Még mindig nem hiszem el, hogy vége, pedig már jó néhány hónapja tudjuk a tényeket. Lett volna épp elég időm felkészülni rá, de ez is úgy működik, mint egy párkapcsolati válság. Csak akkor fogod fel, hogy nincs tovább, ha többet nem találkoztok.
Most nagyon érzelgős leszek, de vállalom! A HS7 az első számú kedvenc hazai zenekarom. Nem beszélek múlt időben, mert hiába az oszlatás, nekem örökre az marad. Minden albumukat féltve őrzöm, az első példányokat ráadásul kazetta formában, ami ma már kincsnek számít. Álmomból felkeltve is elénekelném az összes dalt elölről hátulra, jobbról ballra, fentről lefelé, és ahogy még el tudjuk képzelni. Pontosan emlékszem arra is, hogy azonnal kedvenceim lettek, amint meghallottam a rádióban az első slágert a Wallflovert. Az akkori Sziget fesztivál mai szemmel picinyke sátrában, a koncertekre várakozás közben, a két oldalsó kivetítőn videoklipekkel szórakoztatták a közönséget, ahol ennek a dalnak a képi verziója is sokszor megjelent. De előfordult olyan is, hogy kifejezetten a HS7 miatt utaztunk órákat egy ma már nem létező fesztiválra, ami aztán szomorú véget ért, mivel a helyszínen derült ki, hogy műsorváltozás miatt a következő napra rakták őket. Emellett bizonyos dalaikhoz szorosan kötődtek az életem során barátságok, és szerelmek is. Ezek után nehéz csak úgy egy mondatban leírni, hogy ennyi volt, és vége…
Bár, ahogy a fiúk is megénekelték, „menni kell tovább”, ezért inkább a szépre emlékezvén néhány keresetlen szóban vázolnám a szombat esti történéseket.
Nagyon kíváncsi voltam a dallistára, hisz a 20 év alatt született néhány sláger, és én a magam részéről nehezen tudtam volna kiválogatni a megfelelő darabokat. Aminek rettentően örültem, hogy olyan szerzemények is előkerültek, amiket már nagyon-nagyon régen nem hallhattunk koncerteken. Ilyen például az általam a mai napig az egyik legjobb HS7 szerzeménynek titulált Wallflover, a legelső albumról származó Safe from Harm, a Kisfilmek a nagyvilágból című album számomra legkedvesebb dala, az Ez a fiú, vagy ugyanerről a lemezről A régi nóta, vagy a Tudom, hogy szeretsz titokban albumról a nagy kedvenc Szörnyű gyerek. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni, és bár több, mint 30 dalt kaptunk búcsúzóul, nekem még így is kevésnek tűnt.
A zenészszakma belterjes közösség, mondhatni mindenki ismer mindenkit – vagy legalábbis hallott róla –, így óhatatlan, hogy az egykori munkakapcsolatból barátságok szülessenek. Ennek jegyében az utolsó bulin megjelentek a színpadon az egykori zenésztársak (Balczer Gábor, Kiss Endre), illetve duett formában besegített a Quimbyből és A kutya vacsorájából ismert Varga Lívius, a Supernemes Papp Szabi, valamint a Vad Fruttik frontember – és egyben a legszebb férfi felsőtest tulajdonosa a színpadon – Likó Marci. De a közönség soraiban is folyton ismerős arcokba botlott az ember lánya. Ha már a közönségnél tartunk, jó volt látni, hogy erre a jeles alkalomra azok is ellátogattak a Parkba, akik az évek alatt komoly, érett felnőttként, családot alapítva valószínűleg jó ideje nem jutottak el koncertre. A 20 év alatt kinevelődött egy generáció, akik értékes dalokkal lettek gazdagabbak, és ezt bátran továbbadhatják az utódoknak is. Vidám, de egyben megható jelenet volt a végjáték, amikor a az összes résztvevő művész mellett a színpadra invitálták a háttérben évek óta szorgosan munkálkodó emberkéket, a menedzsertől a hangosítón át a vizuális technikában, vagy épp szállításban segédkezőkig, és egy közös meghajlással köszönték meg a közönségnek a kitartást és a szeretetet. Láthatóan nehezen hagyták el a színpadot, és gondolom, hogy még ők sem fogták fel igazán, hogy „nem lesz több szerelmes dal”, és bár nem rajongok azokért a művészekért, akik évente legalább háromszor tartanak búcsú bulit, ebben az esetben cseppet se bánnám, ha jövőre is találkozhatnánk így együtt, egy helyen. Indokra nincs szükség, bőven elég annyi, hogy hiányzunk egymásnak.
Mindenesetre én ennyit szeretnék üzenni az ország legjobb zenekarának:
„De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál”
HÁLÁSAN KÖSZÖNÜNK MINDEN PERCET, AMIT VELETEK TÖLTHETTÜNK!!!
Szólj hozzá!