Az érzelmes balladák nagyasszonya olyan tökéletesen énekel, hogy amint kinyitotta a száját, a tömeg katartikus üdvrivalgásba kezdett. Olyan világslágerei is felcsendültek a koncert során, mint például az I will love again vagy a Je suis malada vagy a Caruso, sőt, még a nemrégiben megjelent energikus dala, a Te peine is. Alapvetően hatalmas tisztelettel és csodálattal adózom minden nagy bálványom, ikonom előtt, de aminek tegnap este a részesei lehettünk, annak még most is a hatása alatt állok.
Lara maga az őserő.
A légies könnyedség és precizitás, amivel a dalokat előadja – egyszerűen felfoghatatlan. A dinamikák és a prozódia, a francia vagy éppen olasz nyelvű beszéd-szerű átkötések, olyan komplex előadói élményt produkáltak, amire nehéz szavakat találni.
Mély, őszinte, magával ragadó, szinte teljesen felforgatta a belső világunkat. Ehhez a csodálatos tehetséghez párosul egy végtelenül szerény, alázatos és kedves személyiség, amivel minig megszólítja a közönségét. Gyönyörűen megköszönte a fogadtatást – magyarul –, sőt még egy-két rajongóhoz is lehajolt, hogy átvegyen egy-egy virágcsokrot vagy ajándék mackót. Végtelenül emberséges gesztusai közé tartozott, hogy nem csupán szenzációs zenekarát és páratlan vokalistáit emelte ki külön-külön, hanem megköszönte a munkáját technikai csapat minden tagjának, valamint énektanárának és turnémenedzserének is, akik végig vele tartottak a koncertkörúton.
Ettől az egész show olyan koronát kapott, amitől azt érezhettük, a részei vagyunk az egész varázslatnak, amit Lara a hangjával és karizmájával árasztott a magyar közönségre. Többször tanúi – és részesei – lehettünk az állva tapsolásnak, és természetesen alig akartuk haza engedni őt.
Zenészként teljességgel magával ragadott ez a fajta profizmus és együtt lélegzés, a zenekar részéről is. Aztán igyekeztem magam visszarángatni az elragadtatásból, és el-el csíptem egy-egy megjegyzést. Egy fiatal pár konkrétan azon csámcsogott, hogy idézem: „ Portugáliában jobb volt az előadás. Itt olyan fáradt és fénytelen volt.” Mély tisztelettel üzenném nekik, hogy próbálják meg utánacsinálni ezt. Bár lehet, egy hallásvizsgálat sem ártana. Néztem az emberek tekintetét kifelé jövet. Mindenki szemébe beköltözött valami megmagyarázhatatlan csillogás. Akárcsak Lara tekintetébe, minden egyes dal közben. Gyakran úgy zárta a dalokat, hogy a mellkasához nyúlt, a levegőbe markolt és dobálós gesztusba kezdett, mintha a szívét dobálná szerteszét. Hogy mindenkinek adhasson.
Egyszerűen nem tudom leírni mennyire hálásak vagyunk, hogy megélhettük ezt a csodát. Még sok-sok ilyen estét kívánunk a művésznőnek. A mai korról ő is hasonlóképp vélekedik, mint mi, sokan: a jelenlegi világhelyzetben kötelességének érzi hirdetni az elfogadást, a mindennemű diszkrimináció felszámolását, egymás megsegítését és az emberek lelkének fontosságát. Hogy érezzünk és szeressünk.
Köszönjük, Lara♥
Lara Fabian, MVM Dome
Szólj hozzá!