A bejutás szokatlanul zökkenőmentesen zajlott: a kapuknál gördülékeny ment, pedig korábban a szervezők arra kérték a közönséget érkezzenek időben, mert a beléptetés a szokásosnál több időt vehet igénybe. A sátor viszont gyorsan megtelt és már az előzenekar közben jól érzékelhető volt, hogy szinte megmozdulni sem lehet a tömegben. Ennek ellenére a közönség hozzáállása meglepően pozitív volt: mindenki kedvesen és barátságosan viselkedett, az emberek vigyáztak egymásra, ami ebben a zsúfolt helyzetben különösen sokat számított. Nem minden eseményen tapasztalható ilyen kollektív jóindulat, itt viszont kifejezetten érződött a zenerajongók közösségének támogató atmoszférája.
A helyszín egyik legnagyobb kihívását végül nem is a bejutás, hanem az italpultok és vizesblokkok előtt kialakuló tömeg jelentették. Bármerre indult az ember, szinte minden büfé előtt hosszú sor kígyózott, a várakozás pedig időnként türelmet próbálóan hosszúra nyúlt. Sokan még az első számok alatt is még a pultoknál rostokoltak.
Pontban 21:00-kor csapott bele a Pendulum a húrokba, és már az első ütemeknél nyilvánvaló volt, hogy nem fognak spórolni az energiával. Az új albumuk dalai és néhány feldolgozás vezették fel az estét („Prodigy”, „Crystal Method”), amelyek élőben még erőteljesebben szóltak, mint a stúdió verziók. A fények precízen egészítették ki a zenét, még intenzívebbé az élményt. A zenekar fizikailag is „jelen volt” a színpadon, nem álltak meg egy pillanatra sem.
Ahogy haladt előre az este, úgy vált egyre ismerősebbé és nosztalgikusabbá a setlist: az felcsendült többek között a „The Island – Pt. 1”, a „Watercolour” és természetesen a „Cannibal” is, a közönség legnagyobb örömére. A klasszikus számok újra és újra robbanásszerű reakciókat váltottak ki. A zenekar részéről végig érződött a maximalizmus: az egész koncert pontos volt és feszes, valamint végtelenül profi. A ráadás gyanánt lejátszott “Tarantula” pedig méltó befejezése volt a 90 perces produkciónak.
A sátor fizikai korlátai és a tömeg mérete ellenére a közönség együtt rezonált a zenével és a hangulat folyamatosan építkezett. A zenekar és a közönség között kialakult kapcsolat különösen erős volt, a Pendulum energiája egyszerűen magával ragadott minden jelenlévőt, és a közönség ezt hálás ovációval és folyamatos ugrálással viszonozta.
A koncert végére egyértelmű volt: a helyszín kisebb kényelmetlenségei eltörpülnek amellett, amilyen élményt a zenekar színpadon nyújtott.
A Pendulum megtöltötte élettel a Barba Negrát és a zenekar bebizonyította, hogy nem véletlenül számít az élő drum and bass szcéna egyik legnagyobb erejű formációjának.
Köszönjük a lehetőséget a Live Nation Magyarországnak!
A zenekarról bővebben a beharangozónkban olvashatsz.
Szólj hozzá!