VIP bulira voltunk hivatalosak a hétvégén az Akvárumba, ahol a méltán népszerű Punnany Massif igyekezett megmutatni, mit jelent számukra egy akusztikusan összeállított koncert.
Azt kell mondanom, nem egy rugóra jár az agyunk, ugyanis az "akusztikus" kifejezés hallatán én valami teljesen másra gondoltam, mint amit végül kaptam. Az én világomban, ha már valaki ezt a szót használja egy buli kapcsán, az annyit tesz, hogy kihagyja az elektronikus alapokat a műsorból. Ezzel szemben a punnanys fiúk tulajdonképpen ugyanazokkal a "szerszámokkal" dolgoztak, mint bármelyik másik fellépésük alkalmával, annyi különbséggel, hogy egynémiképp frissítettek a hangszerelésen. Ezzel alapvetően nem lenne gond, ha nem akusztikusként hirdetnék a bulit.
A zenészek most is kifogástalanul tették a dolgukat, a három frontvonalos úriember szintén hozta a megszokott formáját. A koncert első fele inkább a fanatikus rajongóknak kedvez, hisz ebben a részben olyan dalokat szedtek elő a fiókból, amiket nem hallani naponta a rádiókban legalább ötször. A második felében pedig már azok is bátran bekapcsolódhatnak a a dalolászásba, akiknek nem sorakozik otthon a komplett Punnany CD gyűjtemény.
A kissé rövidebbre szabott dalok és a hegedű–brácsa párbaj nekem bejött, viszont a kezdő intró irgalmatlanul hosszú volt és unalmas. Ebben az időtartamban egy komplett cikket megírhattam volna úgy, hogy közben még elmegyek némi innivalót vételezni.
Nem igazán éreztem a műsor koncepciójában átgondoltságot, pláne nem akusztikus szinten, és ezen az sem segített, hogy a frontemberek – több-kevesebb sikerrel – megpróbáltak ülve maradni a forgószékükön. Ami szerintem nem is állt jól a produkciónak. A Tüskecsarnok jóval nagyobb teret ad majd a kibontakozásra, drukkolunk, hogy mindenkinek bejöjjön.
Mindent összevetve kellemesen egyhangú esténk volt egy olyan műsorral, ami nyomokban akusztikus elemeket is tartogatott. De engem nem sikerült eléggé meggyőzniük, bocs, fiúk!
Szólj hozzá!