A nyolc CD-t (vagy hat LP-t) tartalmazó kiadvány a csapat 1969 és 1974 közötti stúdióalbumai mellett egy eddig kiadatlan koncertanyagot tartalmaz.

A zenekar története 1967-ben kezdődött, amikor a gitáros, énekes, dalszerző Peter Green otthagyta John Mayall együttesét, a Bluesbreakerst, hogy megvalósítja saját elképzeléseit a blues zenében. Vele tartott a Bluesbreakersből a ritmusszekció is, vagyis John McVie basszusgitáros, valamint Mick Fleetwood dobos, a negyedik ember pedig Jeremy Spencer gitáros lett. Ez a felállás három albumot készített együtt; az első kettőt (az egyaránt 1968-ban kiadott Fleetwood Mac és a Mr. Wonderful címűt) még a Blue Horizon label dobta piacra. A mostani boxot megjelentető Warner ezek jogai felett nem rendelkezik, csak a későbbi, Reprise-es anyagok tartoznak hozzá, ezért előbbiek nem lehettek az újrakiadás részei.

A harmadik Fleetwood Mac-stúdiólemez, az 1969-es Then Play On már szerepel a dobozban, ezen a korongon Green, McVie és Fleetwood mellett, Spencer helyett már Danny Kirwan gitározott. Az addig tradicionális bluesból táplálkozó zenekar itt mozdult (részben az amerikai piacnak megfelelve) a kaliforniai hangzás felé. Mondhatni, sikerrel, hiszen az Oh Well című dal először került fel az amerikai slágerlista élvonalába, a másik single, a Green Manalishi pedig később a Judas Priest feldolgozásában lett nagy sláger (mindkét kislemez felkerült a mostani kiadványra).

A komoly kábítószer- és alkoholfüggő, ezek miatt depressziós rohamokkal küzdő Peter Green ezután kilépett a Fleetwood Mac-ből, és hosszú időre a zenéléssel is felhagyott (a kilencvenes években visszatért, sajnos idén júliusban elhunyt). Az 1970-ben kiadott és a korábbinál slágeresebb irányba forduló Kiln House négyesben készült, majd Spencer is távozott, jött viszont McVie felesége, a billentyűs-énekes Christine, aki a gitáros-énekes Bob Welch-csel új lendületet hozott az 1971-es Future Games-re.

Az 1972-ban kiadott Bare Trees és a két 1973-as lemez, a Penguin és a Mystery to Me érdekes, de kiforratlan időszak volt zeneileg, közben újabb tagcserékkel, és ezeket az éveket zárta le az 1974-ben megjelent Heroes Are Hard to Find, amely igényes és dallamos rockzene. Ezen a korongon a McVie-házaspár, Fleetwood és Welch (aki 2012-ben hunyt el) játszik, utóbbi az év végén személyes és szakmai ellentétek miatt távozott a csapatból. Búcsúfellépése 1974. december 15-én volt a Fleetwood Mac-kel a sausalitói Record Plant stúdióban, amikor utoljára együtt olyan nagy slágereket játszottak el, mint a Black Magic Woman, a Rattlesnake Shake, a Sentimental Lady vagy a Spare Me a Little of Your Love. Ez a koncertfelvétel most először jelent meg.

Ami ezután következett, az már egy másik történet: 1975-ben beszállt a csapatba a gitáros-énekes Lindsay Buckingham és Stevie Nicks énekesnő, s Fleetwood Mac pedig elindult a világhírnév felé: az 1977-es Rumours című lemezből 40 millió példány fogyott világszerte, és hatalmas slágerek születtek, köztük a Dreams, a Don't Stop, a Tusk, a Sara, a Hold Me, az Oh Diane, a Big Love, a Little Lies, az Everywhere. A zenekar (soraiban az alapító Fleetwooddal, a két McVie-jal és Nicksszel) ma is aktív és sikeres.

Ha van együttes, amelynek érdemes lenne filmre vinni az életét, az a Flatwood Mac.