A festői környezetben minden korty sör maga a mámor. Előtted a színpad, mögötted a Duna, balra a Bazilika és jobbra pedig a pult, ami olyan árakon itatja a népet, mint egy nagykereskedés. Folyt is rendesen, mintha ingyen lenne. Az előzenekar koncertjét már közel a hangulat tetőfokán élveztük. Mert a MURIEL igen testes kis műsort csapott elénk, amin azért kicsit rontott az érdektelenség. Szinte alig lézengtek a színpad előtt pedig érdemes lett volna megnéznie mindenkinek. Nyilván a Quimby koncertjére voltak inkább kíváncsiak az emberek, és ahogy közeledett a 21 óra, úgy özönlött be a nép, mintha beterelték volna őket. Nem lett telt ház, de majdnem.
Az ember azt hinné, hogy egy Quimby-koncert sokkal több embert vonz, de sajnos ismét meg kellett állapítani, hogy a Nóta Tv népbutítása ellen sokkal keményebb eszközökkel kell felvenni a harcot. Én esküdni mertem volna, hogy egy tűt sem lehet majd leejteni. Sajnos, még a sört is le tudtam úgy ejteni, hogy senkit nem fröcsköltem le vele. Nincs más hátra, mint előre az első sorba, és közben vigyázni, hogy a malátafőzet újabb adagjából egy csepp se menjen kárba. Átszellemülve várjuk, hogy az est főszereplői végre színpadra lépjenek, és prezentálják nekünk a hamisíthatatlan Quimby-érzést.
Jönnek sorban a színpadra, de a közönség halk tapssal fogadja. A számok alatt is végig mintha meg lenne szeppenve mindenki. Ezt érzi a zenekar is, és próbál mindent bevetni, hogy végre totálisan átszellemült közönséget kapjon. Az egész kicsit olyan, mint a Szomszédokban, amikor Julcsi házibulit rendez, és langyos lötyögés lesz úrrá a parketten, minden ritmust meggyilkolva.
Mi saját magunkról tudjuk, hogy hol a hiba. Az olcsó pult tehet mindenről, mert úgy járunk köröket kérni, mint Janka néni Vágási Feriékhez kupicát inni. Lassan kezdjük lemészárolni magunkat, és beszédünk leginkább Böhm bácsi latin mondásaihoz hasonlít. Senki nem érti, de biztos valami nagyon bölcs mondanivalója lehet. Fogalmunk sincs már, mi van körülöttünk és milyen a hangulat, mert torkunk szakadtából énekeljük a dalokat, mire egy kedves fiatal hölgy vállon vereget, és így szól:
- Nem hallgatnátok el? A Quimbyre jöttünk nem rátok! Örülünk, hogy tudjátok a dalok szövegét!
- Nem mennél a pulthoz inni egyet? Elég olcsó a sör, és engem sem hallani ott. És nem mellesleg a sörtől talán még jó fej is leszel.
Persze nem hagytuk abba az éneklést, mert hát mégiscsak koncerten vagyunk, nem pedig könyvtárban. Szeretem Kiss Tibi rekedtes hangját – és az egész zenekart, úgy, ahogy vannak.
A zenekar leadta a szokásos műsorát, ami nem hozott nagy meglepetést, csak a Ganxsta-feldolgozás volt új, a Hasta La Ganxsta. A többi a jól bevált recept tartozéka volt. Én hiányolom a régi lemezekről a dalokat, és úgy érzem, a Quimby beásta magát a sikerszéria csapdájába, és nem jönnek ki belőle. Ez így elég ellentmondásos, de azt próbálom kinyögni, hogy nem nyúlnak a régi dalokhoz. Pedig annyi, de annyi jó nótájuk van, mint Barátok Köztben a bosszú. Szóval egy átlagos Quimby-koncertet láthattunk, és fogunk is még párat látni a nyár folyamán. De nem Esztergomban!
Viszont a város nyáron még tartogat pár ütőkártyát, hiszen augusztus 14-én Lovasi András csapata, a Kiscsillag fog a Bazilika árnyékában muzsikálni, és ha van-e szándék, akkor mindenképp megéri elmenni rá. Augusztus 15-én a haza Rock N Roll Pápája, Lukács Laci celebrál misét a Tankcsapdával az egybegyűlt hívőknek.
Jó környezet és csak egy lépés Szlovákia, ha esetleg valaki venne Kofolát. Ami egy alkoholmentes Unicum. És ne feledjétek, 350 Ft egy korsó sör! Csomagoltattam haza is belőle.
Szólj hozzá!