Május 14-én csütörtökön feltérképeztük a budapesti dzsungel törvényeit és szabadtéri szórakozási szokásait: tavaly óta mi változott és hova vonulnak az emberek a városon belül, ha hippiskedni szeretnének. A végcél egy dzsungelritmusoktól hemzsegő Mystery Gang koncert volt a Barba Negra Trackben. Dobozos sörök a hátizsákban – nyakunkba vettük a várost, noha kicsit megcsapott minket az északi szél nemkívánatos, barátságtalan simogatása. De kedvünket nem szegte, hogy a végső célt elérjük. Rockabilly-buli a Trackben.
A szikrázó napsütésben a Hősök terére érve pukkant az első doboz, ahol azonnal láttuk, minden rendben van. Kínai/japán turisták percenként 80 képkockával és ugyanennyi lépéssel fotózzák a teret és a rajta görkorizó és bringázó fiatalokat. Páran kisebb csoportokban iszogatnak, de inkább még mindig az az érzésünk, hogy behatárolhatatlan a Hősök tere szerepe a fiatalok szemében. Tisztelik is meg nem is, isznak is meg nem is, szeretik is meg nem is, tudják is meg nem is, hogy micsoda csodálatos téren keresik a számításaikat. Gyors sasszé, és számomra a világ legszebb útján, az Andrássy úton haladunk tovább a végcél felé. A sok paddal szegélyezett út egy igazi vonulási ösvény. A főütőér, ami a szívig vezet, egészen a Deák térig. Szabad padot találni olyan reménytelen, mint logikát felfedezni a rendszerváltás utáni 25 év kormányzásában. A hangulat inkább neo-romantikus és céltalan. Ülnek a társaságok vagy a párok, de látszik a bizonytalanság mindenkin: nem ez az a hely, ahol éjszakáig jó iszogatni és beszélgetni. Az Oktogonig kipipáltuk, hogy itt is minden a régi, kivéve a Kodály köröndön álló tető nélküli házat.... (szomorú). Egyperces néma csendre meg is álltunk előtte, és legurult a második doboz is.
Az Oktogon! A város legbelebb belvárosa, ami egyszer egy éjszaka minimum keresztezi minden szórakozó ember útját. A szokásos minden itt is. Rohanó emberek lökik fel a Burger King előtt szobrozó találkozóra váró fiatalokat. Aki előbb átér a zebrán úgy, hogy ne kezdjen el villogni a zöld jelzés, az 10 másodperc alatt futja a 100-at.
Képtelenség!
A Liszt Ferenc térnél teszünk egy kitérőt. Bár ne tettük volna. A pisa úgy erjed a napon, hogy legurul egy könnycsepp az arcunkon. Szinte marja a szag minden porcikánkat, és rohanunk vissza a jó benzingőzbe az Andrássy útra, ahol ismét bekerülünk a véráramba. Ahogy közeledünk a Deák térhez, egyre több a zacskó sörrel sétáló fiatal, akik így készülnek az estére a szabadban. Nem csalódtunk. Gördeszka, görkori, bmx, térdnél lógó gatyák ülepe, kavalkád, nevetés.....
De ez a rendezettség már nem az a Gödör-feeling, mint volt. Jó-jó, de mégse az ami volt... Amikor Jay és Néma Bob egy másik bolt falánál álldogál, úgy éreztük magunkat mi is. Azért a régi idők emlékére durran itt is egy doboz, és haladunk tovább Barba Negra Track-be. Át a Lánchídon: több a Duna-parton fröccsöző fiatal, mint az égősor hídon. Ez nem is lenne rossz, de időhiány miatt tempósabbra vesszük. Felfedezhető némi félelem az arcunkon, mert az időjárás éppen nem tudja eldönteni, hogy vihart akar generálni vagy éppen azt elfújni.
A hídról leérve a rakparton folytatjuk az utunkat, amit megszakítunk egy vásárlással, ugyanis a táskából az utolsó két doboz sört vettük ki. A Lánchíd és az Erzsébet híd között semmi nem történt, nem csoda, hogy Pestre jár a többség szórakozni. Igazából mentünk és mentünk, miközben próbáltuk megfejteni, hogy miért nincs itt semmi mozgás. Erzsébet híd lába, Platán söröző. A régi Tabán-koncertek fő találkozási pontja. Nosztalgiából egy sört azért illik ott inni… Az Erzsébet híd és a Szabadság híd között szintén nincs semmi. Két sörnyi távolságra vannak egymástól.
Szabadság híd budai hídfő: legendás ZP helye. Hihetetlen milyen kicsinek néz ki így üresen... Próbáljuk beazonosítani a színpad helyét, és rögtönzött légkoncertet adunk a légszínpadon a léggitárunkkal. Szerencsére a sör valódi. Na, kicsit kilépünk, mert a szezonzárásig sem érünk a Track-be ha így folytatjuk. Végre látótávolságba érünk, és örömmel halljuk, hogy nem hallunk semmit. Azaz a koncert még nem kezdődött el.
