nyomdokaitokba lép és a zenei pályát választja?
Igen, boldogok lennék, ha a fiunk megtanulna hangszeren játszani. Nem kényszerítünk rá semmit, szimplán jó érzés lenne, ha őt is olyan láthatatlan kapocs fűzné a zenéhez, mint minket. Nekem nagyon sokat adott, ad: egy biztos pont, egy kapaszkodó, ami számtalanszor vigaszt nyújtott már nekem a nehezebb életszakaszokban. Amikor mélyponton vagyok akkor csak leülök, átölelem a gitárt, és csak hallgatom, ami kijön belőle... Azt szoktam mondani, hogy a szakmám operatőr, de a hivatásom zenész. Az utóbbiban tudok teljesen kiteljesedni.
2025. január 25-én visszatérnek a tett, vagyis a lemezbemutató helyszínére: a Scrutonban adnak koncertet 19.00 órától!
Merry Go Round, Bokor-Hajdú Anett, Bokor Ádám
Szólj hozzá!