A legtöbben természetesen a Queen dobosaként ismerik Taylort, pedig a zenész közel fél évszázada párhuzamosan építi saját szólókarrierjét is. Első önálló kislemeze még 1977-ben jelent meg, amikor a Queen már világsztár zenekarnak számított, a zenész azonban olyan ötleteknek, személyesebb témáknak és zenei kísérleteknek keresett teret, amelyek nem feltétlenül illettek a Queen világába.
Amikor megkérdezték tőle, hogy énekesnek vagy dobosnak tartja magát, így felelt:
"Mindig is énekeltem a Queennel. Fred általában nagyon megnyomta a hangját, sokszor nagyon profin mélyre ment, én pedig átvettem a magasabb szólamokat. (...) Imádom a dobolást. Persze, most már nyilván egy kicsit öregebb vagyok, és nem tudnám úgy ütni őket, mint a fiam, Rufus Tiger (The Darkness - aszerk.). Ő egy pokolian jó dobos."
Az azóta eltelt évtizedek során szólólemezei egyfajta naplóként követték végig gondolkodását a politikáról, a társadalomról, a környezetvédelemről vagy éppen az emberi kapcsolatokról.
A Violence Insane in a Beautiful World szinte teljes egészében Taylor saját szerzeményeiből áll, egyetlen kivétellel.
A NASA jóváhagyásával
Az album szeptember 18-án jelenik meg, és már a címe is elárulja, mi foglalkoztatja most a Queen dobosát: egyszerre beszél egy csodálatos bolygóról és arról, hogy az emberiség milyen elszántan dolgozik a tönkretételén. A 76 éves zenész szerint ma mindenhol ugyanazokat a jelenségeket látjuk: háborúkat, vallási gyűlöletet, politikai megosztottságot, környezeti pusztítást és egyre több értelmetlen erőszakot. Az album azonban nem világvége-jóslat. Inkább egy memo, ami arra emlékeztet, hogy a világ még mindig gyönyörű hely, és hogy a kedvesség talán fontosabb lenne, mint valaha.
Ez a kettősség jelenik meg a lemez nyitódalában, az A Beautiful World-ben is. A szám narrátora egy, a Föld körül keringő idegen lény, aki először lenyűgözve szemléli a bolygót, majd közelebbről nézve észreveszi a szennyezést, a konfliktusokat és az emberi természet árnyoldalait. A történet különös aktualitást kapott, amikor az Artemis II holdmisszió által készített Föld-felvételek szinte tökéletesen visszaigazolták azt a látványt, amelyet Taylor már korábban elképzelt az album borítójához. A NASA-nál dolgozó Queen-rajongók annyira lelkesedtek az ötletért, hogy végül hivatalosan is jóváhagyták a képek felhasználását. Taylor szerint az egész olyan volt, mintha a sors rendezte volna össze a darabokat.
A Lennon-kapcsolat
Ebben a keretben különösen érdekes a Jealous Guy szerepe – ez az a kivétel, amelynek nem ő a szerzője. John Lennon 1971-es klasszikusát Roger Taylor egyszerűen úgy jellemzi: „az egyik legnagyobb ballada, amit valaha írtak”. Ennél többet talán nem is kell mondania. A dal eredetileg egy féltékenységről, önvizsgálatról és megbánásról szóló vallomás, amelyben Lennon szokatlan őszinteséggel beszél saját hibáiról. A választás ugyanakkor jól illeszkedik az album egészéhez. Miközben Taylor a világ problémáiról ír, a Jealous Guy emlékeztet arra, hogy a nagy társadalmi konfliktusok végső soron nagyon emberi gyengeségekből indulnak ki. A lemez politikai és környezeti témái között így egy intim, személyes történet kap helyet. Taylor mindig is nyíltan beszélt a Beatles hatásáról. Az új album kapcsán ismét elmondta: számára a Revolver utáni Beatles-lemezek jelentették az ideális popalbum mintáját, ahol soha nem lehetett tudni, milyen dal következik. Ugyanezt a fajta eklektikát kereste a Queennel és a szólólemezein is.
A zulu kórus, amely új színt adott a Queen örökségének
A lemez másik különleges szereplője a dél-afrikai Ndlovu Youth Choir. A limpopói fiatalok néhány éve a Bohemian Rhapsody zulu nyelvű feldolgozásával hívták fel magukra a világ figyelmét, most pedig három dalban is közreműködnek.
Taylor szerint a kórus nem egyszerűen vendégként szerepel a felvételeken, hanem teljesen új dimenziót adott a daloknak. A közös munka eredménye már hallható a nyári hangulatú előfutár kislemezen, a Come On Summer (It's Party Time) című számban, amely szándékosan könnyedebb tónust üt meg, mint az album legtöbb dala.
Politika, humor és önirónia
A Queen dobosa sosem rejtette véka alá politikai véleményét, és ez most sincs másként. A Chump című dal például meglehetősen egyértelmű politikai célpontokat keres magának, Taylor pedig az albumot népszerűsítő interjúkban is élesen bírálta a brit populista politikusokat. A komorabb témák mellett azonban marad hely a humornak is: a tracklistán feltűnik a Don't Photograph Food című szerzemény, amely önmagában is elég jól jelzi, hogy Taylor továbbra sem vesz mindent halálosan komolyan...
Nem arénák, nem klubok
A lemez megjelenését egy rövid brit koncertsorozat követi. Taylor hat-hét fellépést vállal, de tudatosan elkerüli mind a klubokat, mind az arénákat. A cél nem egy grandiózus Queen-produkció, hanem egy emberléptékű turné a 2021-es Outsider koncertzenekarával. A felállásban ott lesz Spike Edney, Tyler Warren, Tina Keys, Neil Fairclough és Christian Mendoza is, a záróállomás pedig a londoni Roundhouse lesz – ugyanaz a helyszín, ahol Roger Taylor 2011-ben a Foo Fighters vendégeként is fellépett. Ezt a felvételt nem találtuk meg, de itt egy másik – amelyen még a másik Taylor (Taylor Hawkins 1972-2022) is látható...
A hazánkban a Sony Music gondozásában megjelenő kiadvány elérhető fizikai formátumai között lesz a CD és a fekete vinyl mellett a Földet ábrázoló kék picture disc. Az előrendeléssel ráadásul exkluzív korai hozzáférést kapnak a rajongók Roger Taylor 2026-os Egyesült Királyságbeli koncertdátumaira történő jegyvásárláshoz.
A Beautiful World - Feat. The Ndlovu Youth Choir
• Violence Insane
• What Really Matters
• Don't Photograph Food
• I See You Now
• Chump
• Spit In His Eye
• Jealous Guy*
• Come On Summer (It's Party Time) - Feat. The Ndlovu Youth Choir
• A Great Big Beautiful World (reprise) - Feat. The Ndlovu Youth Choir
A lemez producerei Roger Taylor és Joshua J. Macrae.
Minden dal szerzője Roger Taylor, kivéve: *John Lennon.



























Szólj hozzá!