Honnan jött a trombita szeretete nálad?

Az anyukám felelős: már kiskoromban megismertett a zenével és a zene szeretetével. Mivel ő zongoraművész, először zongorázni tanultam, de mint minden gyerek, lázadtam az ellen, amit anyám akart. Valami mást akartam csinálni, más hangszeren játszani. A tévében láttam Doc Severinsent, és azt gondoltam, hogy ez a trombita nagyon menő dolog. Szóval elkezdtem trombitázni, és pár évvel később, mikor 12 éves voltam, meghallottam az első három hangot Miles Davis’ “My Funny Valentine” című dalából, és abban a pillanatban tudtam, hogy jazz zenész szeretnék lenni.

Néhány évvel ezelőtt az Impressions című albumod Grammy-díjas lett. Milyen érzés volt ez számodra?

Hogy őszinte legyek, a Grammy egy zenésznek más, mint az Oscar egy színésznek. A Grammy annyit jelent, hogy képes vagy minden este színpadra lépni. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan nyertek Grammyt, de nincs sikeres koncert turnéjuk. Én fogtam magam, és éltem a lehetőséggel, hogy egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. És ez az én „Grammym”. Szóval nagyon örülök a megtisztelő díjnak, de hogy őszinte legyek, nekem többet jelent a másik út, a koncertezés.

Mit vársz legjobban a budapesti állomástól?

Hogy játszhassak a közönségemnek... Nekem nagyon fontos, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek meghallgatni, megnézni minket.

Tudnál néhány szót mondani arról, hogy mire számíthatunk a koncerten?

Sok különböző dalt fogunk játszani az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, és ami a legfontosabb: a világ egyik legjobb zenekarát láthatjátok, hallhatjátok majd, úgyhogy számíthattok arra, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat, és a jazztől a klasszikus zenén át, a rockig sok fajta műfajba belehallgathattok. Vannak jó barátaim, akik még sosem láttak engem játszani, de most arrafelé fogok játszani, ahol élnek, úgyhogy meg fogom őket hívni a koncertre. Az emberek nem tudják, mire számítsanak egy trombitástól, így az emelkedő még meredekebb. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen kitartóan turnézok, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok, és persze miután egyszer megtapasztalod milyen érzés ez, már abba sem akarod hagyni. A koncert után pedig odajönnek, és azt mondják: „Úristen, sírtam a koncert alatt”, vagy „Soha nem láttam még ilyen "zenészséget”, vagy „Ez tényleg nagyon vicces volt, és a gitáros teljesen őrült...”, vagy hogy tényleg nagyon élvezték a koncertet és nagyon jól érezték magukat.

Mit jelent a világ legkelendőbb jazz-crossover zenészének lenni?

Megpróbálok nem foglalkozni a címkékkel. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog igaz, addig én teljesen elégedett és boldog vagyok.

Voltál már valaha Budapesten? Lesz időd városnézésre? 

Igen, már volt koncertünk Budapesten 2010-ben, és ez egy nagyszerű város, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs időnk városnézésre, így a tapasztalataim limitáltak, de azt tudom, hogy az ételek mindig nagyszerűek voltak, az emberek pedig nagyon vendégszeretők és kedvesek.

Sting, Michael Bublé, Barbra Streisand tudja, ki az a Chris Botti. És te?