Köszönetet mondunk mindazoknak, akiktől a hosszú évek alatt szeretetet, bíztatást kaptunk, azoknak, akik segítették munkánkat, akik eljöttek a koncertjeinkre, akik hallgatták, tudták a dalainkat, akik gyűjtötték a felvételeinket.
Csodálatos volt nektek játszani."
Pici Bá tartja is magát ehhez, és bár a Zenevonat nem LGT-koncertként van hirdetve, de ez csak egy kommunikációs álca mögé bújt próbálkozás. Amivel még nem is lenne olyan nagy gond, hisz nem a Manhattan zenekart akarják újraéleszteni vagy újragondolni, hanem egy LGT-t, de valahogy mégis kicsit fanyar szájízzel néztem végig az estét. A zenei felelős az Abrakazabra zenekar volt, akik kétség nélkül hihetetlen muzsikusok. Tényleg lehozzák úgy a régi nagy klasszikus dalokat, ahogy azt kell, és amikor Karácsony James és Solti János is fent volt a színpadon, akkor azért megdobbant a szívem, hogy istenem, mennyi mindent adott nekem ez a két ember...
Felbecsülhetetlen érdemük van abban, hogy nem a Mulatós TV törzsnézője vagyok. De két-három szám után idegennek érzem az egész addig hallott produkciót. Veres Mónika Nika és Heincz Gábor Biga próbálja betölteni azt az űrt, amit az LGT hiánya hagyott nekünk. Le is lövöm már most: sikertelenül... Ezeket a több évtizedes dalokat nem úgy írták meg, hogy Biga keresztbe'-hosszába' hajlítsa a hangját benne, és néha-néha RAP (igen, jól olvassák) szaga legyen az éneklésnek. Ezek a dalok eljátszásához négy szónak kell összeállnia: Presser-Somló-Karácsony-Solti! Ebből a négy szóból, viszont csak kettő sikerült. (Somló Tamás is a produkció tagja volt anno – aszerk.)
Nem Biga és Veres Mónika tehetségét szeretném megkérdőjelezni, mert nem akármilyen hanggal vannak megáldva. Pusztán nem jól illesztették bele őket ebbe a környezetbe. Túl nagy hangsúlyt kaptak. A koncerten voltak hosszú hosszú percek, amikor egyetlen egy LGT-tag sem volt színpadon. Se James, se Solti. Csak az Abrakazabra és Biga vagy Nika. Ahogy Zsolti barátom fogalmazott: "Olyan érzésem van, mintha a Megasztár finálé dalát hallanám!" És jól érezte, sem ereje, sem karaktere nem volt az egésznek. Ezeket dalokat csípőből és könnyedén kell előadni, nem pedig úgy, mintha a Super Bowl Half Time Showja lenne. Túlgondolták.
Rendszeresen járok LGT emlékzenekar-koncertekre, és legutóbb, amikor a szentendrei Fő téren léptek fel tavaly nyáron, akkor James is beszállt. Ami ott történt, az kérem maga volt a könnyed örömzenélés. Úgy interpretálták az LGT-dalokat, hogy az egész tér egyszerre lüktetett, varázsütésre vált eggyé velük. Mert az LGT emlékzenekar nem akar többet kihozni a dalokból, mint amikre azok hivatottak. Mert úgy tökéletesek, ahogy megírták őket. Ellenben ezen az estén én inkább az izzadságot és az elsőnek jó ötletnek tűnt gondolatot éreztem. Persze, ha James énekelt csak, akkor becsuktam a szemem és bekerült a véráramba az érzés, hogy istenem, de szeretem, ahogy énekelsz, ember... Akkor azt hittem, tényleg LGT zenevonaton ülök. De sajnos ebből az érzésből nem volt sok.
Amikor Nika Katona Kláritól énekelte a Mint a filmeken dalt, akkor azért megemeltem előtte a kalapomat. Nem csak azért, mert Katona Klári számomra a hazai énekesnőistenség, hanem mert tényleg úgy rakta oda a dalban magát Nika, hogy ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy leénekel bármilyen csillagot az égről. És Biga is bármikor lehozza onnan az oktávokat, de véleményem szerint nem illettek ebbe a produkcióba. Ez egy jól felépített műsor volt, amiből az erő, a kraft és a könnyedség hiányzott leginkább. Mondhatni egy Nika & Biga koncert volt, LGT dalokra húzva, LGT örökséget megülve.
Sajnos hiányérzettel és kicsit csalódottan indultam haza. Nem csak azért, mert számomra nem nyújtotta azt az érzést a koncert, amit egy LGT emlékzenekar nyújt bárhol bármikor, hanem azért is, mert tényleg nem lesz többé LGT soha a büdös életben.
És ez borzasztó.
Szólj hozzá!