Ma 30 éve zajlott a magyar koncertélet egyik legnagyobb eseménye

2018/09/06  ·   Koncertbeszámoló   ·  Juhász Vali

Két éve ünnepeltük a Queen első, legendás budapesti fellépésének 30. évfordulóját. Az, hogy egy "nyugati" zenekar a vasfüggöny mögött egy telt házas stadionkoncertet adott, nagyon fontos mérföldköve volt a hazai koncertéletnek. Ám volt egy hasonlóan nagy jelentőségű, sőt bizonyos tekintetben még nagyobb horderejű zenei esemény, amelynek szeptember 6-án van a 30. évfordulója.

Ma 30 éve zajlott a magyar koncertélet egyik legnagyobb eseménye

1988 kora őszén a Human Rights Now! elnevezésű világméretű koncertsorozat óriási szerencsénkre Budapestre, a Népstadionba is beiktatott egy helyszínt (köszönet ezért - is - Hegedűs Lászlónak, a Multimédia Organization akkori igazgatójának, aki néhány éve Fonogram éleműdíjat kapott fantasztikus munkájáért, amit évtizedeken át végzett azért, hogy Budapestre hozzon világsztárokat).

A turné abban az évben nyár végén Párizsban és Londonban indult, majd októberben Buenos Airesben ért véget. Amiért különleges volt ez a majdnem egész napos buli, az egyrészt a fellépők névsora, másrészt pedig az üzenet, amit közvetíteni kívántak – ez azért 1988-ban errefelé még nem volt annyira megszokott.

A fellépőkről később, előbb az üzenetről.

Az ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 40 éves évfordulóját hivatott ünnepelni ez az eseménysorozat. A nyilatkozatot annak idején Magyarország is aláírta, de ez nem volt igazán publikus, nehogy véletlenül a kommunizmus időszakában erre hivatkozva próbáljon valaki valamilyen érvényt szerezni a jogainak. Az Illés zenekar ugyan 1971-ben kiadott egy lemezt (azt a bizonyos híres-hírhedt Fehér albumot, amelyen Mensáros László végig elmondja a nyilatkozat pontjait, a zenekar pedig mindegyikhez írt egy számot), ami a szerencsésebbeknek meg is van, ha időben megvették, mert később már nem nagyon lehetett kapni. Talán be nem zúzták, de az biztos, hogy Erdős Péterrel, a hanglemezgyártó akkori urával voltak viták a lemez megjelenthetősége kapcsán. Szóval voltak előzmények, de valójában nem tudtunk túl sokat e nyilatkozat létezéséről. Egy gesztust azért tett a kormány az akkori kommunista esemény kapcsán: a kötelező sorkatonai szolgálat megtagadása miatt bebörtönzött fiatalokat szabadon engedték, mire a koncert elkezdődött.

Voltam olyan szerencsés, hogy 16 évesen a gimnáziumi őszi munkáról elszökve, vidékről Budapestre utazhattam ezért a koncertért, és a délután 6 órakor, szakadó esőben kezdődő, és éjjel fél 2 körül véget érő bulit végigtombolhattam egy 250 (azaz kettőszázötven!) forintért vásárolt jegyért. Ennyibe került az állóhely, az ülőhelyes jegyek 350 forintba kerültek.

A barátaimmal már délután 2-től a Dózsa György úti bejáratnál várakoztunk, 4 körül be is engedtek minket, úgyhogy elég jó helyünk volt elöl. Közben a koncert aprópóját adó Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát osztogatták egy kis füzet formájában az emberek között – mondom: 1988-ban járunk.

A fellépők névsora felemelő volt, közülük többen azóta sem jártak Magyarországon. Kezdésnek minden sztár kijött, és elénekelték a Get up stand up című Bob Marley dalt, megalapozva a hangulatot.

Aztán szépen sorban Youssou N' Dour, Bródy János, a Hobo Blues Band, Tracy Chapman, Peter Gabriel, Sting és Bruce Springsteen adtak elő hosszabb-rövidebb műsort.

A szenegáli Youssou egy remek afrikai félórát tolt, Bródy előadta a Sárga rózsát, Hoboék a Kex-féle Hetedik-et és még néhány ikonikus dalt.

Tracy Chapman egy szál gitárral jött ki a Népstadion színpadára, leültünk és ámulattal hallgattuk a remek saját dalait kristálytisztán éneklő fiatal lányt, aki egyébként ezen a koncertsorozaton alapozta meg világhírnevét.

Majd megjelent Peter Gabriel – akinek egész este gondja volt a mikrofonokkal, az övé valahogy sose akart megszólalni –, és egy háromnegyed-órás élvezettel ajándékozott meg minket. Sting pedig az akkor kijött, talán legnagyobb sikerű (Nothing Like The Sun) lemezéről játszott főként, és több régi The Police-dalt kb egy órában. A Chilében meggyilkolt politikai áldozatok emlékére írt They Dance Alone egyik refrénjét magyarul énekelte.

