Részemről a legideálisabb összetételben tért vissza a világot jelentő deszkákra a 10 éve nem létező Nyers zenekar, és ezért már hálával tartozom a szervezőknek. Amikor annak idején megpillantottam az eseményt a fészen, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Egyrészt azért, mert a Nyers számomra egy kultikus banda, és mivel sajnos csupán csak egy kis nosztalgiázós koncertsorozatra álltak össze, egyértelmű volt, hogy ott a helyem; másrészt a meghívott két vendégzenekar szívemnek oly kedvesek, ami miatt ezúttal sem engedhettem meg azt a luxust, hogy csupán a fő produkcióra érkezzem meg a helyszínre.
Nem először jártam már Muriel-bulin, és biztos, hogy nem is utoljára, mert szerény véleményem szerint igencsak ütős a csapat, és az általuk létrehozott produktumok hatása az emberi lélekre több, mint kellemes. Azt már korábban említettem, hogy volt szerencsém még az "ismeretlen" szakaszban felfedezni magamnak a bandát, egy kedves ismerősöm által, aki azóta egyébként teljes értékű bandatag lett basszus fronton, és akinek ezúton is köszönöm a figyelemfelkeltést! ;)
A rövidke kis fellépés alkalmával a tavaly megjelent első albumuk dalaival ismerkedhetett meg a közönség, mely igencsak változatosra sikeredett. Aki a dallamosabb rockra fogékony, annak biztosan hamar kedvence lesz a csapat, már csak azért is, mert a frontember Méhes Adrián hangja szerintem nem mindennapi. A címben sem véletlenül használtam a "karizmatikus" jelzőt. Adrián maga a zene. Az egész lényéből, színpadi jelenlétéből árad a muzsika, így akárhányszor látom, és hallom, a hideg futkos a hátamon. És persze nem negatív értelemben! Amit érdemes tudni a csapattagokról, hogy egyikük sem most kezdte a szakmát, több zenekarban, formációban erősítették már a csapategységet, és a mai napig szívesen vállalnak háttérmunkát is a "nagy öregek" koncertjeinek alkalmával, ahol Adrián és a gitáros-énekes Jobbágy Bence vokalistaként is feltűnik. Jószívvel ajánlom minden kedves zenerajongónak az album és/vagy bármelyik koncertjük meghallgatását!
Kettes számú vendégzenekarként lépett színpadra a nemrég komoly botrányba keveredő Óriás zenekar. Ennél több szót nem is érdemel a bulváros szintre süllyedő történet, ami egy korábbi minősíthetetlen Ossian-buli felvétele alapján készített feldolgozás kapcsán robbant ki. Vihar a biliben, szokták mondani, ami tökéletesen illik a sztorira, de a negatív reklám is reklám alapon szerintem az Óriás a lehető legjobban jött ki a dologból. De lépjünk is túl ezen, hisz a zenekar munkássága nem emiatt a feldolgozás miatt lett igazán maradandó. A három tagú banda élén szintén egy karizmatikus egyéniség, Egyedi Péter látható, aki számomra nem csak a színpadi tevékenysége alapján, de a megnyilatkozásai alkalmával tanúsított mérhetetlen nyugalom, és jó értelemben vett egyszerűsége miatt is nagy kedvencnek számít. Különös és kicsit megfoghatatlan figura, de imádnivalóan érces hangszínnel rendelkezik. Ha csak az általa írt dalszövegek alapján szeretnénk kategorizálni, az "alternatív" jelzőt simán kiérdemelné. Pedig összességében itt is a szokásos emberi érzelmeken van a hangsúly, viszont a "körítés" valóban Egyedi. Minden értelemben. Az elhangzott dalok közül szemmel láthatóan még mindig az első sláger a Fát dönteni az abszolut favorit a közönségnél, erre indul be a legnagyobb tombolás; de szerencsére az azóta eltelt 7 év alatt is születtek meghatározó Óriás remekművek. A 2014-es év több szempontból is jelentős állomás volt a zenekar életében, hisz részesei voltak az első alkalommal megrendezett NAGY-SZÍN-PAD! tehetségmutató műsornak, ami remek alkalom volt arra, hogy rajongókat szerezzenek, másrészt ekkor jelent meg szám szerint 7. stúdióalbumuk 0209 címmel. Őszintén remélem, hogy az idei fesztiválszezonban több rendezvényen is viszontláthatom majd a zenekart!
És akkor jöjjenek a legendák. A Nyers a hazai zenei élet nagy talánya, ami nagyban köszönhető a behatárolhatatlan stílusnak, a rap-ének-nyögés kombinációnak, és az akkoriban (és talán mostanában is) igencsak polgárpukkasztónak számtó dalszövegeknek. Az alapító-frontember Czutor Zoltán sem lóg ki a karizmatikus előadói sorból, így nem csoda, hogy a mai napig sokan emlegetik, dolgozzák fel, játszák a dalaikat. 16 éves pályafutásuk alatt rengeteg ma aktuális alternatív körökben népszerű zenekar és előadó példaképeivé váltak, gyakorlatilag egy komplett nemzedék nőtt fel a dalaikon, és tanulta meg, mi is az a szólásszabadság. A mostani koncertsorozat apropója – a megszűnés tíz éves jubileuma – már önmagában is borzasztó. Egy idő után tényleg gyorsan múlnak az évek, és a nemrég még aktuálisan játszott szerzemények kapcsán ma már a nosztalgia szó jut először eszünkbe. De még ennél is borzasztóbb ráébredni arra a tényre, hogy a 15-20 éve megírt dalszövegek jelen életünkben is mennyire aktuálisak. Legyen politikai, párkapcsolati vagy zenei ízlés a téma, nem sokat változott a világ. Legalábbis a Nyers szemével nézve. Nem tudom, mennyire gondolták komolyan a fiúk ezt a pár alkalmas kis kitérőt az életükben, de elnézve a nagyközönség reakcióit, szerintem több van ebben a dologban, mint amit ők gondolnak róla, így erősen szorgalmaznám újabb koncertek (esetleg újabb dalok) tervezgetését.
A bulival kapcsolatban egyetlen dolgot sajnálok, az pedig a vendégművészek hiánya. Igaz, máris javítanom kell magam, hisz a Czutor-família legújabb rocksztár-palántája Győző személyesen is megmutatta, hogy apja vére csörgedezik benne, mikor a Beteg az állam című dalt a maga sajátosan laza stílusában nyomta végig (a vokált Czutor Zoli testvére, Anett is erősítette) ; viszont el tudtam volna viselni még egy Beck Zoli- vagy Papp Szabi- féle változatot is élő formátumban. Már csak ezért is jó lenne legalább egy plusz pesti koncert...;)
A mesterhármas éjszakát zenekari részről dícsérettel zártam, viszont az Akvárium neve mellé újabb fekete pontot írtam képzeletbeli naplómba a hangzást illetően. Lassan kezd feléledni bennem a gyanú, hogy nem a hangosítás a probléma, hanem maga a hely nem alkalmas hangoskodásra, mivel ezt a bulit se sikerült megúsznunk torzítás nélkül. Sírva könyörgöm egy felülvizsgálatért, mert így a legjobb koncert is csak halovány emlékként fog megmaradni az emlékezetünkben.
Szólj hozzá!