Hogy van az, hogy soha senki nem ér oda időben, de egyszer csak – úgy a kezdés előtt-után 3 perccel – már egy gyufaszálat se lehet leejteni a GMK pincéjében? Mi most kivételesen időben érkeztünk, ezért az udvaron bele is futottunk egy kissé illuminált fiúba, aki azzal a kamudumával jött oda, hogy hol van a zenegép? Tájékoztattuk, hogy mi egy élő koncertre jöttünk, mérsékelten érdekel minket a zenegép, és neki is azt javasoljuk, hallgasson inkább élő zenét.
A Mocsok 1 Kölykök nem kényezteti el évközben olyan nagyon a közönséget: viszonylag ritkán játszanak, ezért igazán eseményszámba megy, amikor végre koncert van. Összegyűlnek a barátok, ismerősök, jönnek a lányok (és lovak), beesnek az angol fiúk a legénybúcsúról. A fiúk új lemezét - bevallom - még nem tettem teljesen magamévá. Azok közé a zenekarok közé tartoznak, akiket élőben mindig szívesebben látok-hallgatok. Van egy kialakult véleményem róluk, de mert a fiatal barátaim (persze főleg lányok) nagyon szeretik a zenéjüket és a szövegekeiket is, ezért időről időre újra megpróbálkozom velük. Az az érzésem, hogy nekem (de lehet, hogy nekik is) jót tett ez a pár év, a zenei megújulás most már kézzelfogható. Az egész sokkal rockosabb, teltebb, erősebb hangzású lett, ami az én szívemhez közelebb áll. Most már nem érzem azt, hogy a fanyar humorú, kicsit intelektuálisabb szövegek befogadását gátolja a (nekem) sokszor túl bonyolultnak tűnő zenei megfogalmazás - befogadhatóbbá váltak. A hangosításról-keverésről nem szívesen írnék semmit... Az évről évre jobban éneklő Pulius Tamás hangját sokszor elnyomták a hangszerek, pedig igazán figyelemreméltó férfias hangszíne, a szövegekre pedig fontos figyelni, mert ott van az egész produkció lelke. És a mi lelkünkhöz is eljut minden szavuk, szóljon a dal akár a családon belüli erőszakról, akár Szuziról, akár arról, hogy hazudunk, vagy arról, hogy Szólt a király.
Mivel a Holychicks ünnepelte a második születésnapját, így róluk szólt az este, az M1K "csak" mint vendég szerepelt. A lányzenekarokkal szemben nyilván nagyobb az elvárás, hiszen az, hogy minden hangszernél csajok vannak, unikálissá teszi őket. Ők rockzenekarként aposztrofálják magukat, de attól, hogy van egy szóló- és egy basszusgitár, egy menő dobos lány meg egy magával ragadó frontleány, ez a zene még nem lesz rockzene. Nem baj ez, azért popnak elég tisztességes, dallamos, vicces, csajos témákról szólnak a dalok. Egyetlen gitárszólót hallottam náluk, amikor Pető Szabi (Junkie Jack Flash) vendégszereplésével eltolták a Rolling Stones Doom and Gloom-ját. Pedig Lahucsky Kriszti igazán tehetséges gitáros, talán lehetne neki egy picit több szerepet adni neki a dalokban, hiszen nemcsak egy fiúgitáros szexi egy szóló közben, egy lány ugyanúgy képes lehengerelni a közönséget. A műsorban saját számok és feldolgozások váltották egymást, a koncertjük csúcspontja szerintem a Rohadt sexy című Soerii és Poolek nóta feldolgozása volt, amit egy kemény alappal turbóztak fel a csajok – mindenki lába megmozdult, kiugráltuk a lelkünket. Mondjuk, a közben behozott szülinapi tortát nem osztották szét a közönség között - ezt kissé fájlaltuk, de azért reméljük, hogy finom volt! Mindenesetre nagyon jól nézett ki...
A két zenekar két énekese: Hunyadkürti Éva és Pulius Tamás által előadott akusztikus, kedves, nem túl hangos, vidám minikoncertjével induló este egy vad orgiává vált a végére, ami a két lendületes zenekarnak köszönhető.
Hajrá fiúk, hajrá csajok!
Szólj hozzá!