Ligeti Gyuri sírt az utolsónak mondott koncerten, aztán az elmúlt időszakban producerként működött; Kovács Csaba (dob) elkezdett dolgozni a Peter Kovary and the Royal Rebels-szel; Faragó Tomi nyomja az Amber Smith-ben tovább, így a lezárás véglegesnek tűnt.
Aztán a napokban látom, hogy megjelent a WAR Lights című legújabb lemeze!
Pályafutása eddigi legjobb lemezének tartja a frissen megjelent Lights-albumot a zenekar, a dalaiban a zenészek szerint visszaköszön mindaz, ami szerethető a WAR-ban - szól az ajánlás.
Kíváncsian várom mindig Ligeti Gyuriék új anyagait, érdekes színfoltot hoznak ők a magyar zenei életben: visszanyúlva a 80-as évek hangzásához próbálnak némi rockos beütéssel időről-időre újdonsággal szolgálni. Hát akkor hallgassuk meg.
Igazából ezen a lemezen összesen 8 dal van, öt original és három remix.
A nyitó (címadó) nóta tisztességes, igazi slágeres lett. Kicsit macerás lesz a verzét memorizálni, de amúgy rendben van.
Viszont mindjárt a második dal (Legyen tánc) máris olyan, mint egy remix, olcsó effektekkel telepakolva, őszintén szólva nekem a nyolcvanas-kilencvenes évek legrosszabb korszakát idézi.
Aztán a következő számban (Without a Cause) megint megszaladt a szinti. Please! Remélem, ezek a felesleges, meglehetősen ódivatú effektek a koncerteken elmaradnak.
A With Love meg egy aranyos szintipop dal.
A Let Me Feel the Beat-et pedig már hallottuk régebben, húzódal lesz ez is.
Aztán jön a három remix, amiből kettő szimfonikus variáció. Utóbbiak a most divatos szimfonikus feldolgozások jegyében kerültek rá az albumra, és azért, mert Ligeti Gyuri - mint ismert - klasszikus zenei végzettsége okán különösen vonzódik ehhez a műfajhoz.
Azt olvastam, hogy visszakanyarodnak a rockosabb dallamokhoz, de megtartják a modern hangzásvilágot is. Tehát gyakorlatilag az eddigi tapasztalatokból igyekeztek megtartani a legjobbat és remélik, hogy ez elnyeri a közönség tetszését is.
Rendben, értem én, de végighallgatva az új anyagot, a Let Me Feel the Beat kivételével a rockosságot nem nagyon hallottam másban. Talán nem is muszáj ideológiát gyártani a dalokhoz, csak ezek a fránya újságírók örökké kérdeznek, és valamit mondani kell.
De a lényeg tényleg az, ami az utolsó félmondatban van: "... reméljük, hogy elnyeri a közönség tetszését...". Csak ez számít, azt hiszem. Legyen ez a We Are Rockstars feltámadása! Hajrá!
Szólj hozzá!