Januári emlékeim a koncertről elég mélyen élnek bennem, ezért felvérteztem magam egy autóval, hogy véletlenül se ragadjak sört, és úgy nézzem végig a koncertet, hogy minden percre tudjak figyelni. Nem sikerült! Taxi lett belőle.
Milyen dalok szóltak a koncerten? Ezen gondolkodtam, hogy igazából a Ganxsta-dalok mind slágerek, szóval bármelyiket eljátsszák, azt kell írni, hogy sláger. Siska Finuccsi is eljött, és előadta Oh Yeah dalát, amit a Ganxsta Tribute lemezre készített. Nyilván dobáltuk fel a kezünket, Oh Yeah!
A januári felálláshoz képest kicsit megváltozott a zenekar, de Takács Vilkó szerencsére maradt a gitárnál. Szeretjük őt, és fejet hajtunk mesteri játéka előtt. Gangxsta és Big Daddy L. láthatóan jókedvűen és erőtől duzzadva léptek színpadr,a de a közönség mintha némasági fogadalmat tett volna. Talán a csütörtöki nap vagy az előző napokban tapasztalt januári időjárás miatt, nem tudom, de valami hiányzott a közönségből. Mindenesetre, mi keresztbe-kasul mutogattunk és léggitároztunk, még akkor i,s amikor a pulthoz értünk. Nem volt az a heringes doboz-teltház, és a közönséget is úgy kellett feltüzelni, de ahogy fogyott a szesz, úgy lett egyre gátlástalanabb a buli.
A Mitiszó – ami szerintem az utóbbi évek legjobbja – előtt színpadra lépett egy törékeny lány egy trombitával, és befújta az intrót. A koncert második felére megérkezett végre a közönség rosszabbik énje, és átvette mindenki a lüktetést. Keleti oldal, Nyugati oldal egyenesen már tömegéneklésbe ment át, és mi is örvendtünk, amikor valaki lerakott elénk egy tálca sört. Iszonyat egyszerűen működünk, hisz ez a tett ott és akkor többet ért, mint a lottó ötös.
Szépen felhúzták a közönséget, és ez az, amit csakis 20 év rutin tud kihozni egy zenészből. Ha Zolee azt mondja, hogy bulizni kell, akkor bizony bulizni kell. Ki vagyok én, hogy felülbíráljam a President döntését?. Amit hiányoltam, az a gitár erősebb hangja, mert kicsit el volt fojtva és annyival több volt rápakolva a két énekre. De összességében jó buli volt – a kezdeti tétova hangulatot leszámítva.
Mert ha közösen énekelhet mindenki és legálisan trágárkodhatunk és anyázhatunk, az egy idő után felspanol mindenkit, és a "ki ha én nem" hangulatba emel fel. Nyilván ez a Ganxsta-koncertek varázsa, mármint, hogy a buli végére keményebbnek érzi magát az ember, mint a kád széle, és olyan megmondó hangulatba esik, hogy szerintem több válás indult már meg Kartel-buli után. Az utolsó dal a House Of Pain-től volt a Jump Around, és olyan ugrálás lett, hogy azt hittem, páros lábbal nyomjuk le a Track-et a pokolba. Így vált tökéletessé az este.
Ganxsta Zolee és a Kartel egy olyan rosszfiú-csapat, akiket még a jó anyám is szeret. Mi a titka ennek? A hitelesség. Mert hitelesek és önmagukat adják. Úgy nagyképűek, hogy mégse azok. Tudom, ez így elég értelmezhetetlen, de ez a legjobb megfogalmazás rá. Van egyfajta stílusuk, amit nem lehet tanulni és átvenni. Elismerem Fluor és Diaz munkáját, de az országnak csak egy elnöke lehet, és senki a büdös életben nem válthatja le, sőt, még akkor is ő lesz az elnök, ha le akar mondani, mert saját magát csak sem válthatja le... Ő Ganxsta Döglégy Zolee! Döglégy for President! Ők nyitják az EFOTT nulladik napját olyan csapatok társaságában, mint a THE SILVER SHINE vagy a THE GRENMA.
Ott találkozunk, és lebontjuk a színpadot.
Szólj hozzá!