A mínusz egyedik napnak idén is szomorú apropója volt, hiszen az idén tragikus hirtelenséggel eltávozott Bódi László alias Cipő, a Republic frontembere tiszteletére gyűltek össze barátok, kollégák, rajongók - és egy bálna is (ami valójában fdelfin volt:).
Szerintem nincs olyan ember kicsiny hazánk tájékán, akinek ne lenne legalább egy kedvenc Republic nótája, így várható volt, hogy már ezen a napon is tömeg lesz a nagyszínpad előtt. És igen! Aki ott volt, láthatta, érezhette, mennyien szeretik és tisztelik a mai napig Cipőt, aki valószínűleg büszkén mosolyog ránk odafentről, hisz érvényesült a végakarata, miszerint a búcsúbulija ne legyen pityergős, inkább önfeledten tombolós!
A meghívott neves vendégek egytől-egyig maximális tisztelettel és alázattal nyúltak hozzá Cipő dalaihoz, és bár sajnos az ő hangja, személyisége utánozhatatlan, én úgy gondolom, minden fellépő művész büszke lehet az estre! A dolgok oroszlánrészét - a Republic tagjain kívül - Sípos F. Tamás vállalta magára, hisz a legtöbb dalt ő énekelte. De természetesen a hosszú névsor magáért beszél. Számomra az egyik legmeghatóbb előadást Müller Péter Sziámi szolgáltatta, a maga egyszerű, minden sallangtól mentes módján, amit még mi is megkönnyeztünk. Ha a pörgősebb vonalat nézzük, akkor a Hooligans és az Első emelet - a bálnadelfinnel kiegészülve -, valamint Koncz Zsuzsa, Halász Judit, a Nem adom fel és meglepő módon ByeAlex vitte a prímet. De a legnagyobb buli mégis a Micimackó című örökzöld dal előadása során alakult ki a nézőtéren. Jó volt látni és hallani, hogy korosztálytól függetlenül mindenki torka szakadtából üvöltötte végig az egész dalt! Mert a gyermek bennünk lakozik...
Egy kis hivatalos részt is beiktattak a szervezők, ugyanis Cipő Kisvárda posztumusz díszpolgára lett, és az erről szóló hivatalos okiratot a rajogók jelenlétében adták át a családtagoknak. Úgy hiszem, ez a cím valóban jó helyre került!
Szóval, az idei Sziget is jól indult. Kíváncsian várjuk a folytatást! Mai program: cirkusz a Quimbyvel.
Labancz Andrea
***
Általában három szám erejéig lehet a fotós árokban tartózkodni, de amikor olyan buli van, ahol számonként váltják egymást a színpadon, akkor bizony ki sem moccan onnan az ember. Hogy nem öt, csak négy órát álldogáltam ott, annak az az oka, hogy az elejét lekéstem. Tehát NEM tudok nyilatkozni ByeAlex-kérdésben, az Omega-részt kicsit sajnálom.
Ellentétben a kolléganővel, én valahogy úgy vagyok vele, hogy egyetlen egy ember rühellené ezt a monstre koncertet, az Cipő maga. Semmi konkrét okom a feltételezésre, pusztán megérzés. De az van, hogy a zenész sorsa egy bizonyos ponton leválik a testéről, és a rajongók képzeletében éli fordulatokkal teli életét, és ott marad akkor is, amikor már csak a porhüvelye marad hátra. Sokkal egyszerűbben megfogalmazva: a rajongó rajong. Ha nincs konkrétan kiért, akkor talál helyettesítőt, utódot, esetünkben ez az "új" Republic, és persze Cipő emléke volt, amit a kollégák és zenésztársak megidéztek. Láttam könnyező embereket - férfiakat, nőket egyaránt. Megható volt, még akkor is, ha közben a színpadon két - lassan kiöregedő - médiabohóc vezényelte a dolgok menetét. Igaz, nehéz ügy kötéltáncot járni egy olyan madzagon, amelynek az egyik végén a kegyelet, a másik végén pedig a showbiznisz van...
Fura ez az egész Republic-dolog, a sok balhé, a bulvárlapokat két marokkal etető nyilatkozatháború meg minden. A lényeg az, a film forog tovább, az új főszereplő nem rossz, csak éppen árnyéka a réginek. Az kifejezetten szomorú, hogy az egykori zenésztárs már nem akar egy formációban fellépni a többiekkel, kap különidőt, bár én a helyében sokkal következetesebb lettem volna, s ha lúd, legyen kövér-alapon nem veszek részt az emlékkoncerten. Ez az ott is volt meg nem is nem méltó senkihez.
Számomra is Müller Péter Sziámi volt a leghitelesebb "emlékező", akkor egy pillanatra az én torkom is elszorult, pedig sosem voltam Republic-fan, nekem túl lagzis volt a dolog, mindazonáltal persze kívülről tudom a nagy slágereiket. Éppen ezért nem érintett meg túlnyomórészt a dolog, de sokat néztem a közönséget, és kritikai hozzáállás ide vagy oda: miattuk megérte.
És megérte azért is, hogy volt egy jó hosszúra nyúlt pillanat, amikor a színpadiak és a küzdőtériek is összefuthattak azzal az érzéssel, hogy semmi sem örök, valamint azzal is, hogy ebben az óriási kavarásban is léteznek olyan emberek, akiknek vannak barátaik - sokan, ténylegesek és virtuálisak egyaránt, akik veszik a fáradságot - mások költik a pénzt -, és összegyűlnek egy zenélés erejéig, hogy visszavonhatatlanul emléket gyártsanak abból, ami annak idején nagyon is valóság volt.
aszerk.
A cikk mellett publikált fotókat Labancz Andrea készítette, a koncert további képeit itt találjátok.
Szólj hozzá!