A táskából megisszuk az utolsó sört is, és bevonulunk a Track-be, mint a Hunok a Kárpát-medencébe. A szervezők helyesen nem bízták a véletlenre, és a fedett részbe rakták át a bulit, ami kicsit kisebb, ám annál hangulatosabb. Télen elég sokat jártam a Barba Negrába, és minden alkalommal kiemeltem a pultosok barátságos udvariasságát és gyorsaságát – a leglehetetlenebb helyzetekben is. Magasra tették ezzel a mércét, és reméltem, ez nem lesz másként a szabadtéri helyükön sem. Nem volt! :)
Életemben először nem késtem le az előzenekart, mert ezen az estén ilyen nem volt. Időérzékem elveszett, még Murder ügynök sem találta, szóval valamikor 8:30 és 9 óra között színpadra lépett a Mystery Gang. A jól megszokott hármast két fúvós egészítette ki, akik felidézték a gengszterhangulatot játékukkal. Egri Petinek persze vérében van a közönség foglalkoztatása és szórakoztatása, és a kezdeti kicsit satnya hangulatot pár perc alatt a tetőfokára emelte, amit tartott is a végéig. F – mint frontember!
Jöttek sorban a többnyire magyar dalok, és a közönség elkezdett lüktetni a zenével. Néhol kicsit lassabb, olykor korai Hungáriát idéző dalok, de többnyire gőzmozdonyként hasított át rajtunk a tempó és a lüktetés. A közönség soraiban felfedeztem pár arcot, akiket már láttunk a nap folyamán céltalanul bolyongani a városban. Most vált világossá, hogy másoknak mi is céltalan bóklászóknak tűntünk, holott célirányosan haladtunk a koncertre... Kiderült, hogy ha nem akarsz sehol leragadni akkor célszerű az Andrássy úton egy padon iszogatni mert onnan tuti elindulsz a célod felé. A Deákról ez már nem annyira egyértelmű, mert ott több inger is érhet mert az egy végállomás és kiindulópont is egyben. A centrum! Ami bekebelez de ha akar akkor kiköp magából a város különböző pontjaira.
Kéne csinálnom pár fotót a koncertről, de annyira jár a lábam és minden porcikám, hogy képtelen vagyok stabilan fogni a gépet. Ha esetleg valaki spaniferrel odakötne a kordonhoz, talán sikerülne. Gyorsan megpróbálok valami kevésbé élvezetes dologra gondolni, amíg fotózok…. Kiszel Tünde-naptár!
A bulin egyre fokozódik a hangulat, és már a keverőpultnál is pörögnek-forognak a párok. A sörömre minden körülmények között vigyázok, de van az a ritmus, ami előtt fejet hajtok, és a megőrülés közben nem figyelem, hogy a felét ráöntöm a körülöttem lévőkre... Ilyen a Megőrülök érted című számuk, ami egyszerűségében nagyszerű. Ahogy haladt a koncert a végéhez, úgy jöttek az egyre keményebb rockabilly dalok, amelyek úgy rázták fel a lábainkat, mint nagyapám a szódásszifont gyerekkoromban. Nincs kecmec, itt picsán rúgva leszünk kilőve az űrbe, hogy leszedjük az égboltot, és abba csomagol minket Isten, hogy berakja zsákként a mennybe: Na, ez volna a Rock&Roll! Ha meritek, bontsátok ki!
A visszataps után Egri Peti, Tamási Laci, Singer és a fúvósok mellett feltűnik egy ismerős arc, aki egy darab pergő mögött a színpadon áll Peti mellett. Szasza (Zorall, Sex Action) szülinapját ünnepelte épp a Barba Nerában, és beugrott kicsit feldobni az ennél jobban már nem feldobható hangulatot. És tudták még fokozni! Szasza két rumbatökkel verte a pergőt a közönség legnagyobb örömére. Tényleg kitört az általános őrület. A ráadásblokk ugyan számismétlést hozott magával, de na, egye fene, elnézzük, ha a hangulat megismételhetetlenre sikeredett.
Köszönet a zenekarnak ezért a csütörtök estéért és köszönet a Track-nek a kiváló hangosításért. Így lett tökéletes az este egy Gang lezárással. Játszott a Jazz gitár, ami a garázs mélyéről szólt, és benne volt minden szenvedély ami kell a zenéléshez. És milyen mondatok hangzottak el a legtöbbet a nap folyamán? Hát a:
- Kérek egy sört!
- Két sört kérek!
- Kérsz egy sört?
- Vegyünk egy sört!
- Igyunk még egy sört!
- Na még egy sör és megyünk haza!
- Még egy sört tudnék inni!
- Mystery Gang szeret!
A nap legfontosabb kérdése, hogy hány egységnyi sör távolságra van gyalog a Track a Hősök terétől? A válasz egyszerű. Kurva sok! Annyi biztos, hogy a Kodály körönd kettőre van. Egyúttal legközelebb valaki beszéljen, le ha ilyen tervem lenne. A budapesti éjszakában pedig hova érdemes menni ha a szabadban akarsz szórakozni? Hát szerencsére még mindig bárhova, csak ne gyalog tedd meg a távolságokat. Szép és hömpölygő ez a város, és mindenki megtalálja benne a számításait. Aki csak sodródni akar, még az is. Az ország leghosszabb fesztiválja: a budapesti nyári éjszakák és nappalok, melyek színesek és változatosak. A Trackből hazafelé tartva ismét a véráramba kerültünk, és sodort minket belvárosba, de ezt már inkább egy másik cikkben írnám le, aminek címe: Végtelen történet.
Szólj hozzá!