Majd éjfél előtt kicsivel megjelent az akkor éppen karrierje csúcsán lévő Bruce Springsteen, aki – mintha tudta volna, hogy soha többé nem jön Magyarországra – a Born In the USA-jel berobbanva a színpadra több, mint másfél órát játszott. Az összes nagy slágere elhangzott, Stinggel duettet énekelt (The River) és fergeteges hangulatot csinált.

A koncert végén valahogy nem akartunk hazamenni, pedig még a metrók is jártak, hogy a rengeteg (többek között nem kis számú külföldi) embert elszállíthassák a pályaudvarokra, hogy biztonságosan hazajussanak.

Springsteen és Tracy Chapman azóta sem jártak nálunk, talán Youssou sem. A "Főnök" sokaknak bakancslistás, most ismét virágkorát éli, nagysikerű, teltházas bulikat ad világszerte, pedig jövőre már 70 éves lesz ő is. Eljöhetne még egyszer hozzánk...

Azt mondhatom, hogy életem koncertje volt ez, és bár azóta sok másikra is igyekeztem ráhúzni ezt a jelzőt, valójában ez az igazság. 16 évesen ilyen töményen kapni ekkora világsztárokat igazi élmény volt és kizökkentett az akkori – a rádiókból folyamatosan ömlő – diszkóáradatból. A gondolkodásomat is alapvetően megváltoztatta úgy a zenéről, mint az élet bizonyos dolgairól –főleg azok miatt a számomra egészen furának hangzó deklarációk miatt, amiket abban kis füzetkében olvastam. Aztán a következő évben el is indult valami az országban és az egész régióban, ami alapjaiban rendítette meg az akkor szocialista rendszereket.

Az azóta eltelt 30 évben úton-útfélen zenész- és újságírókörökben is összefutok emberekkel, akik szintén ott voltak, és ők is életük egyik mérföldkövének nevezték ezt a nagyszabású eseményt, amilyenhez hasonló nem volt azóta sem Magyarországon. Nagyon jó érzés ez, megbeszélni az akkori élményeket, ki mire emlékszik és mennyire határozta meg az életét ez az egész. Hiába, élményeket kell gyűjteni az életben és ez a koncert egy ilyen egyszeri és megismételhetetlen élmény. Ami az amerikaiaknak Woodstock, nekünk ez a '88-as buli volt.

Örülök, hogy részese lehettem.

Human Rights Now!. 1988, Hegedűs László, Youssou N' Dour, Bródy János, a Hobo Blues Band, Tracy Chapman, Peter Gabriel, Sting, Bruce Springsteen

 

 

Szólj hozzá!


Kultikus helyen forgott a Péterfy Bori & Love Band koncertfilmje

Kultikus helyen forgott a Péterfy Bori & Love Band...

Hogy hol? Ha a kép alapján még nincs meg, segítünk: az 1930-as években épült, üvegtetejű terme világhírű art deco műemlék. Számos amerikai...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A fesztiválszövetség szerint akár kötelező fesztiválkellék is lehet a maszk idén

A Magyar Fesztiválszövetség elnöke még április 3-án adott interjút az InfoRádiónak. Márta István arról (is) beszélt, hogy folyamatosan egyeztetnek az oltási igazolvány szükségességéről, azonban a 18 év alatti korosztályt valószínűleg nem oltják be, kártyát sem kapnak majd: ha bevezetik a kötelező kártyát, az ifjúsági...

Profi teniszezőnek készült, a színpadon kötött ki – ki lehet ő?

Valakik már gyermekként tudják, mivel szeretnének foglalkozni és elszántan küzdenek a céljaikért, míg mások a környezetük hatására kapnak olyan lökést, amelynek köszönhetően eldöntik, hogy milyen területen építenek karriert. Bár a tehetség a legtöbbször utat tör, viszont a sikerekhez vezető út sokszor göröngyös....

80 koncerten játszotta a dalait, most ki is adják Prince albumát

Nyáron megjelenik Prince 2010-ben felvett, de eddig ki nem adott Welcome 2 America című albuma – jelentették be Prince hagyatékának gondozói és a Legacy Recordings lemezkiadó.

Ha idén is Fishing nélkül telik el a nyár, az a fesztivál végét is jelentheti

Ezt a gondolatot a szervezők fogalmazták meg legújabb posztjukban, ami – egy merőben új lehetőséget is felkínálva – arra keresi a választ, hogy mit gondolnak a fesztiválozók a terveikről.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek