Palaye Royale (vendég: Charming Liars) Budapesten: egy Akvárium Nagy Hall legközelebb már nem lesz elég

2022/03/26  ·   Koncertbeszámoló   ·  Juhász Vali

F*cking craaaaazy – ordította a mellettem álló összes lány és fiú, amikor elkezdődött az év eddigi legnagyobb bulija az Akváriumban, és ez a hangulat végig kitartott, hiszen EZ a Palaye Royale védjegye. (In English below.)

Fotó: Akvárium Klub Official

De kezdjük az elején.

Pontban 8 órakor Charming Liars nevű brit-amerikai illetőségű zenekar hozta el különleges energiáit. Ők már jártak nálunk 2019-ben, akkor a Tokio Hotellel együtt léptek fel. Bevallom, újságírói munkámat kicsit elmulasztva, csak a koncert napjának délutánján hallgattam bele a zenéikbe, ennek alapján azt kaptam, amit vártam. Műfajilag nem tudnám őket besorolni sehová, mert nagyon sokféle hatást véltem felfedezni a dalokban és az egész így válik egyedivé. Eszembe jutott kicsit a Hurts, különösen az énekes, Kiliyan Maguire hangjának tónusa és néhány szám hangszerelése emlékeztetett erre, de az egészbe belefecskendeztek egy nagyobbacska ampulla nyolcvanas éveket, amitől különösen kedvessé váltak a szívemnek. Gyönyörű vokálok, nagyon kellemes, itt-ott new-wave-es vibe. Néha még a szép emléWe Are Rockstars-t (Ligeti Gyuri indie zenekara a 2010-es évekből) is felidézték nekem.

Az a típusú zene, aminél nem tudod, hogy őrjöngj vagy lengedezz, mert van az egészben egy olyan feszültség, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést, és ez köszönhető az elsőre szőke hercegként, másodikra pedig karizmatikus, remekül éneklő rocksztárként létező Kiliyan-nek, aki még arra is vette a fáradtságot, hogy megvárja a Palaye Royale végét, és készségesen állt a rajongók rendelkezésére a gitáros Karnig Manoukian-nal együtt. Nagyon kommunikatív voltak és mindenkihez volt egy kedves szavuk, minden kérdésre válaszoltak. (És ami számomra különösen fontos volt, nagyon figyeltek, hogy megértsék a szegényes angolomat, amellyel zenei műfajokról (is) próbáltam velük beszélgetni. A rajongójukká váltam, azt ígérték, mindenképpen jönnek még Budapestre, én már most várom őket vissza.)

A Kropp-testvérekről igen, ők egy igazi "családi zenekar" – keveset lehet olvasni az itthoni sajtóban, pedig a magyar közönségük igen népes: imádjuk az ilyen őszinte, divatosan öltözködő, de nagy energiával és szívvel-lélekkel zenélő bandákat. És bár nincs körülöttük akkora hype, mint a Måneskin körül, de abszolút rokonműfaj. A Palaye Royale kevésbé maníros, mint olasz barátaik (dehát ők meg olaszok, ez az ő sajátjuk, jól van ez így). Ők először jártak nálunk, és ahogy ekezdték a bulit, az felért egy népneveléssel. Nyitó track-nek ugyanis bejátszották a nemzeti himnuszunkat, amit természetesen mindenki együtt énekelt, és csak aztán robbantak be a színpadra. Végtelenül álszentnek tartom, amikor nálunk egy ilyen akció kapcsán "nemzetgyalázásról" meg ilyenekről beszélnek, a himnusz mindenkié – és bizony örökbe is fogadhatnánk a fiúkat, mert láthatóan mindenkinek nagyon jól esett ez a gesztus, én a magam részéről megtisztelve éreztem magam, hogy ezt tartották fontosnak indításként. (Arról nem is beszélve, hogy a két koncert között Doors szólt a hangfalakból, ezeket a zenéket pedig mindig ők válogatják össze.)

Ezután egy közel másfél órás őrület következett, de aki bármi másra számított, az rossz helyen járt. De úgy tűnt, mindenki jó helyen volt szerda este, hiszen együtt ugráltunk, együtt lélegeztünk Remingtonnal, Sebastiannal és Emersonnal (Remington Leith, Sebastian Danzig, Emerson Barrett aszerk.) végig. Nem volt megállás, talán 3 perc pihenő volt, amikor Remington Leith énekes feltűnt a keverőpult előtti kis placcon, leült a zongorához és eljátszotta nekünk a Lonely elejét, majd mire magunkhoz tértünk, már a karzatról lógott lefelé Pókember módjára – ahogy az tőle általában megszokott a koncerteken. Természetes közege az erkély, simán leugrott az Akvárium Nagy Halljának felső szintjéről, és mire pislogtunk egyet, már újra a színpadon volt és folytatódott az őrület.

A Palaye Royale az a fajta zenekar, akiknél az egyre nagyobb rajongótábor sem akadályoz meg abban, hogy úgy érezd, egy család vagy az összes többi bátor tusvonalas, piros, lila hajú, neccharisnyás, bakancsos lánnyal és fiúval. Az, hogy a Mr. Doctor Man-t kétszer is elkezdték, nem azért volt, mert tönkrement a mikrofon – az egy másik számnál történt, hanem azért, mert az őrületben egy lánykát ki kellett szedni az első sorból, és amíg nem győződtek meg róla, hogy jól van és nem adtak neki egy üveg vizet, addig nem mehetett tovább a koncert. Biztosan volt ott egy biztonsági ember is, de ők is felelősnek érezték magukat azért, hogy mindenki rendben legyen.

Itt szeretném megköszönni Sebastian Danzig gitáros kedvességét, mert alig fél órával a koncert után már kint volt a rajongók között, és az éppen ott állókat ő kérdezte meg, hogy szeretnének-e egy fotót vele, pedig ez, ugye, fordítva szokott lenni... Rendületlenül állta a rajongók rohamát, mindenkivel váltott pár szót. Tényleg nagyon cuki volt.

A hangulatra jellemző, hogy az előzetesen látott setlistekhez képest az egy ráadásszámból kettő lett, és ezt még ők is szóvá tették az egyik Insta-bejegyzésükben. Amúgy is szorgalmasan osztogatták a rajongók story-jait. Nem tudom megmondani, hogy miért olyan nagy öröm megkapni az üzenetet arról, hogy továbbosztották, amit felraktál, de fantasztikus érzés, és igen, ilyen világot élünk, ez a visszajelzés is számít. Látnak téged, és ezért úgy érzed, veled vannak és szeretnek – ezt mondjuk el is mondták a színpadon többször is, ahogy azt is, hogy ugyan először járnak itt, de Budapest szépsége és a közönség is elvarázsolta őket, úgyhogy mindenképpen visszajönnek még hozzánk. Akkor azért majd megérdemelnének egy rendes hangosítást, mert ez most nem sikerült túl jól. Szerintem mire visszatérnek, nekik is kijár majd egy Aréna, és bár jól áll nekik a klub is, egy Akvárium Nagy Hall legközelebb már nem lesz elég.

Budapest volt az európai turné első állomása (mennyi himnusz lesz itt még...), így a Palaye Royale még elkapható a közelben, fellépnek például a cseh Sodapop fesztiválon, de adnak egy stadionkoncertet Bécsben is, a Charming Liars pedig áprilistól a White Lies vendégeként járja be Európa többi városát – aki kíváncsi lenne rájuk, szintén Bécsig vagy Prágáig kell csak utaznia.

Még több fotó itt!

***

F*cking craaaaazy - shouted all the girls and boys standing next to me when the biggest party of the year in the Aquarium started, and that mood lasted all the way, as it's the trademark of Palaye Royale.

But let's start at the beginning.

As a warm-up, a British-American band called Charming Liars arrived with their special energy. They had already visited us in 2019, when they supported Tokio Hotel. I admit (a little missing from my journalistic work) I only listened to their music on the afternoon of the day of the concert, and I got what I was expecting. By genre, I couldn’t classify them anywhere because I thought I would discover a lot of different effects in the songs. I was reminded a bit of the tone of Hurts, especially the voice of singer Kiliyan Maguire sometimes, and the orchestration of some of the songs reminded me of that, but a whole ampoule from the eighties was injected into it, which made it especially dear to my heart. Beautiful vocals, very good new-wave vibe here and there.

The type of music you can’t decide getting crazy at or swing because there’s a tension in the whole thing that keeps you interested and it’s thanks to Kiliyan, who exists first as a blonde prince and secondly as a charismatic, great singing rock star. He also was that kind of a person who waited for the end of the Palaye Royale show and was available to fans along with guitarist Karnig Manoukian. They were very communicative and had at least one kind word to everyone, they answered every question. And what was especially important to me was that they paid much attention to understanding my poor English, with which I tried to talk to them about music genres. I absolutely became a fan, they promised they would come to Budapest anyway, I am already waiting for them back.

No much thing to read about Palaye Royale in the Hungarian press, although their Hungarian fanbase is very crowded, we love such honest, fashionably dressed bands, who play with great energy, big heart and soul. And although there isn’t as much hype around them as there is around Måneskin, it’s an absolutely related genre. The Palaye Royale is less theatrical than their Italian friends (but Italians, it's their habits, that's fine).

The Palaye Royale guys visited us for the first time and as they started the party, it was like an education lesson of patriotism. They played our national anthem as an opening track, everyone sang together of course and then they exploded on stage. I hate hypocrits, because the national anthem belongs to everyone and we could adopt the guys, apparently everyone did understand this gesture very well. Honestly, I felt myself honored. (I also loved that The Doors was played from the speaker between the two gigs.)

Then came about an hour and a half insane madness, but whoever expected anything else was in the wrong place. But everyone seemed to be in a good place on Wednesday night as we bounced, breathing together with Remington, Sebastian and Emerson. There was no stopping, maybe 3 minutes of rest when singer Remington Leith appeared at the small place in front of the mixer, sat down at the piano and played a short part of the beginning of Lonely for us, and by the time we put us together again, he was hanging down the gallery like Spider-Man. Its his natural habitat to be in the balcony, he jumped smoothly from the upper level of the Great Hall of the Aquarium, by the time we blinked one, he was on the stage again and the madness continued.

Palaye Royale is the kind of band whose expanding fan base doesn’t stop you from feeling like a family or each others. With the girls and boys with a brave eyelid link, red and purple-haired with fishnet stockings and boots. The fact that Mr. Doctor Man was started twice was not because the microphone was broken - it was at another song, but because a girl had to be taken out of the front row and until they were convinced she was okay and she had not been given a bottle of water, the concert could not go on. There must have been a security man there, too, but they also felt responsible for making sure everyone was okay.

Here I would like to thank the guitarist Sebastian Danzig, because he was out among the fans just half an hour after the show and he asked those who were there if they wanted a photo with him, even though it used to be the other way around: whether you would take a picture with us. He stood steadfast in the assault of fans, having a short conversation with everyone. It was really cute of him.

You can feel the mood well, if you noticed, there were two encores and even they remarked in one of the Insta-stories they were exposed to. They’ve been diligently handing out fan stories anyway. I can’t tell you why it’s such a pleasure to receive the message that you got a like from them to your story and they share it, but it’s a fantastic feeling and yes, we live in a world like this, that feedback also matters. They see you and that's why you feel like they're with you and they love you. They told this several times from the stage as well as the fact that they're here for the first time, but the beauty of Budapest and the audience have fascinated them, so they'll come back to us. Next time they would deserve a better quality of sound mixing because it didn’t work very well now. I think by the time they return, they will have a stadium-show, and although the club suits them, the Aquarium Great Hall will not be enough next time.

Budapest was the first stop on their European tour, so the Palaye Royale can still be caught nearby with Charming Liars. (And Charming Liars will be touring in the cities of Europe as a guest of White Lies from April.)

 

 

 

 

Palaye Royale, Charming Liars, Akvárium

 

 

Szólj hozzá!


KoreaON 2024: az acapellától a fergeteges K-pop buliig

KoreaON 2024: az acapellától a fergeteges K-pop buliig

Idén 5 éves a KoreaON kulturális fesztivál, ami évről évre megújuló programsorozattal jelentkezik. Májusban a Comic Con vendégrendezvényeként...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Egyetlen alkalommal újra megjelenik nyomtatásban a PESTI EST

Április 4-én (...) kerül a mozikba a rendszerváltás körüli időszakot felelevenítő Kék Pelikan című film. A bemutató kampányának részeként a filmet forgalmazó JUNI11 Distribution életre kelti a kilencvenes évek és az ezredforduló legendás programmagazinját – írja a Magyar Narancs.

Új tagot keres a Szent Efrém Férfikar

Ha hiszed, ha nem, a férfikar bejelentett, főállású énekest keres. A félig-meddig családi zenekarból ugyanis kiszáll Bubnó Márk – őt egy különleges koncerttel búcsúztatják, az eseményt csatoltuk.
Új koncertek